Streptococcus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Streptococcus
Gram-festett streptococcusok fénymikroszkópos képe
Gram-festett streptococcusok fénymikroszkópos képe
Rendszertani besorolás
Domén: Baktériumok (Bacteria)
Törzs: Firmicutes
Osztály: Bacilli
Rend: Lactobacillales
Család: Streptococcaceae
Nemzetség: Streptococcus
Rosenbach, 1884
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Streptococcus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Streptococcus témájú kategóriát.

A Streptococcus egy Gram-pozitív baktériumnemzetség.[1] A csoport tagjait gömb alakú baktériumok képezik, melyek láncszerű elrendeződést mutatnak. A sejtek osztódása egyetlen síkban zajlik, az utódsejtek egymással összetapadva láncokat alkotnak. Ezen tulajdonságukra utal a nevük is, mely a görög sztreptosz (gyöngysor, lánc) és kokkosz (bogyó, mag) szavakból tevődik össze. A streptococcusok komoly orvosi jelentőséggel bírnak, mivel több fontos kórokozó is található közöttük, melyek klasszikus gennykeltőknek számítanak és olyan betegségeket okozhatnak, mint a garatgyulladás, tüdőgyulladás vagy az agyhártyagyulladás. Ezen kívül a streptococcusok nemzetségébe tartoznak jótékony hatású baktériumok is, melyeket gyógyszeriparban és élelmiszeriparban használnak.

Osztályozásuk[szerkesztés]

Az alfa, béta és gamma hemolízis összehasonlítása véres agar táptalajon.

A Streptococcus nemzetségbe tartozó fajok osztályozása azok hemolitikus tulajdonságaik alapján történik, vagyis aszerint, hogy mennyire képesek a vörösvérsejteket bontani.[2] Ezen felosztás szerint megkülönböztetnek alfa, béta és gamma hemolízist. Az alfa-hemolizáló streptococcusok oxidálják a vörösvérsejtek hemoglobinjában a vasat, ami véres táptalajon zöldes elszíneződést okoz a baktérium telepek körül. A béta-hemolizáló törzsek ezzel szemben a teljes vörösvérsejteket képesek feloldani, ez véres agaron a telepek körüli áttetsző, vérmentes udvarként nyilvánul meg. A gamma-hemolizáló csoportba azok a fajok kerültek, melyek képtelenek bárminemű hemolízist okozni.
A béta-hemolizáló streptococcusokat 1933-ban Rebecca Lancefield a sejtfelszínükön található szénhidrát típusú antigének alapján további alcsoportokra osztotta, melyeket nyomtatott nagy betűvel jelölt.[3] Bár eredetileg a béta-hemolizáló fajokat sorolta be, azóta a Lancefield-féle antigének alapján ezekbe a csoportokba több olyan faj is került, amik nem mutatnak béta-hemolízist. Orvosi szempontból az A és B csoportú streptococcusok kiemelt jelentőségűek.
Természetesen nem mindegyik Streptococcus faj kórokozó, közülük több a normál emberi baktériumflóra tagja. A Streptococcus thermophilus baktérium pedig fontos szerepet játszik a svájci ementáli sajt készítésében.[4]

α-hemolizáló streptococcusok[szerkesztés]

Pneumococcus[szerkesztés]

A Streptococcus pneumoniae vagy más néven Pneumococcus az alfa-hemolizáló streptococcusok legfontosabb képviselője. A bakteriális tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója, emellett különféle gyulladásos betegségeket, főleg agyhártyagyulladást, középfülgyulladást és arcüreggyulladást okozhat. Tagja a felső légúti baktériumflórának és az emberek többsége tünetmentesen hordozza.[5]

Streptococcus viridans csoport[szerkesztés]

A Streptococcus viridans nem egy klasszikus rendszertani fogalom, ugyanis nem egy konkrét fajt, hanem fajok egy nagyobb csoportját jelöli.[6] A viridans csoportú streptococcusok (angolul: Viridans group streptococci, VGS) között akadnak alfa- és gamma-hemolizáló fajok is, azonban a csoport egésze az alfa-hemolízisre utaló latin viridis (zöld) szóról kapta a nevét. A VGS baktériumok részei a szájüreg és a bélrendszer normál flórájának és egészséges egyénekben rendszerint nem okoznak betegséget. Immunhiányos vagy strukturális szívbetegségben szenvedőkben szívbelhártya gyulladást (latinosan infectiv endocarditis) okozhatnak.[6]

β-hemolizáló streptococcusok[szerkesztés]

A csoport[szerkesztés]

Az alfa-hemolizáló S. viridans (jobbra) és a béta-hemolizáló S. pyogenes (balra) telepeinek összehasonlítása véres agar táptalajon.

Az A csoportú béta-hemolizáló streptococcus (angolul: Group A Streptococcus, GAS) vagy más néven Streptococcus pyogenes a nemzetség egyik legismertebb tagja, mely becslések szerint évente körülbelül 700 millió fertőzést okoz világszerte, és 517.000 ember hal meg az általa előidézett súlyos betegségekben.[7] A S. pyogenes által okozott betegségek tárháza igen széles, a fertőzéseket invazív, illetve nem-invazív csoportra osztják. Az invazív betegségek jóval ritkábbak, de súlyosak, olyan kórképek tartoznak közéjük, mint a toxikus sokk szindróma (TSS), vagy a nekrotizáló lágyrészfertőzés (latinul: fasciitis necrotisans), utóbbi esetén a kórokozóra "húsevő baktériumként" szoktak hivatkozni.[8] Noha a GAS fertőzések összhalálozása csupán 0,1 százalék, az invazív megbetegedések 25 százaléka halállal végződik.[7] A nem-invazív megbetegedések gyakoriak, ilyen például a garatgyulladás, vagy az ótvar (latinul: impetigo contagiosa).[9]
Az S. pyogenes azért is jelentős, mert a fertőzések következményeként súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Ezek immunológiai mechanizmussal alakulnak ki a betegben, nem pedig a baktérium közvetlen terjedésével magyarázhatóak. Gyakorlatilag a kórokozó egyes komponenseivel szembeni immunválasz keresztreagál a szervezet saját struktúráival, és ez idézi elő ezeket a kórképeket. Jó példa a baktérium felszínén található ún. M fehérje, ami ellen a szervezet olyan antitesteket termel, amik a szívizomzat egyes komponenseivel is reagálnak.[10] A lehetséges szövődmények közé tartozik a reumás láz, vagy az akut vesegyulladás.

B csoport[szerkesztés]

A B csoportba a Streptococcus agalactiae (angolul: Group B Streptococcus, GBS) tartozik, ami elsősorban újszülöttekben és idősekben okoz betegségeket, főként tüdőgyulladást, és agyhártyagyulladást. A baktérium az emberi bélflóra normál tagja, ami nőkben tünetmentesen megtelepedhet a hüvelyben is. Utóbbinak terhességkor van klinikai jelentősége, mivel a baktériumot hordozó nők körében gyakoribb a koraszülés és a kórokozó megfertőzheti az újszülöttet is. Éppen ezért a terhesgondozás során a nőket szűrik GBS-re, és szükség esetén megelőző célzattal antibiotikumos kezelést rendelnek el.[11]

C csoport[szerkesztés]

A C csoportba több faj is tartozik, például a Streptococcus equi és a Streptococcus zooepidemicus, mely utóbbi a S. equi biovariánsa, 98 százalékban azonos DNS állománnyal.[12] A S. equi a lovakban kialakuló tüdőgyulladás egyik kórokozója, emberben gyakorlatilag nem okoz megbetegedést.[13] Ugyanakkor a szintén főként lovakat megbetegítő S. zooepidemicus képes az embert is megfertőzni.[14] Szintén C csoportú a Streptococcus dysgalactiae, mely az A csoportú streptococcushoz hasonló megbetegedéseket okozhat emberben.[15]

D csoport[szerkesztés]

A molekuláris biológiai módszerek alapján (DNS-DNS és DNS-RNS hibridizációs vizsgálatok) sok, korábban a D csoportú streptococcusok közé tartozó fajt átsoroltak az enterococcusok nemzetségébe, pl. Enterococcus faecalis, E. faecium, E. durans, és E. avium.[16] A D csoportba tartozó fajok közül kiemelendő a Streptococcus bovis, ami szívbelhártya gyulladást okozhat, illetve összefüggésbe hozták a vastagbélrákkal is.[17] Említendő még a Streptococcus equinus is, mely latin nevének megfelelően a lovak bélflórjának tagja, a lovak székletében legnagyobb számban található baktérium.[18] Utóbbi emberben betegséget nagyon ritkán okoz.

F csoport[szerkesztés]

Az F csoportba tartozó fajok az általuk okozott hemolízist tekintve változatosak, nem szigorúan béta-hemolizálók.[19] A rendszerezésük némiképp zavaros, Európában sokáig a nem-hivatalos Streptococcus milleri néven hivatkoztak rájuk, manapság inkább az ún. "anginosus csoportként" említik őket, utalva az egyik legismertebb képviselőjére, a S. anginosus nevű baktériumra.[19] Az anginosus csoportba három faj tartozik, a S. anginosus, a S. constellatus és a S. intermedius.[20] Ezek a baktériumok az ember különböző nyálkahártyafelszínein a helyi flóra tagjai (pl. a szájüregben), de okozhatnak betegségeket is (pl. szívbelhártya gyulladást, bőrfertőzéseket, májtályogot).[21]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. szerk.: Gergely Lajos: Orvosi mikrobiológia. Budapest: Alliter Kiadói és Oktatásfejlesztői Alapítvány (2003). ISBN 963-202-766-3 
  2. Facklam R. (2002. October). „What happened to the streptococci: overview of taxonomic and nomenclature changes.” (angol nyelven). Clin Microbiol Rev. 15 (4), 613-30. o. DOI:10.1128/CMR.15.4.613-630.2002. PMID 12364372.  
  3. Lancefield RC. (1933. March). „A serological differentiation of human and other groups of hemolytic streptococci.” (angol nyelven). J Exp Med. 57 (4), 571-95. o. PMID 19870148.  
  4. Emmentaler (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  5. Hathaway LJ, Bättig P, Reber S, Rotzetter JU, Aebi S, Hauser C, Heller M, Kadioglu A, Mühlemann K. (2014. April). „Streptococcus pneumoniae detects and responds to foreign bacterial peptide fragments in its environment.” (angol nyelven). Open Biol. 4, 130224. o. DOI:10.1098/rsob.130224. PMID 24718598.  
  6. ^ a b Doern CD, Burnham CA. (2010. November). „It's not easy being green: the viridans group streptococci, with a focus on pediatric clinical manifestations.” (angol nyelven). J Clin Microbiol. 48 (11), 3829-35. o. DOI:10.1128/JCM.01563-10. PMID 20810781.  
  7. ^ a b Carapetis JR, Steer AC, Mulholland EK, Weber M. (2005. November). „The global burden of group A streptococcal diseases.” (angol nyelven). Lancet Infect Dis. 5 (11), 685-94. o. DOI:10.1016/S1473-3099(05)70267-X. PMID 16253886.  
  8. A streptococcusok okozta fertőzések. Webbeteg. (Hozzáférés: 2014. július 31.)
  9. Cohen-Poradosu R, Kasper DL. (2007. August). „Group A streptococcus epidemiology and vaccine implications.” (angol nyelven). Clin Infect Dis. 45 (7), 863-5. o. DOI:10.1086/521263. PMID 17806050.  
  10. Oehmcke S, Shannon O, Mörgelin M, Herwald H. (2010. September). „Streptococcal M proteins and their role as virulence determinants.” (angol nyelven). Clin Chim Acta. 411 (17-18), 1172-80. o. DOI:10.1016/j.cca.2010.04.032. PMID 20452338.  
  11. Money D, Allen VM; Society of Obstetrician and Gynaecologists of Canada. (2013. October). „The prevention of early-onset neonatal group B streptococcal disease.” (angol nyelven). J Obstet Gynaecol Can. 35 (10), 939-51. o. PMID 24165063.  
  12. Beres SB, Sesso R, Pinto SW, Hoe NP, Porcella SF, Deleo FR, Musser JM. (2008. August). „Genome sequence of a Lancefield group C Streptococcus zooepidemicus strain causing epidemic nephritis: new information about an old disease.” (angol nyelven). PLoS One. 3 (8), e3026. o. DOI:10.1371/journal.pone.0003026. PMID 18716664.  
  13. Waller AS, Paillot R, Timoney JF. (2011. September). „Streptococcus equi: a pathogen restricted to one host.” (angol nyelven). J Med Microbiol. 60 (Pt 9), 1231-40. o. DOI:10.1099/jmm.0.028233-0. PMID 21757503.  
  14. Pelkonen S, Lindahl SB, Suomala P, Karhukorpi J, Vuorinen S, Koivula I, Väisänen T, Pentikäinen J, Autio T, Tuuminen T. (2013. July). „Transmission of Streptococcus equi subspecies zooepidemicus infection from horses to humans.” (angol nyelven). Emerg Infect Dis. 19 (7), 1041-8. o. DOI:10.3201/121365. PMID 23777752.  
  15. Rantala S. (2014. August). „Streptococcus dysgalactiae subsp. equisimilis bacteremia: an emerging infection.” (angol nyelven). Eur J Clin Microbiol Infect Dis. 33 (8), 1303-10. o. DOI:10.1007/s10096-014-2092-0. PMID 24682845.  
  16. Köhler W. (2007. Juny). „The present state of species within the genera Streptococcus and Enterococcus.” (angol nyelven). Int J Med Microbiol. 297 (3), 133-50. o. DOI:10.1016/j.ijmm.2006.11.008. PMID 17400023.  
  17. Klein RS, Recco RA, Catalano MT, Edberg SC, Casey JI, Steigbigel NH. (1977. October). „Association of Streptococcus bovis with carcinoma of the colon.” (angol nyelven). N Engl J Med. 297 (15), 800-2. o. DOI:10.1056/NEJM197710132971503. PMID 408687.  
  18. Fuller R, Newland LG. (1963. June). „The serological grouping of three strains of Streptococcus equinus.” (angol nyelven). J Gen Microbiol. 31, 431-4. o. DOI:10.1099/00221287-31-3-431. PMID 13960231.  
  19. ^ a b Whitworth JM. (1990. November). „Lancefield group F and related streptococci.” (angol nyelven). J Med Microbiol. 33 (3), 135-51. o. DOI:10.1099/00222615-33-3-135. PMID 2250284.  
  20. Whiley RA, Beighton D. (1991. January). „Emended descriptions and recognition of Streptococcus constellatus, Streptococcus intermedius, and Streptococcus anginosus as distinct species.” (angol nyelven). Int J Syst Bacteriol. 41 (1), 1-5. o. DOI:10.1099/00207713-41-1-1. PMID 1995029.  
  21. Piscitelli SC1, Shwed J, Schreckenberger P, Danziger LH. (1992. June). „Streptococcus milleri group: renewed interest in an elusive pathogen.” (angol nyelven). Eur J Clin Microbiol Infect Dis. 11 (6), 491-8. o. PMID 1526231.