Streptococcusos garatgyulladás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Streptocossusos garatgyulladás
Pos strep.JPG

Adatbázisok
DiseasesDB 12507
MedlinePlus 000639
eMedicine med/1811 

A Streptococcusos garatgyulladás vagy torokgyulladás egy betegség, amelyet “A csoportú Streptococcus” nevű baktérium okoz.[1] A torokgyulladás kihat a torokra és a mandulákra. A mandulák a torokban, a száj hátsó részén elhelyezkedő két nyirokszerv. A torokgyulladás kihathat a gégére is (larynx). Gyakori tünetei többek között a láz, fájdalom a torokban (más néven torokfájás), és duzzadt mirigyek (nyaki nyirokcsomók). A gyermekek körében a torokfájások 37%-át torokgyulladás okozza.[2]

A torokgyulladás a beteg egyénnel történő közeli érintkezés útján terjed. A torokgyulladás jelenlétének bizonyításához torokváladék tenyésztés elnevezésű vizsgálat szükséges. A torokgyulladásos eset még e nélkül a vizsgálat nélkül is valószínűsíthető a tünetek alapján. Antibiotikumok segíthetnek a torokgyulladásos egyéneken. Az antibiotikum olyan gyógyszer, amely megöli a baktériumot. Főként a komplikációk megelőzésére használt, mint például a reumás láz, semmint a betegség időtartamának lerövidítésére.[3]

Jelek és tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás szokásos tünetei torokfájás, 38 °C (100.4 °F) feletti láz, genny (elhalt baktériumokból és fehérvérsejtekből álló sárga vagy zöld nedv) a mandulákon, és duzzadt nyirokcsomók.[3]

Lehetnek egyéb tünetei is, például:

A torokgyulladással fertőzött egyén tünetei egy-három nappal a beteg személlyel való érintkezés után jelentkeznek.[3]

Kórokozó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladást A csoportú, béta-hemolizáló Streptococcus ("Group A Streptococcus", GAS) nevű baktérium okozza.[6] Más baktériumok vagy vírusok is okozhatnak torokfájást.[3][5] A torokgyulladás beteg személlyel történő közvetlen, közeli érintkezés útján terjed. A betegség könnyebben terjedhet nagyobb létszámú közösségekben.[5][7] Ilyen nagyobb létszámú közösségek például a honvédség vagy az iskolák. A GAS baktérium kiszáradhat, azonban por alakban nem okoz megbetegedést. A környezetben nedves állapotban tartott baktériumok 15 napig okozhatnak megbetegedést.[5] Nedves baktériumokat tartalmazhat például a fogkefe. Ezek a baktériumok élelmiszeren is megélhetnek, de ez igen ritka. Az ilyen élelmiszer fogyasztása betegséget okozhat.[5] A torokgyulladás tüneteit nem mutató gyermekek tizenkét százalékánál a torokban rendszerint jelen van a GAS baktérium.[2]

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Módosított Centor skála
Pontok Strep valószínűsége Kezelés
1 vagy > <10% Nem szükséges antibiotikum vagy tenyésztés
2 11–17% Antibiotikum tenyésztés vagy RADT alapján
3 28–35%
4 vagy 5 52% Antibiotikum tenyésztés nélkül

Az orvosok ellenőrző lista, az úgynevezett módosított Centor skála segítségével dönthetik el, hogyan kezeljék a torokfájásos egyéneket. A Centor skála öt klinikai mérőszámot vagy megfigyelést tartalmaz, és a torokgyulladás valószínűségét mutatja.[3]

Az alábbi kritériumokra egyenként egy pontot adnak:[3]

  • Nincs köhögés
  • Duzzadt nyirokcsomók, érintésük fájdalmas
  • 38 °C (100.4 °F) feletti testhőmérséklet
  • Gennyes vagy duzzadt mandulák
  • 15 éves kor alatt (egy pontot levonunk, ha az illető 44 évesnél idősebb)

Laboratóriumi vizsgálatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokváladék tenyésztés nevű vizsgálat az elsődleges mód[8] annak megállapítására, hogy valakinek torokgyulladása van-e. A vizsgálat eredménye az esetek 90-95 százalékában helytálló.[3] Létezik másik vizsgálat is, ennek neve Strep-gyorsteszt, azaz RADT. A Strep-gyorsteszt hamarabb ad eredményt, mint a torokváladék tenyésztés, de a betegséget csak az esetek 70 százalékában mutatja ki helytállóan. Mindkét teszt kimutatja, ha az egyénnek nincs torokgyulladása. Ezt az esetek 98 százalékában helytállóan mutatják.[3]

Amikor valaki beteg, a torokváladék tenyésztés vagy a Strep-gyorsteszt jelezheti, ha az egyén torokgyulladásban szenved.[9] A tünetmentes egyéneket nem szabad torokváladék tenyésztés vagy Strep-gyorsteszttel vizsgálni, mivel egyeseknél a Streptococcus baktérium jelenléte a torokban normális, minden hátrányos következmény nélkül, és ezek az egyének nem szorulnak kezelésre.[9]

Hasonló tünetek okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás egyes tünetei más betegségeknél is előfordulnak. Emiatt torokváladék tenyésztés vagy a Strep-gyorsteszt nélkül nehéz megállapítani, hogy valakinek torokgyulladása van-e.[3] Ha az egyénnek láza és torokfájása van, amihez köhögés, orrfolyás, hasmenés, és a szemek vörössége, viszketése társul, akkor valószínűbb, hogy a torokfájást vírus okozta.[3] Fertőző mononukleózis okozhat duzzadt nyaki nyirokcsomókat és torokfájást, lázat, és előidézheti a mandulák megnagyobbodását.[10] Ez a diagnózis vérvizsgálat útján felállítható. A fertőző mononukleózisra azonban nincs egyedi gyógymód.

Megelőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesek gyakrabban kapnak torokgyulladást, mint mások. A mandulák eltávolítása egyik módja annak, hogy az ilyen egyéneknél elejét vegyük a torokgyulladásnak.[11][12] Ha valakinek egy éven belül három vagy több alkalommal van torokgyulladása, az megfelelő indok lehet a mandulák eltávolítására.[13] Ugyancsak alkalmas módszer a kivárás.[11]

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás rendszerint néhány napig tart kezelés nélkül.[3] Az antibiotikumokkal történő kezelés hatására a tünetek általában 16 órával hamarabb megszűnnek.[3] Az antibiotikumokkal történő kezelés oka főként az, hogy csökkentsük a súlyosabb betegség kialakulását. Ezekre példa a reumás láz néven ismert szívbetegség, vagy a garat mögötti tályog, amely genny felgyülemlése a torokban.[3] Az antibiotikum eredményes, ha a tünetek jelentkezésétől számított 9 napon belül alkalmazzuk.[6]

Fájdalomcsillapítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás okozta fájdalmakon segíthetünk fájdalomcsillapító gyógyszerek segítségével.[14] Ezek közé tartoznak rendszerint a NSAID-k vagy a paracetamol, amely acetaminophen néven is ismert. Hasznosak még a szteroidok is,[6][15], és a viszkózus lidokain.[16] Aszpirin alkalmazható felnőtteknél. Gyermekeknek nem tanácsos aszpirint adni, mert az növelheti a Reye szindróma kockázatát.[6]

Antibiotikumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államokban a Penicillin V a leggyakrabban alkalmazott antibiotikum a torokgyulladásra. Népszerű, mert biztonságos, hatékony, és nem kerül sok pénzbe.[3] Az Amoxicillin többnyire Európa területén használt.[17] India területén nagyobb a reumás láz valószínűsége. Emiatt egy injekció formájában adott gyógyszer, a benzatin penicillin G a szokásos kezelés.[6] Az antibiotikumok lerövidítik a tünetek átlagos időtartamát. Az átlagos időtartam három-öt nap. Az antibiotikum ezt körülbelül egy nappal lerövidíti. Ezek a gyógyszerek a betegség terjedését is visszaszorítják.[9] A gyógyszereket főként a ritka komplikációk csökkentése érdekében alkalmazzák. Ezek közé tartozik a reumás láz, a kiütések, illetve a fertőzések.[18] Az antibiotikumok előnyös hatásai mellett figyelembe kell venni az esetleges mellékhatásaikat is.[5] Nem feltétlenül szükséges antibiotikumos kezelés azoknál a felnőtteknél, akiknél kedvezőtlen reakció lép fel a gyógyszerek ellen.[18] A torokgyulladásra jóval gyakrabban alkalmaznak antibiotikumokat, mint azt a betegség súlyossága vagy lefolyási sebessége alapján elvárnánk.[19] Az eritromicin nevű gyógyszert (és más macrolid gyógyszereket) kell alkalmazni azoknál, akik súlyosan allergiásak a penicillinre.[3]Cephalosporinok alkalmazhatók kevésbé súlyosan allergiás egyéneknél.[3] A streptococcusos fertőzés a vesék megnagyobbodásához (akut glomerulonephritishez) is vezethet . Az antibiotikumok nem csökkentik ennek a betegségnek az esélyét.[6]

Kilátások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás tünetei – akár kezeléssel, akár a nélkül – körülbelül három-öt nap múltán többnyire enyhülnek.[9] Az antibiotikumos kezelés csökkenti a súlyosabb betegségek kockázatát. A betegség terjedését is megnehezítik. A gyermekek 24 órával az antibiotikum szedésének megkezdése után ismét mehetnek iskolába.[3]

Ezeket a súlyos problémákat lehet, hogy torokgyulladás okozza:

Valószínűség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás a torokfájás vagy garatgyulladás nagyobb kategória alá tartozik. Az Egyesült Államokban évente mintegy 11 millió ember szenved torokgyulladásban.[3] A torokfájásos esetek legnagyobb részét vírusok okozzák. A gyermekeknél A csoportú béta-hemolizáló Streptococcus baktérium okozza a torokfájásos esetek 15–30 százalékát. Felnőtteknél a torokfájások 5–20 százalékát okozza.[3] Az esetek rendszerint tél végén és kora tavasszal fordulnak elő.[3]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Streptococcal pharyngitis című egyszerűsített angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sablon:DorlandsDict
  2. ^ a b Shaikh N, Leonard E, Martin JM (2010. September). „Prevalence of streptococcal pharyngitis and streptococcal carriage in children: a meta-analysis”. Pediatrics 126 (3), e557–64. o. DOI:10.1542/peds.2009-2648. PMID 20696723.  
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v Choby BA (2009. March). „Diagnosis and treatment of streptococcal pharyngitis”. Am Fam Physician 79 (5), 383–90. o. PMID 19275067.  
  4. ^ a b c d Brook I, Dohar JE (2006. December). „Management of group A beta-hemolytic streptococcal pharyngotonsillitis in children”. J Fam Pract 55 (12), S1–11; quiz S12. o. PMID 17137534.  
  5. ^ a b c d e f Hayes CS, Williamson H (2001. April). „Management of Group A beta-hemolytic streptococcal pharyngitis”. Am Fam Physician 63 (8), 1557–64. o. PMID 11327431.  
  6. ^ a b c d e f Baltimore RS (2010. February). „Re-evaluation of antibiotic treatment of streptococcal pharyngitis”. Curr. Opin. Pediatr. 22 (1), 77–82. o. DOI:10.1097/MOP.0b013e32833502e7. PMID 19996970.  
  7. Lindbaek M, Høiby EA, Lermark G, Steinsholt IM, Hjortdahl P (2004.). „Predictors for spread of clinical group A streptococcal tonsillitis within the household”. Scand J Prim Health Care 22 (4), 239–43. o. DOI:10.1080/02813430410006729. PMID 15765640.  
  8. In A Page Signs & Symptoms, In a Page Series. Hagerstown, Maryland: Lippincott Williams & Wilkins, 312. o (2008). ISBN 0-7817-7043-2 
  9. ^ a b c d Bisno AL, Gerber MA, Gwaltney JM, Kaplan EL, Schwartz RH (2002. July). „Practice guidelines for the diagnosis and management of group A streptococcal pharyngitis. Infectious Diseases Society of America”. Clin. Infect. Dis. 35 (2), 113–25. o. DOI:10.1086/340949. PMID 12087516.  
  10. Ebell MH (2004.). „Epstein-Barr virus infectious mononucleosis”. Am Fam Physician 70 (7), 1279–87. o. PMID 15508538.  
  11. ^ a b Paradise JL, Bluestone CD, Bachman RZ, et al. (1984. March). „Efficacy of tonsillectomy for recurrent throat infection in severely affected children. Results of parallel randomized and nonrandomized clinical trials”. N. Engl. J. Med. 310 (11), 674–83. o. DOI:10.1056/NEJM198403153101102. PMID 6700642.  
  12. Alho OP, Koivunen P, Penna T, Teppo H, Koskela M, Luotonen J (2007. May). „Tonsillectomy versus watchful waiting in recurrent streptococcal pharyngitis in adults: randomised controlled trial”. BMJ 334 (7600), 939. o. DOI:10.1136/bmj.39140.632604.55. PMID 17347187.  
  13. Johnson BC, Alvi A (2003. March). „Cost-effective workup for tonsillitis. Testing, treatment, and potential complications”. Postgrad Med 113 (3), 115–8, 121. o. PMID 12647478.  
  14. Thomas M, Del Mar C, Glasziou P (2000. October). „How effective are treatments other than antibiotics for acute sore throat?”. Br J Gen Pract 50 (459), 817–20. o. PMID 11127175.  
  15. Effectiveness of Corticosteroid Treatment in Acute Pharyngitis: A Systematic Review of the Literature.. Andrew Wing. 2010; Academic Emergency Medicine
  16. Generic Name: Lidocaine Viscous (Xylocaine Viscous) side effects, medical uses, and drug interactions. MedicineNet.com. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
  17. Bonsignori F, Chiappini E, De Martino M (2010.). „The infections of the upper respiratory tract in children”. Int J Immunopathol Pharmacol 23 (1 Suppl), 16–9. o. PMID 20152073.  
  18. ^ a b Snow V, Mottur-Pilson C, Cooper RJ, Hoffman JR (2001. March). „Principles of appropriate antibiotic use for acute pharyngitis in adults”. Ann Intern Med 134 (6), 506–8. o. PMID 11255529.  
  19. Linder JA, Bates DW, Lee GM, Finkelstein JA (2005. November). „Antibiotic treatment of children with sore throat”. J Am Med Assoc 294 (18), 2315–22. o. DOI:10.1001/jama.294.18.2315. PMID 16278359.  
  20. ^ a b UpToDate Inc.
  21. Stevens DL, Tanner MH, Winship J, et al. (1989. July). „Severe group A streptococcal infections associated with a toxic shock-like syndrome and scarlet fever toxin A”. N. Engl. J. Med. 321 (1), 1–7. o. DOI:10.1056/NEJM198907063210101. PMID 2659990.  
  22. ^ a b Hahn RG, Knox LM, Forman TA (2005. May). „Evaluation of poststreptococcal illness”. Am Fam Physician 71 (10), 1949–54. o. PMID 15926411.