Csarab

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csarab
Virágzó csarab
Virágzó csarab
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Alcsalád: Hangaformák (Ericoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Ericeae
Nemzetség: Calluna
Salisb.
Faj: C. vulgaris
Tudományos név
Calluna vulgaris
(L.) Hull
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csarab témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csarab témájú médiaállományokat és Csarab témájú kategóriát.

A csarab vagy közönséges csarab (Calluna vulgaris) a hangafélék (Ericaceae) családjába sorolt csarab (Calluna) monotipikus nemzetség faja,[1] melyet gyógynövényként is használnak. Egész Európában elterjedt évelő törpecserje; Magyarország keleti részén is gyakran találkozhatunk vele. Norvégia nemzeti virága. Erika, hanga, télizöld, vadciprus, angyalmetélt – ezek a leghasználatosabb elnevezései. A nemzetség tudományos neve a görög „söpörni” igéből ered, mivel valaha seprűket készítettek belőle.

Leírása[szerkesztés]

A 20–50 cm magas növény (néha 1 méteresre is megnő) szőnyegszerűen terül el a mészben szegény, nedves talajon. Elágazó szárának kis ágai felfelé nyúlnak, levelei szorosan egymáshoz simulnak. Virágai lilák vagy rózsaszínűek, július-augusztusban nyílnak. 2 mm-es, négyszögletű toktermése tele van maggal.

Felhasználása[szerkesztés]

Gyógynövény[szerkesztés]

A növény virágos leveles, egy arasznál nem hosszabb hajtásait gyűjtik drognak (Callunae herba, syn. Ericae herba), amelybe nem kerülhet alsó, fásodott növényi rész.

A drog hatóanyagai flavonoidok, katechin cserzőanyagok, fenolkarbonsavak.[2]

Másutt az olvasható, hogy a drog „0,3–0,9% arbutint és hasadási termékként hidrochinont, egy alkaloidát, flavonglikozidát, enzimet, fumársavat, 7% cseranyagot, szaponint, keményítőt, gumit, gyantát, eirkolint, zsírt, nyálkát, nyomokban illóolajat tartalmaz”.[3]

A drog forrázatát (teáját) vese- és húgyhólyagproblémáknál, húgyúti gyulladásoknál (vizelethajtó, vizeletfertőtlenítő hatása miatt), bélhurut esetén (összehúzó hatása miatt) használják, de alkalmazzák vértisztító, izzasztó, lázcsillapító, nyugtató és erősítő hatása miatt is.[3] A tea önmagában fanyar ízű, emiatt kellemesebb ízt adó növényi drogokat tartalmazó keverékekben használják fel.[2]

A drog fürdővízben való felhasználása a reumás panaszokat is enyhíti, továbbá különféle kenőcsök alapanyaga. A homeopátiában pedig szintén húgyhólyagproblémákra és reumára alkalmazzák.[2]

Mézelő növény[szerkesztés]

A csarab virágaiban sok a nektár, emiatt a csarabosok jó méhlegelők, ahonnan nektárt gyűjtögetve a méhek hangamézt állítanak elő.[2]

Egyéb[szerkesztés]

Régebben seprűt készítettek belőle;[2] a csarabot seprővirágnak[3] vagy seprűvirágnak[2] is nevezik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mivel a csarab (Calluna) nemzetség monotipikus (azaz egyetlen fajjal rendelkezik), ezért nem feltétlenül szükséges, hogy minőségjelzővel illessük a csarab (Calluna vulgaris) fajt, mint ahogy' az szokás nem monotipikus nemzetségbe tartozó fajok esetében, hogy azokat egymástól megkülönböztethessük. Viszont érdemes használni minőségjelzőt akkor, amikor mondanivalónkban meg szeretnénk különböztetni a csarab (Calluna) nemzetséget a csarab (Calluna vulgaris) fajtól, s ilyenkor a Calluna vulgaris magyar neveként a „közönséges csarab” elnevezés használatos.
  2. ^ a b c d e f Antics Katalin: Így készítsünk házi patikát otthonra! – A közönséges csarab / 12. rész (magyar nyelven). Pozitivnap.hu. Hoge Orvosiműszer Kft., 2012. november 25. (Hozzáférés: 2015. november 26.)
  3. ^ a b c Csarab. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 106. o. ISBN 9632411900 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 56-57. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8