Fekete üröm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Fekete üröm
Artemisia vulgaris - Köhler–s Medizinal-Pflanzen-016.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicota)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterida II[1]
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség: Üröm (Artemisia)
Faj: A. vulgaris
Tudományos név
Artemisa vulgaris
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fekete üröm témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete üröm témájú médiaállományokat és Fekete üröm témájú kategóriát.

A fekete üröm (Artemisia vulgaris) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

60–160 cm magas, bokrosodó növény. Szára elágazó, barna színű, fásodó, függőleges enyhe bordázattal, kopasz vagy finoman molyhos. Levelek ülők, két-háromszorosan szárnyasan szeldeltek, sötétzöldek, színükön kopaszak, fonákjukon fehéren molyhosak. A levélszeletek és -karéjok lándzsásak, fűrészes szélűek. Virágai sárgásak, vörösesbarnásak lehetnek. A fészkek bókolók, füzéres fürtöt alkotnak. A csöves virágokból álló fészek 3–4 mm átmérőjű, a vacok kopasz, a nyelves virágok hiányoznak. A fészekpikkelyek változatosak, közepük sötétebb. Áltermése barnás, csíkozott, bóbita nélküli kaszat. Magjai világosbarnák.

Élőhely[szerkesztés]

Európában és Észak-Afrikában a legelterjedtebb. Magyarországon gyakori gyomnövény az útszéli és szántóföldi, félszáraz vagy üde gyomtársulásokban,[2] gyakran vízpartokon. Gyógy- és fűszernövényként is felhasználják. Népies nevei: anyafű, közönséges üröm, mátrafű, taplóüröm, veres üröm.

Fűszerként virágzó hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét (esetleg a gyökerét) gyűjtik. A majdnem mindenhol előforduló növény virágzó hajtását (Artemisiae herba) sültek készítésénél használják a majoránna pótlására. Illóolajat, keserűanyagot, gyantát tartalmaz.

Virágpora az arra érzékenyekből allergén reakciót vált ki.

Felhasználása[szerkesztés]

Bárhol megél. Jobbra lent csillagfürt (Lupinus) levelei.

A fekete üröm illóolajában tujon található, ami nagy mennyiségben vagy hosszas fogyasztás esetén mérgező. Mivel a növény igen kevés illóolajat tartalmaz, általában biztonságosnak tekintik.[3] Ennek ellenére terhesség alatt nem javasolt nagyobb mennyiségű fekete ürmöt fogyasztani. A növényt a történelem során sokszor használták konyhában, gyógyászatban és füstölőként.

Bár a magyar importőrök gyakran tévesen az abszint összetevőjeként tüntetik fel, az italok eredeti címkéjén soha nem szerepel. A fekete üröm az 1920-as években – az akkoriban betiltott abszint helyett – elterjedő italoknak és utódjaiknak volt gyakori összetevője, például a pastisnak.

Középkor[szerkesztés]

A középkorban a fekete ürmöt mágikus oltalmazó növényként ismerték. A kertekben rovarok – főleg molyok – távoltartását szolgálta. Ősidők óta használták fáradtság ellen, az utazók pedig gonosz szellemek és vadállatok ellen védekeztek vele. A római katonák fekete ürmöt tettek a szandáljaikba, hogy meneteléskor ne fáradjon el a lábuk.[4] A fekete üröm egyike annak a kilenc fűnek is, melyet a 10. században a Lacnunga (Orvosságok) nevű gyűjteményben található „Kilenc fű bűbájában” segítségül hívtak a pogány angolszászok.[5]

Konyhában[szerkesztés]

Fekete üröm az érett növényre jellemző hegyes levelekkel

A július és szeptember közötti virágzást megelőzően leszedett leveleket és hajtásokat kesernyés ízük miatt használták zsírosabb szárnyasok (liba, kacsa), disznó-, vaddisznósültek, valamint káposzta- és gombaételek ízesítésére. Emésztést segítő hatása miatt a nehezen emészthető ételek általános fűszere.

A sör ízesítésére is használták a komló elterjedése előtt, vagy komló helyett.[6][7]

Gyógyászatban[szerkesztés]

A fekete üröm különböző illóolajokat tartalmaz (például cineolt, tujont, flavonoidokat, triterpéneket és kumarinszármazékokat). Bélféregűzőként is használták, ezért időnként összetévesztik a fehér ürömmel. Az ájurvédában szívpanaszok, nyugtalanság, rosszullét és rossz közérzet ellen alkalmazzák.[8] Főzetét népgyógyászatban még vitustánc, epilepszia és hisztéria ellen használják.

Legújabb szabályozások szerint, emberi alkalmazása tilos, de korlátozással a hajtás használható, ha tujon tartalma kisebb, mint 6 mg a napi adagban, a késztermékre vonatkozóan.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Biodiversity and Earth History. Springer, 325–. o. (2015. március 31.). ISBN 978-3-662-46394-9 
  2. Magyar Nagylexikon
  3. http://www.henriettesherbal.com/archives/best/1996/mugwort.html
  4. Wright, Colin, Ed.. Artemisia. London; New York: Taylor & Francis, 144. o. (2002). ISBN 0-415-27212-2 
  5. Stephen Pollington "Leechcraft: Early English Charms, Plantlore and Healing"
  6. Edwards, Lin: Brewery from 500 BC reveals its secrets. Archeology & Fossils. Physics News, 2011. január 17. DOI:10.1007/s12520-010-0049-5. (Hozzáférés: 2011. január 17.)
  7. Llewellyn's 2010 Herbal Almanac by Llewellyn
  8. Ramawat, K. G., Ed. (2004). Biotechnology of Medicinal Plants: Vitalizer and Therapeutic Enfield, New Hampshire: Science Publishers, Inc. 5.
  9. Az OGYÉI Tudományos Tanácsadó Testülete által élelmiszerekben, étrend-kiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt növények

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Artemisia vulgaris című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Magyar Nagylexikon: szerk.: Bárány Lászlóné: „üröm (Artemisia)”, Magyar Nagylexikon, 18.kötet, Unh–Z (magyar nyelven). Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó, 69. o.. ISBN 963 9257 19 2 (18. kötet), ISBN 963 05 6611 7 (összkiadás) (2004) 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]