Kerek repkény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kerek repkény
Bluszczyk kurdybanek cm01.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Repkény (Glechoma)
Faj: G. hederacea
Tudományos név
Glechoma hederacea
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kerek repkény témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerek repkény témájú médiaállományokat és Kerek repkény témájú kategóriát.

Illustration Glechoma hederacea0.jpg

A kerek repkény vagy földi repkény, földi borostyán (Glechoma hederacea) az ajakosvirágúak rendjébe, ezen belül az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.

A germán gyógyászatban nagyra becsülték. Német nevének "Gundermann" szótöve, a "Gund" (genny), a sebkezelésnél való alkalmazására utal.[1]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Ázsiában és Európában honos, így Magyarországon is. Észak-Amerikába betelepítették.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Erdőkben, cserjésekben, réteken, valamint utak mellett gyakori évelő növény.

Gyorsan terjed, ahogy messzire kúszó szárai legyökereznek. A parkok, kertek árnyasabb részein jó talajtakaró; szárazabb kertekben a gyepet pótolják vele.

Megjelenése, jellemzői[szerkesztés]

Szárai elfekvők, a virágzó hajtásrész 15–30 centiméter magasra felemelkedik.[2] A hajtás keresztmetszete nagyjából négyzetes. Gyökere vékony, szétterülő.

Csipkés szélű levelei keresztben átellenesek, 1–3 centiméter hosszúak.[2] A szár alsó részén általában vese alakúak, a felálló száron kissé szíves vállúak, tojásdadok. Irtásréteken, napsütötte helyeken levelei kisebbek és kopaszok, sötétbíbor hajtásain sötétebbek a virágok. Az árnyasabb erdőkben a virágok halványabbak, levelei szőrösek.

Kétajkú, általában halvány ibolyaszínű, ritkábban rózsaszínes vagy fehér virágai a felső levelek hónaljában csoportosulnak, akár hat virág is egy csomóban. A virágok pártái egy, másfél centiméter hosszúak. Kora tavasztól júniusig[2] virágzik.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Drogja a virágzó hajtás (Hederae terrestis herba) keserű anyagot, cseranyagot, szaponint, illóolajokat, kolint, gyantát, viaszt tartalmaz.

Gyógyászati felhasználása[szerkesztés]

Teáját teakeverékekben légcsőhurut, emésztési zavarok ellen, a népgyógyászatban epe-, vese-, gyomor- és légzőszervi megbetegedések ellen, valamint száj- és garatüreg gyulladásnál gargalizálásra használják.[1] Enyhe nyugtató hatása igazolt.[3] A drogja erős hatású!

Gyűjtése[szerkesztés]

A növény föld feletti részét gyűjtik virágzáskor.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 137. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  2. ^ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 136. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  3. Bern

Források[szerkesztés]

  • Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 419. o. ISBN 9639257141  
  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.
  • D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 12.
  • Bern: Bernáth Jenő (szerk.) Gyógy- és aromanövények, (3. átdolgozott és bővített kiadás), Budapest: Mezőgazda Kiadó, 335-336. oldal (2000). ISBN 963 9239 96 8
  • Sablon:Tropcos