Ánizsillatú izsópfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Ánizsillatú izsópfű
Agastace foeniculum WPC.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: (Agastache)
Faj: A. foeniculum
Tudományos név
Agastache foeniculum
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ánizsillatú izsópfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ánizsillatú izsópfű témájú kategóriát.

Az ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum), más néven ánizsizsóp,[1] ánizsmenta[2] az ajakosvirágúak (Lamialesa) rendjének, árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faja. Az ókorban szent gyógynövényként tekintettek rá, több helyen találunk a Bibliában is említést róla.[3]

Megjelenése[szerkesztés]

50-90 cm magas, jellegzetes mentás-ánizsos-levendulás illattal.[4] Felfelé törő, erőteljes növekedésű, rizómás évelő.[5] Szára szögletes.[6] Ovális levelei kihegyesedőek, keresztben átellenes állásúak, fogazottak, fonákjuk szőrös. Virágai világos ibolyaszínűek, tömött fürtökben rendeződnek. Virágzás július-szeptember között.[7] Termése aszmag. Habár a vadon növő ánizsillatú izsópfű fajtája egyik leginkább fagytűrő növénye, a kertekben ültetett, kitenyésztett fajták nehezen, vagy egyáltalán nem bírják a telet, tavasszal is érdemes először fóliasátorban elkezdeni nevelni a palántákat.[4]

Előfordulása[szerkesztés]

A kevésbé ismert kerti növények egyike. A napos termőhelyeket és a mérsékelten nedves, tápanyagban gazdag talajt kedveli.[7] A jó vízáteresztő talaj különösen fontos számára, mert a megrekedt víz gyökérrothadást idézhet elő. Szívós, edzett növény, a kártevőkre, betegségekre nem érzékeny, nagy szárazság idején, néha a lisztharmat károsíthatja.[8] Vadon Észak-Amerikában fordul elő.[7] Észak-Amerika északnyugati prérijeiről és Kanada déli területeiről származik. Hihetetlenül bírja a szárazságot, egészen 2.500 méteres tengerszint feletti magasságig megtalálható.[4] Közép Európába a Benedek rendi szerzetesek hozták, hamar el is terjedt a használata, gyógynövényként is fűszerként egyaránt. Magyarországon vadon, parlagon hagyott szántóföldeken, szeméttelepeken, kőfalak mentén, kertekben dísznövényként ültetve található meg.[3]

Hatóanyagai[szerkesztés]

Illóolajat, csersavat, keserű flavonoidokat, fenolsavakat, triterpéneket és hizopin nevű festékanyagot tartalmaz.[3]

Gyógyhatásai[szerkesztés]

Enyhén izzasztó hatású teáját elsősorban köhögés, meghűlés esetén alkalmazzák. Emésztési panaszokra is hatásos.[9] Antiszeptikus hatású, a legkülönfélébb sérülések gyógyítására, hasmenés ellen használják, csillapítja a lázat is.[4] Kiváló étvágyjavító keserűanyag tartalma miatt, a zsíros ételeknél fokozza az emésztőnedvek kiválasztását. Főzetével öblögetve, a száj nyálkahártya gyulladásait kezelik, jó gombaölő és asztma ellen is hatásos.[2] De nem csak a levele és virága tartalmaz gyógyanyagokat, régen az indiánok a gyökerét használták tüdőgyógyszerként.[1] Magas vérnyomás esetén nem szabad fogyasztani![10]

Felhasználása[szerkesztés]

Amerikában kedvelt méhlegelő, a nektárjából készült méznek kellemes ánizsaromája van. Európába a méhészek hozták be dúsan nyíló, sok nektárt tartalmazó virágai, valamint szépsége miatt.[11] A termesztők számos fajtát tenyésztettek ki a dísznövénykertek számára.[9] Hatóanyagait igen széles körben hasznosítják. Teákban, aroma terápiáknál, pakolásoknál, sőt fűszernövényként is, mert friss levelei különleges, karakteres ízt adnak a gyümölcssalátáknak, halételeknek, de használják likőrökben, szirupokban, frissítőkben is.[4] Kitűnően alkalmas húspácok, bab-, és borsóételek fűszerezésére. Főleg a mediterrán vidékeken használják fűszerként, mert íze kissé kesernyés, de a görög-, és olasz konyha ételeivel jól harmonizál.[3] Nem csak levelei ehetőek, hanem a virágai is, valamint magja süteményekbe süthető.[11] A veteményeskertbe ültetve elűzi a káposztamolyokat.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Ánizsizsóp. ezermester.hu, 2014. február 5.
  2. ^ a b Ánizsmenta, ánizsillatú izsóp. okogazd.bc.szie.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 7.)
  3. ^ a b c d Gyógy- és fűszernövény kisokos. jazmin-kert.pagony.net
  4. ^ a b c d e Az Indián Szépség. fitoterapiakalauz.hu, 2015. december 9.
  5. Ánizsillatú Izsópfű. botanikaland.hu
  6. A pillangó csalogatás praktikái. bernikert.blog.hu, 2015. március 22.
  7. ^ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 78. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  8. Az ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum) gondozása. citygreen.hu, 2016. július 2.
  9. ^ a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 128. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  10. Gyógy- és fűszernövényeink. seszi.hu
  11. ^ a b Észak-amerikai ízek. terebess.hu
  12. Miért ültessünk virágot és fűszernövényt a zöldségek közé?. edenkert.hu