Borsmustár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Borsmustár
Virágzó borsmustárok (Untereisesheim, Németország)
Virágzó borsmustárok (Untereisesheim, Németország)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales)
Család: Káposztafélék (Brassicaceae)
Nemzetség: Eruca
Faj: E. sativa
Tudományos név
Eruca sativa
Mill.
Szinonimák
  • Brassica eruca L.
  • Eruca vesicaria subsp. sativa (Mill.) Thell.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Borsmustár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borsmustár témájú médiaállományokat és Borsmustár témájú kategóriát.

A borsmustár (Eruca sativa) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó növényfaj, világszerte termesztett saláta-, fűszer- és olajnövény. Idegen eredetű elnevezései: rukola, rukkola, rukkoli, arugula.

Elterjedése[szerkesztés]

A Földközi-tenger térségében (a Mediterráneumban) őshonos, de termesztése vagy behurcolása révén Európa más részein és a világ számos táján is elterjedt, mint például Iránban, Afganisztánban, Turkesztán területén, Mongóliában, Indiában, az Egyesült Államokban és Oroszországban.

Magyarországon a második világháborút követően terjedt el igazán, feltehetően annak köszönhetően, hogy magjait a külföldről származó lenmagokkal együtt rendszeresen behurcolták, így főleg lenvetések gyomtársulásainak tagjaként tenyészett az alföldeken (Tiszántúl, Duna–Tisza köze, Duna-völgy, Dél-Dunántúl, Kisalföld). Később a rendszeres talajmunkák nyomán visszaszorult,[1] manapság azonban ismét gyakoribb.[2]

Jellemzése[szerkesztés]

Tavasszal csírázó, nyár eleji egyéves növény, azaz Ujvárosi Miklós gyomnövény-életformarendszerében a T3 csoportba tartozik, rövid élete során vékony orsógyökeret fejleszt. Megjelenése változatos mind nagyságát, mind szőrzetének és termésének jellegeit tekintve, melyek alapján – vitatható módon – 40 fajcsoportot különítettek el a fajon belül.[3] Legfeljebb 1 m magasra nő meg, felálló szára egyszerű vagy elágazó. A növényt vagy mindenütt gyéren szőr fedi, vagy szinte teljesen kopasz. A kifejlett növény levelei általában lantosan szeldeltek: az egyenlőtlenül elhelyezkedő levélszeletek mindegyikének széle lekerekített, s míg a végső szelet szélesebb, addig a 4–10 (a levél jobb és bal oldalán egyaránt 2–5) oldalsó, hosszúkás-lándzsás vagy szálas alakú szelet keskenyebb. A nyeles alsó levelek végső levélszelete nagyobb, mint a gyakran ülő középső és felső leveleké. Előfordul, hogy a legfelső levelek nem szeldeltek, hanem épek, a szeldeltség pedig legfeljebb csak annyiban mutatkozik rajtuk, hogy levélszélük fogas (esetleg majdnem ép). Virágai négytagúak, végálló fürtvirágzatban nyílnak nemcsak a hajtástengely csúcsán, hanem az oldalhajtások végén is, Magyarországon a nyár elején, májustól június végéig. A szálas-kerülékes alakú csészelevelei 7–12 mm hosszúak, tompák. A fehér, krémfehér vagy halványsárga színű, bíbor vagy ibolyaszín erezetű sziromlevelei szétállnak, 15–20 mm hosszúak, ék vagy visszás tojásdad alakúak. Az elvirágzást követően erősen megnyúló virágzati tengelyhez simulva, de felfelé állva, rövid kocsányon helyezkednek el a 12–25 mm hosszú és 3–6 mm széles becőtermések, melyek csőre lapos és kétélű. A becőkben gömbölyded, 1,5–2,5 mm átmérőjű, sárgásbarna vagy világosbarna színű magok foglalnak helyet.

Magja gyorsan és egyenletesen csírázik, ennek megfelelően egyrészt könnyen termeszthető, másrészt gyomnövényként is hamar megjelenhet, de rendszeres talajmunkával egyúttal könnyen el is távolítható.

Élőhelye[szerkesztés]

Magyarországon ritkán termesztik, inkább elvadultan vagy behurcoltan fordul elő vetési gyomként.

Felhasználása[szerkesztés]

Az aromás, kellemesen csípős, borsos ízű, zsenge leveleit salátákban fogyasztják, de fűszerként is felhasználják mártásokban, párolt zöldségekben, illetve ételeket díszítenek velük. A száraz, meleg, napsütéses helyen fejlődő borsmustár leveleinek íze erősebb, keserűbb, mint a nedves, hűvös helyen tenyészőké. A szintén fogyasztható virágainak aromája enyhébb a levelekénél.

Magvaiból csípős, erős illatú mustárt készítenek például Franciaország déli részén és Görögországban, illetve savanyú ízű olajat (taramiraolaj, jambaolaj) préselnek Indiában és Iránban.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Eruca sativa Mill. – Borsmustár. In Ujvárosi Miklós: Gyomnövények. Rajzolta: Csapody Vera. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1973. 363–364. o. ISBN nélkül  
  2. Eruca Mill. – Borsmustár. In Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok–virágos növények. 4., átdolgozott kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2001. 437. o. ISBN 9631912264  
  3. Dr. Siegfried Danert, Dr. Franz Fukarek, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Christian O. Lehmann, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Dr. Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 376. o.  

Források[szerkesztés]

  • Eruca sativa Mill. – Borsmustár. In Ujvárosi Miklós: Gyomnövények. Rajzolta: Csapody Vera. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1973. 363–364. o. ISBN nélkül  
  • Eruca Mill. – Borsmustár. In Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok–virágos növények. 4., átdolgozott kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2001. 437. o. ISBN 9631912264  
  • Dr. Siegfried Danert, Dr. Franz Fukarek, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Christian O. Lehmann, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Dr. Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 376. o.  
  • Borsmustár. In Lesley Bremness: Fűszer- és gyógynövények. Fényképezte: Neil Fletcher és Matthew Ward. Szakértő: Dr. Pat Griggs. Fordította: dr. Molnár Katalin. Lektor: Mándics Dezső és dr. Horák Gyula. Második kiadás. Budapest: Panemex Kft; (hely nélkül): Grafo Kft. 1998. 249. o. = Határozó Kézikönyvek (ISSN 1217-5641), ISBN 9639090158  
  • A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. november 3.)

További információk[szerkesztés]