Vadrózsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vadrózsa
Virágzó vadrózsa
Virágzó vadrózsa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rosoideae
Nemzetség: Rózsa (Rosa)
Faj: R. canina
Tudományos név
Rosa canina
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vadrózsa témájú kategóriát.

csipkebogyó

A vadrózsa (Rosa canina), gyepűrózsa vagy csipkerózsa őshonos[1][2] gyógy- és fűszernövény, magyar népies elnevezései: bicskefa, ebcsipke, gyepű-, parlagi-, vagy vadrózsa, tüskefa. Termése a csipkebogyó, amelyet egyes vidékeken petymegnek vagy hecsedlinek is neveznek, ezért itt a növényt hecsedlibokornak, a terméséből készült bort, lekvárt és teát hecsedlibornak, hecsedlilekvárnak és hecsedliteának is mondják. Erdőszéleken, cserjésekben gyakran találkozhatunk vele. Tavasszal fehér, de rózsaszínnel bemosott virágaival, ősszel áltermésének égőpiros színével hívja fel magára a figyelmet.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A latin név szó szerint „kutyarózsát” jelent, melyet több európai nyelv használ köznyelvi megnevezésére. Ez onnnan ered, hogy a rómaiak veszett kutya harapásának kezelésére javasolták a növényt (ennek hatékonyságát a tudomány később nem igazolta). [3][4] Magyarországon mint vadon termő gyógynövényt gyűjtéskor a R. canina-t egy fajként kezelik, de botanikailag megkülönböztethetők önálló elterjedésű kisfajok (microspecies), alfajok (subspecies). Mint gyűjtőfajként értelmezve (species aggregatum), az elkülöníthető fajok:

  • Rosa canina L.,
  • R. dumalis Bechst.,
  • R. subcanina (Christ) Dalla Torre et Sarnth.,
  • R.obtusifolia Desv.,
  • R. corymbifera Borkh.,
  • R. caesia Sm.,
  • R. subcollina (Christ) Dalla Torre et Sarnth.[5]

Gyümölcse[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növény termését, a csipkebogyót akkor szedjük, ha már a dér megcsípte, a termés puhulni, ráncosodni kezd. Kiváló vitaminforrás, 100 g friss csipkebogyóhús 400 mg C-vitamin-t tartalmaz, amely a citroménak tízszerese, de A-, B-, K- és P-vitamint, vasat, magnéziumot is tartalmaz.[forrás?]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágának illatos szirmai salátákba, pitékbe valók. Szörpöt, ecetet, sörbetet, édességeket ízesíthetünk vele.

Gyümölcse, a csipkebogyó sokféleképpen felhasználható: a belső tüskés magoktól megtisztítva és szárítva gyógytea, de nyersen gyógybor, szörp és lekvár, illetve dzsem készítésére használják. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával növelik a szervezet ellenállóképességét. A csipkebogyó 60°C alatt őrzi meg C-vitamintartalmát.[forrás?]

Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólék készítésére.

Virága rózsavízként antiszeptikus hatású frissítő, levelének forrázata frissítő, összehúzó hatású gyógytea. Már az ókorban is a skorbut gyógyszerének tartották.[forrás?] Tea, szörp, bor, lekvár formájában fogyasztjuk. A magjában E-vitamin van, ezért a belőle készített csipkebogyóbort, kimagozatlan friss gyümölcsből ajánlott készíteni. Az így készített bor vitaminpótló, enyhe gyulladáscsökkentő, és vesekőoldó, enyhén vizelethajtó és gyulladásgátló hatású. Ezt a tulajdonságát főzetében vagy speciális vese- és húgykőoldó teakeverékekben is felhasználják. Mellékhatása nincs.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nemesvitai Botanikus Kert
  2. Vermeulen 2005 249.oldal
  3. Howard, M.: Traditional Folk Remedies Century, 1987 p.133
  4. Vermeulen 2005 249. oldal
  5. Bernáth J. (szerk. ): Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda, Budapest, 2000 (3. átdolgozott és bővített kiadás) ISBN 963 9239 96 8 497-498. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vermeulen 2005: N. Vermeulen: Gyógynövények enciklopédiája. Ventus Libro, Budapest, 2005 ISBN 963 9546 30 5

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]