Sörbet
| Sörbet | |
 | |
| Névadó | sherbet |
| Típus | desszert |
| Nemzet, ország |  Franciaország |
| Alapanyagok | víz, cukor ízesítő (gyümölcslé vagy püré, bor, likőr, ritkán méz) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sörbet témájú médiaállományokat. | |
A sörbet (ejtsd: sörbet, serbet, franciásan szorbé) egy nagyon régi (talán 13. századi Kínából származik), a fagylaltok őseként is emlegetett friss vagy fagyasztott gyümölcsből készített üdítő jeges édesség, amit általában az étkezés végén desszertként, de a két főfogás között gyomornyugtatóként szolgálnak fel. Az utóbbi esetben, az ízlelőbimbók semlegesítését is szolgálja. Az igazi sörbet kizárólag gyümölcspüréből, cukorból és esetleg kevés alkoholból áll.
Név eredete, kiejtése[szerkesztés]
A magyarosodott sörbet, ill. serbet szó eredetije a perzsa شربت (ejtsd [serbet]), illetve a török şerbet (ejtsd: [serbet]), mindkettő az arab شربة ([sarba], jelentése ’ital’) szóból. Magyarországra vélhetően a törökök hozták be. Európában írják még franciásan sorbet-nek, [szörbé]-nek ejtve, illetve az olaszok sorbettónak (e.: [szorbėtto]). Arany János Szondi két apródja című balladájában a magyarosodott serbet alakot használja („…Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,…”), de megtalálható a sörbet változat is („Odalenn vár mézizü sörbet”).
Gyümölcssörbet[szerkesztés]
Gyümölcsből (ananász, barack, citrom, dinnye, eper, erdei gyümölcs, narancs, málna, meggy, szeder stb.) és jégdarából készül. A gyümölcsarány minimum 25% - citrusfélék esetén 15%. Különösen nagy melegben praktikus desszert, egzotikus, fűszeres, ázsiai menü után pedig, az ételekkel jól harmonizáló üdítő, édesség.
