Pusztai rózsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pusztai rózsa
Vadrózsa
Vadrózsa
Műfajkomolyzenei dal
DallamFranz Schubert
SzövegJohann Wolfgang von Goethe
Magyar szövegZávodszky Zoltán
Hangfajdúr
A kotta hangnemeD-dúr
SorokA B Av C D Bv E
Hangterjedelem2–4 2–8 2–4 ♯4–♯7 ♯2–8
2–8 1–8
Kadencia2 8 2 (5) 5 8
Szótagszám7 6 7 7 6 7 6
ElőadásmódModerato

Pusztai rózsa (más fordításban Vadrózsa, németül Heidenröslein) című dalt Franz Schubert komponálta. A szöveget Johann Wolfgang von Goethe írta 1771-ben Strasbourgban Friederike Brionnak(de), akkori szerelmének. A vers 1791-ben jelent meg.

A dal kottája Schubert kézírásával

Kotta és dallam[szerkesztés]


{
   <<
   \relative c' {
      \key d \major
      \time 2/4
      \set Score.tempoHideNote = ##t \tempo 4 = 48
      \set Staff.midiInstrument = "drawbar organ"
      \transposition c'
        fis8 fis fis fis | a16( g) g( fis) e4 \breathe | \bar "||" e8 e fis g | a4 d8 r | \bar "||"
        fis, fis fis fis | a16( gis) gis( fis) e4 \breathe | \bar "||" a8 a b8. a16 | gis( a) b( cis) a4 | \bar "||"
        a16( cis) b( a) gis( fis) eis( fis) | d'8.( gis,16) a4 \fermata \breathe | \bar "||"
        e8 e fis g | a b16( cis) d4\fermata \breathe | \bar "||" b8 d g, b | d,( fis16 e) d4 \bar "|."
      }
   \addlyrics {
        Paj -- kos if -- jú ró -- zsát lelt, ró -- zsát a pusz -- tá -- ban,
        ki sem nyílt még, bim -- bó volt, kit a szel -- lő meg -- csó -- kolt.
        Pusz -- ta szép vi -- rá -- ga.
        Ró -- zsa, ró -- zsa har -- ma -- tos, ró -- zsa a pusz -- tá -- ban.
      }
   >>
}

Pajkos ifjú rózsát lelt,
Rózsát a pusztában,
Ki sem nyílt, még bimbó volt,
Kit a szellő megcsókolt
Puszta szép virága
Rózsa, rózsa, harmatos,
Rózsa a pusztában!

Ifjú szólt: letéplek én,
Édes, édes rózsám!
Rózsa szólt: megszúrlak én,
Lelked rajta kis legény,
Száz tövisem szúr ám!
Rózsa, rózsa, harmatos,
Rózsa a pusztában!

És az ifjú kebelén
Hervad már a rózsa
Bárhogy küzdött is szegény,
Mert erősebb a legény
Betellett a sorsa
Rózsa, rózsa, harmatos,
Rózsa a pusztában!

Sah ein Knab ein Röslein stehn,
Röslein auf der Heiden,
War so jung und morgenschön,
Lief er schnell, es nah zu sehn,
Sahs mit vielen Freuden.
Röslein, Röslein. Röslein rot,
Röslein auf der Heiden.

Knabe sprach: Ich breche dich,
Röslein auf der Heiden!
Röslein sprach: Ich steche dich,
Daß du ewig denkst an mich,
Und ich wills nicht leiden.
Röslein, Röslein. Röslein rot,
Röslein auf der Heiden.

Und der wilde Knabe brach
s Röslein auf der Heiden;
Röslein wehrte sich und stach,
Half ihm doch kein Weh und Ach,
Mußt es eben leiden.
Röslein, Röslein. Röslein rot,
Röslein auf der Heiden.

Források[szerkesztés]

Felvételek[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap