Gyógytea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gyógyteának nevezzük a forró vízzel felöntött gyógynövényekből álló italt.


A gyógynövényekből nemcsak gyógyszereket, hanem többféle módon felhasználható teákat, teakeverékeket is készítenek. A gyógynövény-szaküzletekben és a gyógyszertárakban ismert hatású speciális teakeverékek kaphatók. A betegtájékoztatóban feltüntetik az elkészítés és az alkalmazás módját, valamint az összetételt, de használatukat célszerű a családorvossal megbeszélni.

A csak egyféle gyógynövényt tartalmazó csomagolásokban (natúr gyógyteák) tájékoztató nem mindig található, ezért ezeket inkább az egészséget javító, úgynevezett élvezeti cikknek kell tekinteni. Kellő jártassággal teakeverékek is készíthetők belőlük, azonban ügyelni kell azok összetételére, az elkészítés körülményeire és az alkalmazás módjára, mert a nem szakszerűen összeállított vagy elkészített keverékek hatóanyag-tartalma nagymértékben csökkenhet vagy el is veszhet (csalán, ezerjófű, hársfavirág, kamilla stb.).

Gyógytea készítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes előre csomagolt, szárított növényi részekből álló gyógytea-filterek csak néhány perc állás idő után nyerik el legoptimálisabban fogyasztahtó állagukat

A gyógyteák elkészítéséhez zománcozott, tiszta, jól zárható fedővel rendelkező edényt használjunk. Ha más utasítás nincs, adagonként egy evőkanál teakeveréket és 2,5-3 dl vizet mérjünk ki. Elkészülte után sűrű szűrőn átszűrve – például a szem borogatásához készített kamillateát fertőtlenített, sűrű szövésű vászonkendőn átcsepegtetve – használjuk fel.

Az elkészített teákat, ha ellenjavallat nincs, cukorral, a köhögést csillapító teákat mézzel édesítjük. Az étvágyat csökkentő teákat az étkezést megelőzően 20 perccel, az emésztést elősegítő, epe- és májbetegségeket gyógyító teákat az étkezés végén kell alkalmazni. A vízhajtó, köhögéscsillapító, magas vérnyomást csökkentő teákat napközben bármikor, a gyomorsavcsökkentő, bélféregűző teákat este kell fogyasztani.

Forrázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(infúzum)

  • A friss gyógynövényt apróra vágjuk, 1-2 teáskanálnyit üvegedénybe teszünk, majd a felforralt vizet ráöntve fél percig áztatjuk. Ezután leszűrjük, és a javallat szerint fogyasztjuk.
  • Szárított gyógynövényeknél az áztatási idő 1-3 perc, de a gyógynövény összetételétől függően, akár 10-20 perc is lehet.
  • Ha a hőre érzékeny anyagokat (illóolajokat, vitaminokat) szeretnénk megkímélni, akkor a következő módon készítjük el a teát: a tea(keverék) felét 12-24 órán keresztül hideg vízben áztatjuk, a másik feléből elkészítjük a forrázatot, majd a kettőt összevegyítve használjuk fel.

Főzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(decoctum)

  • A gyógynövények gyökereit a megadott vízmennyiséggel együtt hidegen tesszük fel, és 1-2 percnyi forralás után lefedve 3-5, szárítmány esetén 10-20 percig állni hagyjuk, majd leszűrve használjuk fel.

Hideg áztatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(infusum frigide paratum)

  • Sok gyógynövény elveszíti gyógyító hatását a forrázás alatt, ezért ezekből hidegen kell teát készíteni (mályva, fagyöngy, kálmos, csipkebogyó).
  • A gyógynövényt az előírt vízmennyiség felével 8-12-24 órán át áztatjuk, majd leszűrjük, és a szűrőben maradt növényt a vízmennyiség másik felével leforrázzuk. Kissé hűlni hagyjuk, majd egybeöntjük.
  • Ha a teánkat a fentebb leírt módok közül a megfelelővel készítjük el, benne maradnak mindazok a hatóanyagok, amelyek vagy csak hideg, vagy csak meleg hőhatásra oldódnak ki.

Eszencia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(tinktúra vagy kivonat)

  • Jól zárható üvegedényt lazán teleteszünk gyógynövényekkel, majd 38-40%-os tiszta alkoholt vagy gyümölcspálinkát öntünk rá. Meleg, 20 °C-os helyen 2-3 hétig állni hagyjuk, időnként felrázzuk, majd leszűrjük. A szűrőben maradt növényeket kipréseljük, és a préslét is hozzáadjuk a leszűrt léhez.
  • Használhatjuk belsőleg teába csöpögtetve, külsőleg borogatáshoz vagy bedörzsöléshez.

Friss lé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A frissen szedett gyógynövényeket tegyük turmixgépbe és aprítsuk fel. Szűrés és préselés után használhatjuk.
  • A gyógynövények frissen sajtolt leve alkalmas arra, hogy cseppek formájában fogyasszuk. Kis üvegekben, lezárva, a hűtőszekrényben tárolva néhány hónapig felhasználható.

Borogatás péppel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kenet (linimentum)

  • A gyógynövények szárait, leveleit sodrófával péppé törjük, majd vászonkendőre kenjük, és a beteg testrészre helyezzük.
  • Egy másik kendővel átkötjük, és éjszakára is a beteg testrészen hagyjuk.
  • Érzékeny bőrű betegeknél a borogatást rövidebb ideig alkalmazzuk! Ha mégis viszketés jelentkezne, körömvirágkenőccsel csillapíthatjuk a kellemetlen érzést.
  • Ilyen borogatással nem kell feltétlenül ágyban feküdni, a jól felrakott kötéssel járkálhat vagy üldögélhet a beteg.

Dunsztkötés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(priznic)

  • Fazékban vizet forralunk, a gyógynövényeket szitában fölé helyezzük, lefedjük. Néhány perc múlva, ha megpuhult, vászonkendőre kenjük, és a beteg testrészre helyezzük. Egy másik gyapjúkendővel átkötjük, hogy melegen maradjon, celofánnal vagy műanyag fóliával lekötjük, és legalább 2 órán át, de akár egész éjszakára is, a beteg testrészen hagyjuk.

Kenőcs és olaj készítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(unguentum)

  • Kenőcs készítésekor a gyógyfüveket apróra vágjuk, forró disznózsírban állandó keverés mellett 1-2 percig sütjük, majd lefedve egy éjszakán át hűlni hagyjuk. Másnap ismét felmelegítjük, leszűrjük, és tégelyekbe rakva hideg helyre tesszük.
  • Olaj készítéséhez egy jól zárható üvegbe tesszük a felaprított gyógynövényeket, de nem tömjük keményre. Hidegen sajtolt olívaolajjal feltöltjük az üveget úgy, hogy az olaj befedje a növényeket. Két hétig napsütéses helyen vagy kályha közelében tartjuk. Ez után leszűrjük, kipréseljük, és jól zárható üvegekbe töltjük. Így hosszabb időn keresztül eltartható, felhasználható.

Gyógyfürdők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A közönséges csapvízbe olyan gyógyfüveket teszünk, amelyek a bőrt izgatják, illetve a bőrön át felszívódva hatnak a szervezetre.
  • A teljes fürdőhöz 6-8 liternyi friss vagy 200 g szárított gyógynövényt használjunk. Ezt éjszakára hideg vízbe áztassuk be, majd másnap felmelegítve öntsük a fürdővízbe.
  • A fürdési idő 20 perc legyen, a szívtájék ne kerüljön a fürdővíz alá. A fürdés után törölközés nélkül fürdőlepedőbe vagy fürdőköpenybe burkolózva feküdjünk ágyba, nyakig betakarózva 1 óra időtartamra.
  • Az ülő-fürdőt a fentiekhez képest fele mennyiségből készítsük el. A vese tájéka is kerüljön a víz alá. A továbbiakban azonos módon járjunk el.

Az érem két oldala[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógynövényekre is igaz, hogy kismértékben orvosság, nagy mértékben méreg, ezért nem árt tudnunk legalább a fontosabb gyógynövények napi adagjait. Lásd még: Mérgező növények

Gyógynövények adagolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány ismertebb gyógynövény "átlagos" napi adagja egy egészséges felnőtt számára: (szárítottan, leveleik ill. gyökerük, gyöktörzsük) Minden esetben kérjük ki orvosunk, természetgyógyászunk véleményét is, hogy személyre és betegségre szabottan kapjunk megfelelő kezelést!

Gyógynövények átlagos napi adagja
Gyógynövény Latin neve: napi adagja: Megjegyzés
aloe Aloe vera 50–200 mg por
angyalgyökér Angelica archangelica 4,5 g növény
borsos és mezei menta Mentha piperita 3-6 g (3 teáskanál)
cickafarkfű Achillea millefolium - 4,5 g
citromfű Melissa officinalis 4 g (2 teáskanál)
ezerjófű Centaurium erythrea 6 g
kakukkfű Thymus vulgaris 10 g (2 teáskanál)
kamilla Matricaria chamomilla 9-12 g (egy púpozott evőkanál)
kapor Anetheum graveolens 3 g (terméséből)
komló Humulus lupulus 0,5 g (egy teáskanál)
közönséges levendula Lavandula angustifolia 3-5 g (két teáskanál)
lándzsás útifű Plantago lanceolata 6 g (2 teáskanál)
macskagyökér Valeriana officinalis 200 mg gyökér (2 teáskanál)
mályva Malva sylvestris 5 g
máriatövis Silybum marianum (kb. egy teáskanál)
pásztortáska Capsella bursa-pastoris 10-15 g
pitypang Taraxacum officinale 3 - 4 g gyermekláncfű
réti legyezőfű Filipendula ulmaria 2,5 - 3,5 g
rozmaring Rosmarinus officinalis 4 - 6 g
orbáncfű Hypericum perforatum 2-4 g
orvosi kálmos Acorus calamus 2 teáskanál apróra vágott gyöktörzs
tavaszi kankalin Primula veris 0,5 - 1 g
zsálya Salvia officinalis 4 - 6 g (2 teáskanál)
  • (az itt megadott mennyiségek Dr. Johannes Gottfried Mayer: Kolostori gyógyászat című művéből származnak)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyógytea témájú médiaállományokat.