Martilapu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Martilapu
Coltsfoot.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség: Tussilago
Faj: T. farfara
Tudományos név
Tussilago farfara
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Martilapu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Martilapu témájú médiaállományokat és Martilapu témájú kategóriát.

A martilapu (Tussilago farfara) az őszirózsafélék családjába tartozó, kora tavasszal, még levéltelen állapotban sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A légzőszervi betegségek elsőrangú gyógynövénye.

Élőhelye, elterjedése[szerkesztés]

Vízpartok, nedves rétek, árokpartok az élőhelyei. A laza, nedves, anyagos, meszes,[1] kavicsos, törmelékes talajt kedveli. Elterjedt egész Európában, Ázsia mérsékelt éghajlatú területein és Észak-Afrikában. Szintén közönséges növény Észak- és Dél-Amerikában, ahova feltehetően a telepesek hurcolták be gyógynövényként Európából. A növény gyakran megtalálható zavart helyeken (hulladék lerakók, utak mentén). Egyes országokban invazív fajként tartják számon.[2][3][4] Magyarországon elterjedt, gyakori növény.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Évelő növény. Minden száron vöröses pikkelyek, és egyetlen virág található, mely kinyílás előtt a föld felé hajlik. A tőlevelek szívesek, öblösen karéjosak a fonákukon molyhos, fehér színű szőrzettel. A termések barna színűek, rajtuk hosszú, selymes, ezüstös szálak találhatóak.[1]

Virágzás ideje: márciustól májusig.

Alkalmazása[szerkesztés]

Belsőleg[szerkesztés]

A martilapulevél (Farfarae folium) forrázata belsőleg befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát (bevonószer), csökkenti a köhögési ingert. Légúti gyulladásoknál a hígabb váladékot fellazítja, megkönnyíti a köhögést.

Kis mennyiségben rákkeltő pirrolizidin alkaloidot tartalmaz, ami miatt májkárosító hatású lehet. Napi dózisa 4-6 g; ebből hideg vagy langyos vizes áztatással készítsünk kivonatot. Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan. Terhesek, szoptatós anyák nem fogyaszthatják.

Külsőleg[szerkesztés]

Fejfájás ellen, duzzadt lábra a kifejlett leveleket a bolyhos oldalával borítható a kezelendő területre, gyakran érdemes cserélni. Külső gyulladásokra, fekélyekre az összezúzott levelek, vagy erős főzetük használható.

Martilapu ellenjavallat: Terhes és szoptató nők, alkoholisták, májbetegek ne használják! Használata ellentmondásos, van ahol alkalmazzák, másutt betiltották.

Martilapu a kultúrában[szerkesztés]

Népies nevei: Farkastalpfű, kereklapu, körömfű, körömlapu, lókörmű szattyán, lókörmű szattyu, lóköröműfű, mostohalapu, partilapu, podbál, szamárköröm, szamárlapu, szattyú, tyúkvirág, vajkapu.

Neve latinul (Tussilago) körülbelül annyit jelent hogy "köhögést elűző" (tussis ago).

A népi gyógyászatban a levelét pipába tömve füstölését javasolják az asztmásoknak görcsös köhögés ellen. Ezt a módszert már az ókori görögök is is ismerték, Hippokratész is javasolta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 170. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
  2. Flora of China Vol. 20-21 Page 461 款冬 kuan dong Tussilago farfara Linnaeus, Sp. Pl. 2: 865. 1753.
  3. Altervista Flora Italiana, genere Tussilago includes photos and distribution maps
  4. Flann, C (ed) 2009+ Global Compositae Checklist Archiválva 2014. november 6-i dátummal az Archive.is-en
  5. Bartha D.— Király G. — Schmidt D. — Tiborcz V. — Barina Z. — Csiky J. — Jakab G. — Lesku B. — Schmotzer A. — Vidéki R. — Vojtkó A. — Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. — Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.

Források[szerkesztés]

  • Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek, Black and White Kiadó, 2002 ISBN 9639452149

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]