Kis ezerjófű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kis ezerjófű
Centaurium erythraea (plant).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Tárnicsfélék (Gentianaceae)
Nemzetség: Ezerjófű (Centaurium)
Faj: C. erythraea
Tudományos név
Centaurium erythraea
Rafn
Szinonimák
  • Centaurium minus Moench[1]
  • Centaurium umbellatum Gilib.[1]
  • Erythraea centaurium (L.) Pers.[1]
  • Erythraea centaurium (L.) Borkh.[1]
  • Gentiana centaurium L.[1]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kis ezerjófű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis ezerjófű témájú médiaállományokat és Kis ezerjófű témájú kategóriát.

Centaurium erythrea01.jpg

A kis ezerjófű (Centaurium erythraea, korábban Centaurium minus) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családján belül az ezerjófű (Centaurium) nemzetségbe tartozó növényfaj. Gyógynövény. A Magyarországon előforduló három ezerjófűfaj közül a leggyakoribb (a másik kettő a lápi ezerjófű és a csinos ezerjófű).

Elnevezése[szerkesztés]

További magyar nevei: centaurea,[2] cintória,[3] encián,[2] epefű,[2][3] erősfű,[2] ezerjófű,[2][4] földepe(fű),[2][3] földepetárnics,[2] gyomorfű,[5] hideglelés ellen való fű,[2] hideglelésfű,[2][3] hideglelést gyógyító fű,[2] hidegűzésfű,[3] keserűfű,[2] kis centaurea,[2] kisebbik ezerjófű,[2] kis ezerjófű,[2] kis földepe,[2] lázfű,[5] ördögcsíptefű,[3] százaranyosfű,[2][3] százforintos földepe,[3] százforintosfű,[2][3][4] tüzes ember virágja,[2][3] vérállatófű[2].

Elterjedése[szerkesztés]

Délnyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és csaknem egész Európában honos.

Leírása[szerkesztés]

1-2 éves növény. Szára négyszögletes, 10–50 cm magas. 10–35 cm magas, idősebb szárai csövesek. Legalsó levelei tőrózsában állnak, rövid nyelűek, fordított tojás alakúak, 3–4 cm-es szárlevelei keresztben átellenesek, ugyancsak 3–4 cm hosszúak és hosszúkás tojás alakúak. A bogernyőben elrendezett, piros, lila, vagy rózsaszínű, csillag alakú virágok, csak napsütésben nyílnak ki. Termése 20 mm hosszú, 5 mm vastag, sárga színű, két kopácsra nyíló tok.

Élőhelye[szerkesztés]

Magyarországon nedves réteken, legelőkön, kaszálókon és ritka erdőségekben, domboldalakon, általában félárnyékos helyeken, bokrok tövében tömegesen nő.

Felhasználása[szerkesztés]

Az ókorban és a középkorban is megbecsült növény volt. Gyógynövény.

A vadon termő és a termesztett növényeket is gyűjtik virágzáskor (júniustól augusztusig). A föld feletti virágzó részt sarlóval, vagy éles késsel vágják le, és csukló vastagságú csokrokba kötve, napvédett (napfény hatására elveszti a színét), szellős helyen szárítják. (A vad termőhelyeken begyűjtött magvakat tavasszal közvetlenül elvetik, a legkedvezőbb élőhelye a régóta parlagon heverő terület.)

Az így megszáradt anyag a kis ezerjófű drogja (Centeurii herba), mely szagtalan és rendkívül keserű ízű. A drog tartalmaz szekoiridoidokat (centapikrin, sverozid, sveciamarin, genciopikrin, erintocentaurin), 0,4% flavonoidot, xantonokat, ferulasavat, kávésavat, triterpéneket, nyomokban alkaloidokat.

A drog keserű likőrök fontos alkotóeleme, aperitif italok készülnek belőle, és ürmösborok készítésénél is felhasználják. Egyes vidékeken a komlót helyettesítik vele a sörkészítéskor. A szesziparban a gyomorkeserűk elmaradhatatlan alkotórésze.

A gyógynövény bizonyítottan emésztést és epeműködést serkentő, étvágyfokozó hatású. Teáját fogyasztják puffadás enyhítésére, májbántalmak ellen és vértisztítóként. A homeopátia a friss növényt gyomorfájdalom csillapítására használja, amarum-ként, növeli a gyomorsav-elválasztást, az étvágyat – teakeverékek, keserű tinktúrák alkotójaként alkalmazzák. A népi gyógyászatban máj-, epe-, vesebajok, vérszegénység gyógyítására használják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e A(z) „Centaurium erythraea Rafn” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2016. július 1.)
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 443. o. ISSN Hozzáférés: 2016. ápr. 12. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, (PDF)
  3. ^ a b c d e f g h i j ezerjófű. In dr. Csapody Vera – dr. Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: dr. Kárpáti Zoltán és dr. Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 54. o. ISBN nélkül  
  4. ^ a b Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 82, 235, 331. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  5. ^ a b Ezerjófű, kis (magyar nyelven). hazipatika.com. (Hozzáférés: 2016. július 1.)

Források[szerkesztés]

  • Ezerjófű, kis (magyar nyelven). hazipatika.com. (Hozzáférés: 2016. július 1.)
  • Kisezerjófű (magyar nyelven). viragterapia.hu. (Hozzáférés: 2011. október 1.)

További információk[szerkesztés]