Ugrás a tartalomhoz

Ezerjófű

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ezerjófű
Kis ezerjófű (C. erythraea)
Kis ezerjófű (C. erythraea)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Tárnicsfélék (Gentianaceae)
Nemzetség: Centaurium
Hill
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ezerjófű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezerjófű témájú médiaállományokat és Ezerjófű témájú kategóriát.

Az ezerjófű (Centaurium) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó növénynemzetség, melybe 20 növényfajt sorolnak. Az ezerjófüvek egy- vagy kétéves, illetve évelő lágy szárú növények, portokjaik spirális csavarodásúak. Elsősorban a Mediterráneum térségében élnek.

Magyarországon három fajuk honos: a kis ezerjófű (C. erythraea), a lápi ezerjófű(C. uliginosum vagy C. littorale ssp. uliginosum) és a csinos ezerjófű (C. pulchellum). Habár mindhárom gyógynövény, közülük mégis a kis ezerjófű az, amelyiket Magyarországon gyógynövényként elsősorban felhasználnak, mivel a három közül ez a leggyakoribb – ezt a fajt is nevezik egyszerűen ezerjófűnek. Ennek megfelelően a Centaurii herba tulajdonképpen a kis ezerjófű drogját jelenti.[1][2]

Elnevezése

[szerkesztés]

A latin Centaurium nevet egyesek szerint egy Khiron nevű kentaurtól kapta, aki fölfedezte a növény gyógyító hatását, mások szerint a centum és az aureum szavak összevonásából származik, amely arra vonatkozik, hogy igen becses, 100 aranyat érő fű.[forrás?]

Rendszertani helyzete

[szerkesztés]

2004 előtt a nemzetségbe mintegy 50 növényfajt soroltak, melyek Európa, Ázsia, Amerika, Ausztrália és Óceánia területén élnek, azonban ekkor a nemzetség még polifiletikus csoportnak számított. 2004-ben rendezték ezt a helyzetet, a polifiletikus nemzetséget négy monofiletikus csoportra bontották: a közel 50 fajból mindössze 20 faj maradt a monofiletikus ezerjófű (Centaurium) nemzetségben, a többi faj pedig átkerült a szintén monofiletikus Gyrandra, Schenkia és Zeltnera nemzetségekbe.[3]

A 2004-es rendszertani rendezés után az alábbi fajok tartoznak az ezerjófű (Centaurium) nemzetségbe:

Ebben a rendszertani felfogásban a lápi ezerjófű (itt: C. littorale subsp. uliginosum) a tengerparti ezerjófű egyik alfaja

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ezerjófű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 125. o. ISBN 963-241-190-0 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)  
  2. Centaurium erythraea Raf.. In Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete: A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Műtárgyfotók: Fáryné Szalatnyay Judit. Növényfotók: Dr. Babulka Péter. Budapest: Galenus Kiadó. 2012. 181–182. o. = Galenus könyvek, ISBN 978-963-7157-29-5  
  3. Guilhem Mansion (2004. August). „A new classification of the polyphyletic genus Centaurium Hill (Chironiinae, Gentianaceae): description of the New World endemic Zeltnera, and reinstatement of Gyrandra Griseb. and Schenkia Griseb.”. Taxon 53 (3), 719–740. o. DOI:10.2307/4135447. (Hozzáférés: 2016. július 1.) 

Források

[szerkesztés]