Szerecsendió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Szerecsendió
Myristica fragrans
Myristica fragrans
A magot vörös, tagolt magköpeny veszi körül [1]
A magot vörös, tagolt magköpeny veszi körül [1]
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Magnoliidae
Rend: Liliomfa-virágúak (Magnoliales)
Család: Muskátdiófélék (Myristicaceae)
Nemzetség: Myristica
Faj: M. fragrans
Tudományos név
Myristica fragrans
Houtt.
Szinonimák
  • Aruana silvestris Burm.f.
  • Myristica amboinensis Gand.
  • Myristica aromatica Sw.
  • Myristica laurella Gand.
  • Myristica moschata Thunb.
  • Myristica officinalis L.f.
  • Myristica philippinensis Gand.
  • Palala fragrans (Houtt.) Kuntze
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szerecsendió témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szerecsendió témájú médiaállományokat és Szerecsendió témájú kategóriát.

A szerecsendió (Myristica fragrans) nemzetségének és családjának névadó, valamint típusfaja. Neve félrevezető, mert nem diófa és termése sem dió. Népi nevei: muskátdió, máciszdió.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A Fűszer-szigetekről — szűkebben a szigetvilág középső részén található Banda-szigetekről származik; magját arab kereskedők már a középkorban behozták Európába. Termesztésének monopóliumát sokáig a hollandok birtokolták; azt a britek csak 1753-ban törték meg. Hasonló éghajlaton már sokfelé termesztik — főleg Indonéziában, Nyugat-Indiában, Brazíliában és Madagaszkáron. Eközben több termesztett változata alakult ki

Ma a keleti szerecsendió (East Indian Nutmeg) fő termelői:

A nyugati szerecsendió (West Indian Nutmeg) fő exportőre Grenada.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Fa, illetve cserje — magassága elérheti a 15–20 métert. Ágrendszere terebélyes.

Levelei szórtan állnak. A legfeljebb 13 x 6 cm-es, elliptikus vagy visszás-tojásdad, kihegyezett levél válla ék alakban körülbelül 1,5 cm hosszú nyéllé keskenyedik. Az ép szélű, kopasz levéllemez színe sötétzöld és erősen fényes, fonáka fénytelen.

Sárga termős virágai 2-3 tagú csomókban nőnek a levelek hónaljából, a porzósak legfeljebb 20 virágú bugákban fejlődnek. A kis, harang alakú virágtakaró 3 húsos, krémfehér (ritkán vöröses), legfeljebb 1 cm hosszú lepellevélből áll; ezek felső negyede hátratörik.

A (9 cm hosszú, 7 cm széles) húsos, egymagvú termés lapított körte alakú tüsző, feltűnő hasi varrattal. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld. A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus mag ül, és azt hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító vörös magköpeny veszi körül. A maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag. A barna, kemény magbél táplálószövetének struktúrája labirintusszerű. A magköpeny és a mag is erősen aromás.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Örökzöld, kétlaki. Egész évben teremhet. Termése a virágzás után 6 hónappal érik be, és ekkor alulról felfelé, két kopáccsal nyílik fel. A felnyílt termést kézzel szüretelik. Nedves-forró trópusi klímát igényel és csak 500 m magasság alatt tenyészik. A jó növekedéshez évi 2–3000 mm egyenletes eloszlású csapadékra és jól szellőző, humuszos talajra van szüksége.

Többnyire magról szaporítják. Főleg ültetvényeken termesztik; a betakarított termés nagy többségét exportálják.

Felhasználása[szerkesztés]

Az arillust (szerecsendió-virágot) és a magot (szerecsendiót) egymástól elkülönítve szárítják. A magokat a károsító rovarok ellen hagyományosan mésztejbe merítik.

Kellemesen aromás, de erős fűszer, amit óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést. Európában a 16. század óta kedvelt.

Magva (nux mochata) a szerecsendió. A termésből kifejtett magot szárítva, egészben, vagy őrölve használjuk. Hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípőssé teheti a süteményt.

A szerecsendió-virág (macidis flos) valójában nem virág, hanem a termés húsától megszabadított (a magról leválasztott) magköpeny. Ezt nemcsak fűszernek használják, de ezenkívül kandírozva édességnek eszik és zselét is készítenek belőle.

Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúsból sós vízzel kiáztatják a cseranyagokat, majd cukorral többször felfőzve kandírozzák és végül megszárítják. Mind a diót, mind a virágot használja még az élelmiszer- és likőr-, illatszeripar is. Drogpótló anyagként lereszelve és teának elkészítve főként börtönökben használatos. Ázsiában dohányhoz adagolva is szívják. Nagy olaj- és fehérjetartalmát felhasználva készítik belőle a vörösbarna, erős illatú muskátvajat.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Népszerűségét illóolajainak köszönheti; fő koponense a miriszticin. A magban 5–16 %, magköpenyben akár 15% illóolaj is lehet. Olajában monoterpének, pinenek, szabinén, kb. 13 % miriszticin, 5–7 % elemicin, szafrol, fenol, aromás éterek és lignanok találhatók.

Gyógyhatásai[szerkesztés]

A népi gyógyászatban emésztési zavarok ellen, szélhajtónak adják, zsíros olajával a fájó testrészeket dörzsölik br reuma ellen. Ismert afrodiziákum.

Kis adagban neurózis[2] (hypochondria, fejfájás stb.), dysmenorrhoea[3] esetén. Nagy adagban hallucinogén.[4]

Rokon fajok[szerkesztés]

A nemzetség egy sor további fajának:

  • M. malabrica Lam. (India),
  • M. fatua Houtt. (Molukkák),

a M. scheffleri Warb. (Borneó) stb. termését használják pótlására, de ezek a pótlékok csekélyebb értékűek.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. How to remove Mace from Nutmeg (Myristica) easily..., youtube.com
  2. A köztudatban elterjedt, gyűjtőfogalom: Magában foglal minden olyan tünetet, amely mögött pszichés egyensúlyvesztés áll.
  3. Az elsődleges dysmenorrhoea olyan menstruációs fájdalom, amelynek orvosi oka nincs, általában az első menstruációtól számított néhány éven belül jelentkezik. A fájdalom az évek előrehaladtával gyengül, és gyakran teljesen elmúlik az első szülés után. A másodlagos dysmenorrhoea olyan menstruációs fájdalom, amit valamilyen betegség okoz, például kismedencei gyulladás, anatómiai elváltozás, méhűri idegen test (IUD), daganat. Az idő múlásával a fájdalom általában fokozódik
  4. Nagyobb adag (> 25 gramm) elfogyasztása után a narkotikus jellegű hallucinogén hatás akár 3 napig is eltarthat.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]