Poliszacharid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nagy molekulájú szénhidrátokat poliszacharidoknak nevezzük, több száz vagy ezer monoszacharidból épülnek fel. A két legfontosabb poliszacharid a keményítő és a cellulóz, melyek szőlőcukor-molekulák sokaságából épülnek fel. A molekulák vízkilépéssel (kondenzáció) kapcsolódnak össze.

Vízben nem oldódnak, nem édes ízűek és sok tulajdonságuk nem cukorszerű. Hidrolízissel egyszerű cukrokra (monoszacharidokra) bonthatók. Növények, állatok és baktériumok sejtjeiben találhatók meg.

Az élő szervezetben betöltött funkciójuk szerint csoportosítják:

  • Vázanyag poliszacharid (cellulóz, xilán, mannán, pektin, kitin)
  • Tartalék tápanyag (keményítő)

Néhány fontosabb poliszacharid[szerkesztés]

  • Cellulóz: A magasabbrendű növények sejtfalának nagy részét alkotja, de előfordul alacsonyabbrendű növényekben is. A legnagyobb mennyiségben előforduló szerves anyag a Földön.
  • Xilán: A fában lévő cellulózt kísérő egyéb poliszacharid, az úgynevezett hemicellulóz fő komponense. Xilóz molekulákból épül fel. Pl. a kukorica szára tartalmazza.
  • Mannán: A fás részekben, növényi magvakban található. Mannóz molekulákból épül fel.
  • Pektin: Gélesedésre hajlamos, konzervipari gyümölcszselékhez használják.
  • Kitin: Rákok, rovarok kemény vázanyaga, szerkezete hasonló a cellulózhoz.
  • Keményítő: Tartalék tápanyag poliszacharid, csírázáskor a növény első tápanyagforrása, sok keményítőt tartalmaz a búza, kukorica, vizes burgonya. A gyógyszeripar tabletták, kötőanyagként, a textilipar keményítőszerként használja, alkoholt is gyártanak belőle.

Lásd még[szerkesztés]