Szorbóz
| Szorbóz | |||
| |||
| IUPAC-név | (3S,4R,5S)-1,3,4,5,6-pentahidroxihexán-2-on | ||
| Más nevek | Szorbinóz l-xilo-hexulóz | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 87-79-6 | ||
| PubChem | 6904 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C6H12O6 | ||
| Moláris tömeg | 180,156 g/mol | ||
| Megjelenés | Fehér por | ||
| Olvadáspont | 158-160°C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | 550 g/l (17°C)[1] | ||
| Veszélyek | |||
| Főbb veszélyek | Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] | ||
| R mondatok | Nincs R-mondat[1] | ||
| S mondatok | Nincs S-mondat[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A szorbóz egy ketóz monoszacharid cukormolekula. Az l-szorbóz a természetben előforduló konfiguráció. A természetben csak kis mennyiségben található. A C-vitamin ipari előállításának alapanyaga. Erre az teszi alkalmassá, hogy a legolcsóbb cukorból, a d-glükózból szorbiton keresztül könnyen és jó termeléssel előállítható. Ekkor a szőlőcukrot először katalitikus hidrogénezéssel szorbittá redukálják. A keletkezett szorbitot mikrobiológiai oxidációnak vetik alá, a Bacterium xylinum nevű areob mikroba (egy ecetbaktérium) szelektíven az 5-ös szénatomon oxidálja, dehidrogénezi.
A szorbóz név a latin sorbus (berkenye) szóból származik, melynek levében levő szorbitból nyerhető oxidáló enzimmel.[2]
Források[szerkesztés]
- Bruckner Győző: Szerves kémia, I-2-es kötet
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 4 kötet., 455. o. ISBN 963-10-3269-8
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e Az l-szorbóz adatai tulajdonságai, veszélyei (BGIA GESTIS)[halott link] (németül)
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 134. o. ISBN 963 8334 96 7