Szorbóz
| Szorbóz | |
| |
| IUPAC-név | (3S,4R,5S)-1,3,4,5,6-pentahidroxihexán-2-on |
| Más nevek | Szorbinóz l-xilo-hexulóz |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 87-79-6 |
| PubChem | 6904 |
| EINECS-szám | 201-771-8 |
| KEGG | C01452 |
| ChEBI | 27922 |
| SMILES | C([C@@H]([C@H]([C@@H](C(=O)CO)O)O)O)O |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C6H12O6 |
| Moláris tömeg | 180,156 g/mol |
| Megjelenés | Fehér por |
| Olvadáspont | 158-160°C[1] |
| Oldhatóság (vízben) | 550 g/l (17°C)[1] |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
| R mondatok | Nincs R-mondat[1] |
| S mondatok | Nincs S-mondat[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A szorbóz egy ketóz monoszacharid cukormolekula. Az l-szorbóz a természetben előforduló konfiguráció. A természetben csak kis mennyiségben található. A C-vitamin ipari előállításának alapanyaga. Erre az teszi alkalmassá, hogy a legolcsóbb cukorból, a d-glükózból szorbiton keresztül könnyen és jó termeléssel előállítható. Ekkor a szőlőcukrot először katalitikus hidrogénezéssel szorbittá redukálják. A keletkezett szorbitot mikrobiológiai oxidációnak vetik alá, a Bacterium xylinum nevű areob mikroba (egy ecetbaktérium) szelektíven az 5-ös szénatomon oxidálja, dehidrogénezi.
A szorbóz név a latin sorbus (berkenye) szóból származik, melynek levében levő szorbitból nyerhető oxidáló enzimmel.[2]
Források
[szerkesztés]- Bruckner Győző: Szerves kémia, I-2-es kötet
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 4 kötet., 455. o. ISBN 963-10-3269-8
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Az l-szorbóz adatai tulajdonságai, veszélyei (BGIA GESTIS)[halott link] (németül)
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 134. o. ISBN 963 8334 96 7