Szorbóz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szorbóz
DL-Sorbose.svg
IUPAC-név (3S,4R,5S)-1,3,4,5,6-pentahidroxihexán-2-on
Más nevek Szorbinóz
l-xilo-hexulóz
Kémiai azonosítók
CAS-szám 87-79-6
PubChem 6904
SMILES
C([C@@H]([C@H]([C@@H](C(=O)CO)O)O)O)O
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H12O6
Moláris tömeg 180,156 g/mol
Megjelenés Fehér por
Olvadáspont 158-160°C[1]
Oldhatóság (vízben) 550 g/l (17°C)[1]
Veszélyek
Főbb veszélyek Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1]
R mondatok Nincs R-mondat[1]
S mondatok Nincs S-mondat[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A szorbóz egy ketóz monoszacharid cukormolekula. Az l-szorbóz a természetben előforduló konfiguráció. A természetben csak kis mennyiségben található. A C-vitamin ipari előállításának alapanyaga. Erre az teszi alkalmassá, hogy a legolcsóbb cukorból, a d-glükózból szorbiton keresztül könnyen és jó termeléssel előállítható. Ekkora szőlőcukrot először katalitikus hidrogénezéssel szorbittá redukálják. A keletkezett szorbitot mikrobiológiai oxidációnak vetik alá, a Bacterium xylinum nevű areob mikroba (egy ecetbaktérium) szelektíven az 5-ös szénatomon oxidálja, dehidrogénezi.

A szorbóz név a latin sorbus (berkenye) szóból származik, melynek levében levő szorbitból nyerhető oxidáló enzimmel.[2]

Forrás[szerkesztés]

  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I-2-es kötet
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 4 kötet., 455. o. ISBN 963-10-3269-8  

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Az l-szorbóz adatai tulajdonságai, veszélyei (BGIA GESTIS)[halott link] (németül)
  2. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 134. o. ISBN 963 8334 96 7