Sztreptomicin
| Sztreptomicin | |||
| IUPAC-név | |||
| 5-(2,4-diguanidino-3,5,6-trihidroxi-ciklohexoxi)- 4-[4,5-dihidroxi-6-(hidroximetil)-3-metilamino-tetrahidropirán-2-il] oxi-3-hidroxi-2-metil-tetrahidrofurán-3-karbaldehid | |||
| Kémiai azonosítók | |||
| PubChem | 5999 | ||
| ChemSpider | 18508 | ||
| EINECS-szám | 200-355-3 | ||
| DrugBank | APRD00412 | ||
| KEGG | D08531 | ||
| ChEBI | 17076 | ||
| ATC kód | A07AA04, J01GA01 | ||
| Gyógyszer szabadnév | streptomycin | ||
| Gyógyszerkönyvi név | Streptomycini sulfas | ||
| InChIKey | UCSJYZPVAKXKNQ-HZYVHMACSA-N | ||
| Beilstein | 74498 | ||
| UNII | Y45QSO73OB | ||
| ChEMBL | CHEMBL372795 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C21H39N7O12 | ||
| Moláris tömeg | 581,57 g/mol | ||
A sztreptomicin egy 1944-ben felfedezett antibiotikum, a tuberkulózis első, klinikailag is hatásos antibiotikus gyógyszere. Az Actinobacteria közé tartozó Streptomyces griseus nevű baktérium bioszintézisének természetes termékeként fedezték fel. 1952-ig a betegség kezelésére alkalmas egyedüli antibiotikus készítmény volt. (Hazánkban a para-amino-szalicilsav (PAS) volt korábban hozzáférhető kemoterápiás szer.) Gyakran okozott mellékhatásokat, leginkább hallóideg károsodást. Habár már gyorsan, akár az első évben kialakulhat a gyógyszerrezisztencia (ami legnagyobb hátránya), esetenként még a tuberkulózis kezelésére használt különféle gyógyszerkeverékek alkotórészeként alkalmazzák. Egyéb fertőzések gyógyítására szintén bevált (pl. pestis, endokarditisz).
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Cambridge enciklopédia. Szerk. David Crystal. A magyar kiadást szerk. Szelle Béla. Ford. Acsády Judit et al. Budapest: Maecenas. 1992. ISBN 963-7425-65-9