Xilóz
| d-Xilóz | |
| IUPAC-név | (2R,3S,4R)-2,3,4,5-tetrahidroxipentanal |
| Más nevek | d-(+)-Xilóz; Facukor |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | d: 58-86-6 l: 609-06-3 dl: 41247-05-6 |
| EINECS-szám | 247-395-8 |
| DrugBank | DB09419 |
| ChEBI | 18222 |
| SMILES | C([C@H]([C@@H]([C@H](C=O)O)O)O)O |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C5H10O5 |
| Moláris tömeg | 150,13 g/mol[1] |
| Megjelenés | Fehér, szilárd |
| Sűrűség | 1,525 g/cm³ (20 °C) |
| Olvadáspont | 154-158 °C (D-xilóz)[1] |
| Oldhatóság (vízben) | oldható, 0,1 g/ml (D-xilóz)[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Nincsenek veszélyességi szimbólumok |
| R mondatok | Nincs R-mondat |
| S mondatok | Nincs S-mondat |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A xilóz egy öt szénatomos monoszacharid, egy aldopentóz. Az összegképlete C5H10O5. A xilóz molekulájában formilcsoport (-CHO) található, tehát az aldózok közé tartozik. A természetben a d módosulata ( d-Xilóz) található meg. A növények fás részeiben található poliszacharid, a xilán felépítésében vesz részt.
Tulajdonságai
[szerkesztés]
A xilóz szobahőmérsékleten színtelen, szilárd halmazállapotú vegyület. Könnyen kristályosodik. A xilóz gyűrűvé is záródhat, ilyenkor (főként) hattagú piranózgyűrűt alkot. A d-xilóz nem erjeszthető.
Előfordulása a természetben
[szerkesztés]A d-xilóz a természetben eléggé elterjedt. Megtalálható a xilán nevű poliszacharidban, amely növények elfásodott részeiben fordul elő. Viszonylag elterjedtek a xilóz glikozidjai is. Diszacharidok felépítésében is részt vehet.
A cukorcsoporttal ellátott fehérjék xilozilálása a Notch-jelzőútban fontos szerepet tölt be.[2]
Előállítása, felhasználása
[szerkesztés]A d-xilóz legkönnyebben olyan mezőgazdasági hulladéktermékekből állítható elő, amelyeknek a xilántartalma viszonylag magas. Ilyenek például a szalma, a kukoricacsutka, a gyapotmaghéj.
A xilóz redukciójával nyerhető cukoralkoholt, a xilitet édesítőszerként alkalmazzák.
Források
[szerkesztés]- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/2-es kötet