Aromaterápia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az aromaterápia különböző, többnyire növényi eredetű illóolajat használó terápia. Ezek az illóolajok nyugtató hatásúak, esetleg neurológiai stimulánsok. Pl. Az ausztrál teafa (Melaleuca alternifolia) illóolaja egyben az egyik leghatékonyabb légfertőtlenítő is.

Kiegészítő gyógymódként, vagy ami vitatottabb, alternatív gyógymódként alkalmazzák. Nem ismert meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy az aromaterápia alkalmas lenne bármilyen betegség megelőzésére vagy gyógyítására, de a beteg általános közérzetének javítására képes lehet.[1]

Története[szerkesztés]

[2]

Az aromaterápia módszerei[szerkesztés]

  • Párologtatás: pszichés-lelki hatás, légtér fertőtlenítés
  • Inhaláció: légúti betegségek, nyákoldás
  • Bedörzsölés: Az alkalmazott illóolajok függvényében lehet enyhe érzéstelenítő, fájdalomcsillapító hatású, előidézhet helyi vérbőséget, valamint a mellkasra vagy a hátra kenve köhögéscsillapító és köptető hatású lehet. Megfelelő receptúra alapján az adott problémára pl.: reumás panaszok, ficamok, rándulások, zúzódások és légúti megbetegedések esetén előnyös alkalmazásmód, ha a kezelés helye érintésre, nyomásra nem érzékeny.
  • Lemosás, borogatás: elsősorban bőrelváltozások, sebek kezelésére hatékony külső módszer.
  • Terápiát kiegészítő módszer az illóolajos fürdő, amelyben teljes relaxációs élményben lehet részünk. A fürdővízbe csepegtetett illóolajokat azonban csak valamilyen vivőanyagban (méz, bázisolaj, tej) szabad alkalmazni!
  • Illóolajos masszázs: frissítő hatású, izomgörcsoldó hatású. Az illóolaj a bőrön keresztül masszázs segítségével jut be a szervezetbe.
  • Belső alkalmazás: konkrét betegség gyógyítására, de fűszerként is alkalmazható. Nagyon fontos ebben az esetben az illóolaj tisztasága és a helyes, pontos, szakszerű dózis használata, maximálisan figyelembe véve a kontraindikációkat.
  • Amikor szájon át jut be a vérkeringésbe. Az orális hatásmechanizmust azonban ritkán alkalmazzák, mert veszélyeket rejt magában (csak fitoterapeuta vagy természetgyógyász alkalmazhatja).

Főbb felhasználási területei[szerkesztés]

Az aromaterápiás anyagok túladagolhatók és mérgezést is okozhatnak.

Ellenjavallat[szerkesztés]

Nem ajánlott az illóolajok alkalmazása terhes nőknél és csecsemőknél. Általánosságban elmondható, hogy az illóolaj párologtatása (nem feltétlenül mécses felett, hanem spontán módon, szobahőmérsékleten) a felhasználás legbiztonságosabb módja, feltéve, hogy nem adagoljuk túl (napi kb. 10 csepp elegendő). Az illóolajokat hígítás nélkül tilos szájon át alkalmazni, vagy a bőrre kenni. (Az egyetlen hígítás nélkül is alkalmazható illóolaj a levendulaolaj, de annál sem szabad napi kb. 10 cseppnél többet használni, és ezt is fel kell osztani több részletre, egész napra.) A hígítás szokásos mértéke 0,5%–3%. Állatok számára az illóolajok alkalmazása nem ajánlott, emberek számára pedig homeopátiás kezelés esetén ugyancsak ellenjavallt az aromaterápia.[3]

Források[szerkesztés]

  1. szerk.: Ades TB: Aromatherapy, American Cancer Society Complete Guide to Complementary and Alternative Cancer Therapies, 2nd, American Cancer Society, 57–60. o (2009). ISBN 9780944235713 
  2. http://antalvali.com/aromaterapia/aromaterapia-1-x-1-bevezetes.html#aromaterapia_tortenete
  3. Frank-Kürti, 16. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]