Alternatív gyógymód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alternatív gyógymód, vagy komplementer és alternatív medicina (angolul: complementary and alternative medicine, CAM) a WHO definíciója alapján olyan betegségmegelőző, diagnosztikai és gyógyító eljárások összessége, melyek nem képezik részét az adott ország saját tradíciójának és nem integrálták az ország egészségügyi ellátórendszerébe.[1] Ezek egy részét a betegek vagy teljesen a bizonyítékokon alapuló hagyományos, ún. konvencionális orvostudomány helyett alkalmazzák (alternatív), vagy amellett, annak kiegészítéseként (komplementer). A jelenkorban a konvencionális kórházi kezelés, tudományosan alátámasztott terápiás eljárásokon és gyógyszereken kívül alkalmazott technikákat nevezik így, amelybe beletartoznak a nem-tudományos, spirituális és vallási összefüggésű gyógyítási módszerek éppúgy, mint az Európán kívül alkalmazott hagyományos módszerek. Napjainkban is dominál a nem konvencionálisnak vagy alternatív gyógyászatként definiált, köznapi néven természetgyógyászat. Domináló, mert a WHO adatai szerint a világ népességének kb. 80%-a számára máig ez jelenti az elsődleges egészségügyi ellátást.[forrás?]
Általánosságban jellemző rájuk, hogy hatékonyságuk tudományos módszerekkel egyértelműen nem igazolható, elméleti hátterük sokszor nem összeegyeztethető a nyugati orvostudománnyal, illetve nem, vagy csak említés szintjén szerepelnek a hagyományos orvosképzésben. Ugyanakkor felmérések szerint az orvosok körében is növekvő igény van ezen módszerek megismerésére és egyre többen alkalmaznak közülük komplementer terápiás módszereket, elsősorban a háziorvosi alapellátásban.[2][3] A nyugati világban az elmúlt évtizedekben rohamosan nőtt a komplementer gyógymódok iránti igény, becslések szerint a betegek kb. fele vesz igénybe ilyen egészségügyi szolgáltatásokat.[4][5] A CAM terápiákkal kapcsolatos tudományos irodalom ennek megfelelően jelentősen bővült, a különböző orvosi adatbázisokban az alternatív gyógyászattal kapcsolatos publikációk abszolút száma és aránya egyaránt emelkedett.[6] Ugyanakkor ezen közlemények nagyjából fele nulla impakt faktorú folyóiratban jelenik meg, és csak elenyésző részük randomizált vizsgálat.[7] A tudományos bizonyítékok hiányában számos tudományos és etikai kritikát fogalmaztak meg a módszerekkel kapcsolatban.[8] Sokat közölük áltudománynak, sarlatánságnak tartanak, mert képtelenek tudományos módszerekkel egyértelműen igazolni a hatékonyságukat és mert emellett sokszor tudománytalan elveken alapulnak.[9][10][11] A kritizálók gyakori érvelése, hogy "nincsen alternatív orvoslás, csak olyan orvoslás van, ami működik, és olyan, ami nem",[12][13] illetve hogy "lehet-e ésszerű alternatívája a bizonyítékokon alapuló orvoslásnak?".[14]
A CAM terápiák felhasználása és jogi szabályozása országonként eltérő, Magyarországon a természetgyógyászattal kapcsolatos jogi rendelkezéseket a 40/1997. (III. 5.) Kormány rendelet,[15] illetve a 11/1997. (V. 28.) NM rendelet tartalmazzák.[16]

Definíciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Tudományos Akadémia definíciója: "A komplementer és alternatív medicina (complementary and alternative medicine - CAM) kifejezés azokat a gyógyító és diagnosztikus eljárásokat foglalja össze, amelyek nem részei a hagyományos, konvencionális, nyugati orvostudománynak."[17] Alternatív kezelésről általában akkor beszélnek, ha konvencionális terápiát helyettesíti, míg komplementer kifejezés az azokat kiegészítő kezelésekre vonatkozik. A konvencionális és a komplementer módszerek együttes alkalmazására használatos még az ún. integratív orvoslás kifejezés is.[18] A konvencionális és az alternatív gyógymódok határvonala nem mindig válik el élesen, egyrészt egyes, korábban alternatívnak tartott kezeléseket a tudományos bizonyítékok megjelenésével a nyugati orvostudomány is átvesz, másrészt sokszor ugyanazokat a szereket alkalmazza mindkettő, pusztán az alkalmazás módja vagy az indikációk térnek el. Például a D-vitamin adása csontritkulás esetén részét képezi a konvencionális orvosi kezelésnek,[19] de sok olyan kórállapotban is alkalmazzák az alternatív és komplementer medicina részeként, amik esetében még nem bizonyított egyértelműen a jótékony hatása (pl. sclerosis multiplex, SLE).[20][21] Utóbbi nem jelenti azt, hogy biztosan hatástalan, inkább csak azt fejezi ki, hogy bár a D-vitamin immunmoduláns szerepét és terápiás hatásait a példaként említett fenti két betegségben számos munkacsoport vizsgálja, jelenleg még kevés adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy egyértelműen kijelenthető legyen a hatékonysága, így adása nem képezi részét a hivatalos orvosi protokolloknak ezekben az esetekben. Másik átfedés pl. a gyógynövények és növényi drogok alkalmazása (fitoterápia), hiszen számos növényi drog szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben, illetve az orvosok által rendelhető magisztrális készítményként (pl. teakeverék formájában). Ezek azok, amelyekkel kapcsolatban elegendő tudományos bizonyíték áll rendelkezésre. Az Európai Gyógyszer Ügynökség (EMA) minden, az Európai Unióban használható gyógynövényt nyilvántart és monográfiák formájában felsorolja a velük kapcsolatos ismert tudományos bizonyítékokat.[22] Noha bizonyos növényi drogokról van tudományos bizonyíték, a fitoterápia mégis inkább a CAM eszköztárába sorolható, mivel többnyire nem képezi részét a nyugati orvosképzésnek és terápiás gyakorlatnak. Emellett sok olyan gyógynövényt, vagy növényi szert is alkalmaznak alternatív terápiaként, melyekre az adott betegség vonatkozásában nincs tudományos adat.
Sokat számít a földrajzi elhelyezkedés is, ami egy adott országban alternatívnak számít, az egy másik régióban része lehet a konvencionális orvosi ellátásnak. Például a kiropraktika, ami Magyarországon alternatívnak számít, Dániában része az egészségügyi ellátórendszernek.[23] Hasonlóan nem tekintenek alternatívként a csontkovácsolásra az Amerikai Egyesült Államokban.[23]
Összefoglalva a definíciók alapján a CAM és a nyugati orvoslás nem minden esetben választható el egyértelműen.[24][25]
A tudományos világ általános véleménye, hogy minden gyógymóddal, így az alternatív terápiákkal szemben is elvárás a hatékonyság tudományos módszerekkel való igazolása. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásában rögzíti:[17]

Elengedhetetlen feltétel, hogy a terápiás eredményeket mind a nyugati orvostudományban, mind a komplementer terápiák esetében tudományos módszerekkel bizonyítsák, és csak a hatékony eljárásokat és szereket alkalmazzák.

A Szkeptikus Társaság szerint azonban ez önellentmondás, hiszen a nyugati orvostudomány eleve tudományos bizonyítékokon alapul (angolul: evidence-based medicine). Tehát ha egy alternatív módszer hatékonyságát sikerül egyértelműen tudományosan igazolni, akkor azt előbb-utóbb a nyugati orvostudomány beépíti az eszköztárába és többé nem tekinthető alternatívnak.[26] Mindebből következik az a felfogás és definíció, miszerint az alternatív gyógymódok vagy bizonyítottan hatástalanok, vagy hatékonyságuk tudományos módszerekkel nem igazolt.[27]

Marcia Angell, a New England Journal of Medicine korábbi szerkesztője egy 1998-as cikkében az alábbi módon érvelt:[28]

Ideje, hogy a tudományos közösség ne adjon többet szabad kezet az alternatív orvoslásnak. Nem létezhet kétféle orvoslás - konvencionális és alternatív. Csak olyan orvoslás van, amit kellően teszteltek, és olyan, amit nem; olyan, ami működik, és olyan, ami vagy működik vagy nem. Ha egy kezelési módszert kellően vizsgáltak, akkor többé nem számít, hogy eleinte alternatívnak tartották. Ha kellően hatékonynak és biztonságosnak bizonyul, akkor elfogadják. A kijelentések, feltételezgetések és ajánlások nem helyettesítik a bizonyítékokat. Az alternatív terápiákat tudományosan ugyanolyan intenzíven kell vizsgálni, mint a konvencionális orvosi kezeléseket.

Az „alternatív” besorolás feltételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alternatív és kiegészítő gyógymódok körébe sorolható minden olyan gyógymód, amelyek hatása nincsen bebizonyítva. Emiatt az alternatív és kiegészítő gyógymódok körébe igen eltérő gyógymódok tartoznak:

  • azok a gyógymódok, amelyek bizonyítottan hatástalanok, ennek ellenére hisznek bennük: például a homeopátia;
  • azok a gyakorlatban használt gyógymódok, amelyek hatását még sohasem próbálták bebizonyítani;
  • azok a gyakorlatban használt gyógymódok, amelyek hatását eddig még nem sikerült sem bebizonyítani, sem megcáfolni, de vizsgálták.

Az alternatív gyógymódokat nem módszertanuk különbözteti meg a konvencionális orvoslástól, hanem a beválás ellenőrzése. Például általában a természetgyógyászat körébe sorolják az olyan gyógynövények alkalmazását, amelyek hatása nincsen megfelelően alátámasztva. Ugyanakkor azon gyógynövények alkalmazása, amelyek hatása már bizonyított, a konvencionális gyógymódok körébe sorolható. Ugyanígy megkülönböztethető a kineziológia, amely egy alternatív gyógymód, és a humánkineziológia, amely a sporttudomány egyik ága.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A komplementer és alternatív medicina nagyon sokféle kezelési módszert foglal magába. Ezek elméleti hátterüket és módszertanukat tekintve egymástól is alapvetően eltérnek, némelyik a hagyományon, népi gyógyászaton alapul, mások spirituális vagy természetfeletti jelenségekre, babonákra, áltudományra, újnak vélt, a tudományostól eltérő betegségkoncepciókra, vagy olykor pusztán hibás logikai érvelésekre épülnek.[9][29] Egyes módszerek több ezer éves múltra tekintenek vissza, mások újabbak. Nem mind korlátozódik pusztán a kezelési módszerekre, hanem egyes alternatív irányzatok komplett eszmerendszereket alkotnak (pl. homeopátia), melyben a saját elképzeléseik alapján megmagyarázzák a betegségek kialakulását is.

Praktikus szempontok szerint az alternatív módszerek négy fő kategóriába sorolhatók:[30]

Homeopátia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy homeopátiás készítmény

A homeopátia azon az alapelven alapuló eszmerendszer, mely szerint egy betegség olyan anyagok extrém mértékű hígított oldatával kezelhető, amik egészséges egyénekben a betegséghez hasonló tüneteket váltanának ki.[31] A módszer kidolgozásakor a kémia még gyerekcipőben járt, az atomokról és molekulákról nem rendelkeztek a maihoz fogható ismeretekkel. A kémia és a gyógyszertan fejlődésével bizonyossá vált, hogy a homeopátia során alkalmazott hígítások esetén a készítmények nem tartalmaznak aktív hatóanyagot, így a homeopátia alapvető tudományos elveket sért.[31] Mindemellett hatékonysága tudományosan nem igazolt, nagy, randomizált tanulmányok alapján legjobb esetben is csak placebo hatással bír.[32][33] Utóbbiak miatt a homeopátiát a tudományos többség áltudománynak tekinti.[34] A tudományos közösség megfogalmazott kritikái miatt a WHO kiadott egy közleményt, melyben nem javasolja a homeopátia alkalmazását súlyosabb kórképek (tuberkulózis, AIDS, malária, gyermekkori hasmenés és influenza) kezelésére.[35] A Magyar Tudományos Akadémia óvatosabban fogalmaz, a homeopátiát azon módszerek közé sorolja, melyekkel kapcsolatban "nem kielégítő a rendelkezésre álló tudományos háttér és további vizsgálatok hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni".[17] A tudományos bizonyíték hiánya ellenére a homeopátia felmérések szerint az egyik legnépszerűbb alternatív gyógymódnak számít.[36]

Naturopátia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A naturopátia a szervezet saját öngyógyító képességének fokozásával próbálja a betegségeket gyógyítani, követői szerint technikáival a szervezet energiáit célzottan egy adott kórkép ellen fordíthatja. Jellemző rá a holisztikus szemlélet. A homeopátiához hasonlóan ez is eszmerendszer, számos módszert foglal magában, melyek azonban közös elméleti háttérrel rendelkeznek.[37] Ilyen pl. a böjt, illetve a különböző vértisztító, méregtelenítő kúrák, de tágabb értelemben jelentheti az egyéb természetesnek vélt gyógymódok (pl. homeopátia, akupunktúra, gyógynövények, hidroterápia) alkalmazását is. Sokszor ellenzik a védőoltások használatát, arra hivatkozva, hogy a szervezet öngyógyító mechanizmusainak fokozásával is megelőzhetők és kezelhetők a betegségek.[38] A naturopátia a bizonyítékokon alapuló orvoslással nem összeegyeztethető[39] és a módszerei közül sokat áltudománynak tekintenek.[40]

Hagyományos kínai orvoslás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományos kínai gyógykeverék

A hagyományos kínai orvoslás több ezer éves múltra tekint vissza, és sokféle kezelési módot foglal magába. Így részét képezi az akupunktúra, bizonyos gyógynövények használata, különböző masszázs technikák (pl. Tui na), mozgásgyakorlatok (pl. Csikung, Tajcsicsuan) és étrendterápiák. Ezek szintén eszmerendszert képeznek, a hagyományos kínai orvoslás az emberi testben áramló életenergiákon (pl. csi) alapul, melyek a test meridiánjai mentén áramlanak és amik bizonyos szervekhez vagy funkciókhoz köthetők. Felfogása szerint a betegségek többnyire ezek egyensúlyzavara miatt alakulnak ki. Ezen fogalmak a nyugati orvostudomány számára azonban értelmezhetetlenek, hiszen nem köthetők az általa ismert anatómiai struktúrákhoz vagy élettani folyamatokhoz.[41] A csinek, mint egyfajta mérhető energiának, valamint a meridiánoknak a létezésére nem sikerült tudományos bizonyítékot találni.[42] A kínai orvoslás alapelvei tehát összeegyeztethetetlenek a jelenlegi tudományos ismeretekkel. A hatékonyságot tekintve meglehetősen vegyes kép rajzolódik ki. A hagyományos kínai orvoslás rengeteg módszert, illetve gyógynövényt alkalmaz, melyek többségéről még nem áll rendelkezésre elegendő adat, a leközölt vizsgálatok pedig sokszor metodikai hibák miatt nem informatívak.[43] Sok betegség tekintetében készült összefoglaló tanulmány, ezek közül némelyik esetében enyhe jótékony hatást állapítottak meg, leszögezve, hogy kevés módszertanilag is helyes és értékelhető vizsgálat áll rendelkezésre, így mindenképpen további kutatás szükséges.[44] A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok hiánya mellett számos kínai gyógynövény rendelkezik potenciálisan jelentős mellékhatásokkal.[45] Magyarországon a hatályos jogszabályok alapján hagyományos kínai orvoslást csak orvos végezhet.[16] A hagyományos kínai orvoslás megítélése és szabályozása azonban országonként eltérő, a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásában azon gyógymódok közé sorolja, melyek esetén "a tudományos megalapozottság megítéléséhez már elegendő információ áll rendelkezésre, illetve további tudományos megerősítés várható".[17]

Ájurvédikus orvoslás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dhanvantari, az ájurvéda istene

Az ájurvéda a hindu India tradicionális gyógymódjait összefoglaló rendszer. A hagyományos kínai orvosláshoz hasonlóan szintén régi, több ezer éves múlttal rendelkezik. Erős hangsúlyt fektet a betegségek gyógynövényekkel való gyógyítására, de különböző étrendterápiákat, ásványi anyagokat, fémeket is használ, akárcsak masszázst vagy más manuális módszereket.[46] Az ájurvédikus orvoslás is sajátos elméleti háttérrel rendelkezik az egészség fogalmáról, fenntartásáról, a betegségek megelőzéséről és kezeléséről. Noha az ájurvédikus orvoslás képezi Indiában a fő vonalat és becslések szerint a helyi lakosság kb. 70 százaléka számára lényegében egyedül ez jelenti az elérhető egészségügyi ellátást,[47] hatékonysága tudományosan kevésbé vizsgált, irodalma szegényesebb, mint a hagyományos kínai orvoslásé. A bizonyítékok hiánya miatt a Magyar Tudományos Akadémia szerint az ájurvédikus medicinával kapcsolatban "nem kielégítő a rendelkezésre álló tudományos háttér és további vizsgálatok hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni".[17] Emellett biztonságossági aggályok is felmerültek, miután az Amerikai Egyesült Államokban számos, elsősorban az interneten hirdetett ájurvédikus szerben az emberi egészségre ártalmas mennyiségű fémszennyezést találtak (pl. ólom, higany, arzén).[48]

Bioenergetika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reiki kezelést végző terapeuta

A különböző bioenergetikai gyógymódok a testben áramló energiák manipulálásán alapulnak. A fogalom nehezen definiálható, keveredik a tudományos értelemben vett bioenergetikával, mely a biokémia azon ága, ami a sejteken belüli energiaáramlással (pl. sejtlégzés, sejt anyagcsere, stb.) foglalkozik.[49] A bioenergetikai gyógyítás alapvetően ezotérián, spiritualitáson alapul, lényege, hogy a gyógyító akár közvetlen fizikai kapcsolaton keresztül, akár a távolból különböző energiákat közvetít (pl. Reiki), amivel helyreállítja a szervezet energiaáramlását. A bioenergetikai gyógymódok hatékonyságával kapcsolatos irodalom ellentmondásos, eredményessége jelenleg tudományosan nem igazolt,[50][51][52] az általuk definiált energiamezők (pl. csi a hagyományos kínai orvoslásban, az aurák, illetve a csakrák japán Reiki-ben) létezésére nincsen tudományos bizonyíték,[42] szemben egyéb, a testből áramló és mérhető energiákkal (pl. hőenergia). Noha jelennek meg tudományos közlemények ezen terápiák hatékonyságáról is, döntő többségük metodikai hibák miatt nem értékelhető.[53] Mindezek miatt a bioenergetikai orvoslást többnyire áltudománynak tartják.

Biorezonancia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biorezonancia lényege, hogy a betegségeket az emberi szervezet elektromágneses rezgésien keresztül diagnosztizálja, illetve kezeli. Terápiás felhasználása mellett kiterjedten alkalmaznak biorezonancián alapuló diagnosztikai készülékeket is, melyek a testben tapasztalható "biorezgéseket" mérik. Használják őket többek között allergiás megbetegedések felismerésére is, azonban ezek tudományosan nem elfogadott módszerek, így valós diagnosztikai értékük kérdéses.[54] Az elektromágneses hullámokkal működő terápiás eszközök (pl. milliméter hullámterápia) a szovjet utódállamokban, elsősorban Oroszországban népszerűek.[55] A biorezonanciát áltudománynak tartják, mely sokszor használ tudományos (elsősorban fizikai) kifejezéseket a tudományostól eltérő jelentéssel.[56] A terápiás biorezonancia hatékonyságát eddig nem sikerült tudományosan igazolni,[57] a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásában a biorezonancián alapuló módszerekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy "nem kielégítő a rendelkezésre álló tudományos háttér és további vizsgálatok hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni".[17] A laikusok számára a tisztánlátást nehezíti, hogy a konvencionális orvostudomány sok, az elektromágneses hullámok alkalmazásán alapuló diagnosztikus és terápiás módszert alkalmaz (pl. izotóp diagnosztikai módszerek, röntgensugárzás, MRI, rádiófrekvenciás abláció, stb.), utóbbiakat többnyire az onkológia, kardiológia területén, gyakran az intervenciós radiológia keretein belül.[58]

Manuálterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manuálterápiás kezelés

A manuálterápia (a latin manus, kéz szóból) a mozgásszervi betegségek, izom és ízületi fájdalmak kezelésére használt gyógymód, mely különböző kézzel kivitelezhető műfogásokkal, masszázzsal próbálja enyhíteni a betegek panaszait. Tágabb értelemben magában foglalja a csontkovácsolást és kiropraktikát is. A manuálterápiát Nyugat-Európában általában egészségügyi szakemberek (orvosok, fizikoterapeuták) végzik. Ennek jogi szabályozása az Európai Unión belül nem egységes, Magyarországon manuálterápiát gyógytornász is végezhet, a gerincmanipulációs műfogások kivételével, melyeket csak orvos végzettségű szakember használhat.[16] A manuálterápia hatékonyságát több betegség esetén is vizsgálták randomizált tanulmányokban (pl. derékfájdalmak,[59][60] "befagyott váll",[61] kéztőalagút-szindróma,[62] menstruációs fájdalom,[63] stb.), a terápiás hatás azonban nem egyértelmű, további vizsgálatokat igényel. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásában a manuálterápiát azok között az alternatív gyógymódok között tartja számon, melyekkel kapcsolatban "a tudományos megalapozottság megítéléséhez már elegendő információ áll rendelkezésre, illetve további tudományos megerősítés várható".[17]

Fitoterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényi drogok egy spanyol piacon

A fitoterápia a gyógynövényekkel való gyógyítást jelenti. Bár számos gyógyszer hatóanyaga növényi eredetű, a fitoterápia alatt magának a növénynek vagy annak illóolajának az alkalmazását értik. A fitoterápia alapvetően az egyes népcsoportok tradicionális, népi gyógyászatára épít, de számos gyógynövény esetében tudományos módszerekkel is igazolt a terápiás hatékonyság. Az Európai Unión belül forgalomba hozható gyógynövények, növényi készítmények regisztrációját az Európai Gyógyszer Ügynökség (angolul: European Medicines Agency) végzi, az elbírálás a gyógynövényekkel foglalkozó testületének (HMPC, Commitee on Herbal Medicinal Products) véleménye alapján történik, utóbbi monográfiák formájában összegyűjti az adott gyógynövénnyel kapcsolatos tudományos bizonyítékokat, ismert mellékhatásokat, illetve a tradicionális felhasználást is.[22] A fitoterápia átmenetet képez a konvencionális orvostudomány és az alternatív gyógyászat között, sok gyógynövény szerepel például a hivatalos gyógyszerkönyvekben és felírható magisztrális készítményként. A nyugati világban a fitoterápiával kapcsolatban publikált tudományos közlemények minőségüket tekintve rendszerint nem maradnak el a konvencionális terápiákat vizsgáló cikkektől.[64] Ettől függetlenül a fitoterápia azért számít alternatív kezelési módszernek, mert a nyugati orvosképzésben nem hangsúlyos, a terápiás gyakorlatban ritkán alkalmaznak gyógynövényeket, így a felhasználásuk Magyarországon jelenleg elsősorban a természetgyógyászathoz köthető. (Ezzel szemben Németországban például a fitoterápia jogilag erősebben szabályozott, az összes ilyen készítmény több mint felét orvosok rendelik, a költséget pedig az egészségügyi biztosítás fedezi.[65]) Emellett olyan betegségeknél is alkalmazhatják őket, melyekre vonatkozóan nincsen tudományos adat, ez elsősorban az egzotikus (pl. távol-keleti vagy dél-amerikai) gyógynövényekre igaz, melyekkel kapcsolatban kevés a nyugati tapasztalat. Mellékhatásaik a növényi szereknek is lehetnek,[45][66] illetve bizonyos növények gyógyszer interakciókat is okozhatnak,[67][68] ezért általában azt javasolják, hogy használatukról a betegek tájékoztassák a kezelőorvosukat is.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felsoroltak mellett, vagy azok részeként számos további alternatív terápiás módszer ismert, pl:

Hivatalos orvoslás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alternatív gyógymódok ellenpontja a hivatalos orvoslás, amely az elmúlt kétszáz évben jelent meg és főleg a 20. század második felében öltött formát a világ fejlett országaiban, de másutt is tanított és gyakorolt, nyugatinak, allopátiásnak is nevezett, de gyakran konvencionálisnak jegyzett orvostudomány. Helyzete folytonosan változik, módosul, eszközei bővülnek, ezért „technomedicinának” is nevezik napjaink orvoslását. Módszerei, eszközei egyre inkább és egyre tudatosabban tudományos evidenciákon alapulnak (Oxford, Cochrane Collaboration (CC), evidence-based medicine (EBM), tényeken alapuló orvoslás fogalma). A mai, dominánsan nyugati eredetű medicinának alapja a létező legjobb gyakorlat. A hivatalos medicina kritikusai, a természetgyógyászok számon tartják a nyugati orvoslás árnyoldalait a költségrobbanást; a gépies, személytelen természetét; fel róják a holisztikus szemlélet hiányát; a mai konvencionális medicina főleg a krónikus betegségben szenvedőket nem képes a kívánt szinten, elvárható empátiával, emberséggel gondozni.

Nem lehet kétféle medicina, konvencionális és alternatív. Csak medicina van, melyet adekvát módon teszteltek, s „medicina”, melyet nem; medicina, amelyik működik, s „medicina”, amelyik vagy működik, vagy nem. A kétféle gyógyászat – jelen formájukban – nem integrálható, de nem is választható el, s főleg nem állítható szembe egymással[69]. Ma nincs klinikai vizsgálat minden terápiás gyógymód hatékonyságáról, amely napjainkban is csak az emberi hiszékenységre és tanulatlanságra épít, akkor helyesebb úgy tekinteni, mint a jó (aktív) placebo, tehát nem hatástalan. Mind többen vallják, hogy nincs olyan betegség vagy kóros állapot, melyben ennél többre lenne képes a klinikailag nem igazolt gyógymód. Maradt a hit, mint a túlélés döntő tényezője[70].

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. WHO:Traditional Medicine: Definitions (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  2. van Haselen RA, Reiber U, Nickel I, Jakob A, Fisher PA. (2004. March). „Providing Complementary and Alternative Medicine in primary care: the primary care workers' perspective.” (angol nyelven). Complement Ther Med. 12 (1), 6-16. o. DOI:10.1016/S0965-2299(03)00140-7. PMID 15130567.  
  3. Cohen MM, Penman S, Pirotta M, Da Costa C. (2005. December). „The integration of complementary therapies in Australian general practice: results of a national survey.” (angol nyelven). J Altern Complement Med. 11 (6), 995-1004. o. DOI:10.1089/acm.2005.11.995. PMID 16398590.  
  4. Barnes PM, Bloom B, Nahin RL. (2008. December). „Complementary and alternative medicine use among adults and children: United States, 2007.” (angol nyelven). Natl Health Stat Report. (12), 1-23. o. PMID 19361005.  
  5. Harris PE, Cooper KL, Relton C, Thomas KJ. (2012. October). „Prevalence of complementary and alternative medicine (CAM) use by the general population: a systematic review and update.” (angol nyelven). Int J Clin Pract. 66 (10), 924-39. o. DOI:10.1111/j.1742-1241.2012.02945.x. PMID 22994327.  
  6. Treister-Goltzman Y, Peleg R. (2015. January). „Trends in publications on complementary and alternative medicine in the medical literature.” (angol nyelven). J Complement Integr Med.. DOI:10.1515/jcim-2014-0055. PMID 25565548.  
  7. Raschetti R, Menniti-Ippolito F, Forcella E, Bianchi C. (2005. February). „Complementary and alternative medicine in the scientific literature.” (angol nyelven). J Altern Complement Med. 11 (1), 209-12. o. DOI:10.1089/acm.2005.11.209. PMID 15750384.  
  8. Ernst E, Cohen MH, Stone J. (2004. April). „Ethical problems arising in evidence based complementary and alternative medicine.” (angol nyelven). J Med Ethics. 30 (2), 156-9. o. PMID 15082809.  
  9. ^ a b Sampson W. (1996. June). „Antiscience trends in the rise of the "alternative medicine" movement.” (angol nyelven). Ann N Y Acad Sci. 775, 188-97. o. PMID 8678416.  
  10. Segar J. (2012. July). „Complementary and alternative medicine: exploring the gap between evidence and usage.” (angol nyelven). Health (London). 16 (4), 366-81. o. DOI:10.1177/1363459311425516. PMID 22020366.  
  11. Power M, Hopayian K. (2011. April). „Exposing the evidence gap for complementary and alternative medicine to be integrated into science-based medicine.” (angol nyelven). J R Soc Med. 104 (4), 155-61. o. DOI:10.1258/jrsm.2011.100271. PMID 21502214.  
  12. Diamond, J. idézve a ( 36 oldalon A Devil's Chaplain 2004-es amerikai kiadásban ISBN 0618335404).
  13. A Szkeptikus Társaság nyilatkozata az alternatív gyógyászat témakörében. Szkeptikus Társaság. (Hozzáférés: 2015. február 16.)
  14. Arnold S. Relman. „Andrew Weil, the boom in alternative medicine, and the retreat from science. A Trip to Stonesville”, 1998. december 14., 28–36. oldal (angol nyelvű)  Idézve az angol Quackwatch honlapon, (2002-03-10) és archiválva (2002-10-10)
  15. Net Jogtár: 40/1997. (III. 5.) Korm. rendelet a természetgyógyászati tevékenységről. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  16. ^ a b c Net Jogtár: 11/1997. (V. 28.) NM rendelet a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  17. ^ a b c d e f g Komplementer medicina - a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei alapján. Magyar Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  18. May J. (2011. July). „What is integrative health?” (angol nyelven). BMJ. 343, d4372. o. DOI:10.1136/bmj.d4372. PMID 21750063.  
  19. Az osteoporosis felismerése, megelőzése és kezelése - 2008. évi szakmai ajánlás (Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság). (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  20. James E, Dobson R, Kuhle J, Baker D, Giovannoni G, Ramagopalan SV. (2013. October). „The effect of vitamin D-related interventions on multiple sclerosis relapses: a meta-analysis.” (angol nyelven). Mult Scler. 19 (12), 1571-9. o. DOI:10.1177/1352458513489756. PMID 23698130.  
  21. Greco CM, Nakajima C, Manzi S. (2013. November). „Updated review of complementary and alternative medicine treatments for systemic lupus erythematosus.” (angol nyelven). Curr Rheumatol Rep. 15 (11), 378. o. DOI:10.1007/s11926-013-0378-3. PMID 24078104.  
  22. ^ a b European Union herbal monographs (angol nyelven). European Medicines Agency. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  23. ^ a b Nissen N, Manderson L. (2013.). „Researching alternative and complementary therapies: mapping the field.” (angol nyelven). Med Anthropol. 32 (1), 1-7. o. DOI:10.1080/01459740.2012.718016. PMID 23206171.  
  24. Zollman C, Vickers A. (1999. September). „What is complementary medicine?” (angol nyelven). BMJ. 319 (7211), 693-6. o. DOI:10.1136/bmj.319.7211.693. PMID 10480829.  
  25. Wieland LS, Manheimer E, Berman BM. (2011. March-April). „Development and classification of an operational definition of complementary and alternative medicine for the Cochrane collaboration.” (angol nyelven). Altern Ther Health Med. 17 (2), 50-9. o. PMID 21717826.  
  26. Integratív orvoslás 1. rész – Bevezető. Szkeptikus Társaság. (Hozzáférés: 2015. február 16.)
  27. Federspil G, Vettor R. (2000. June). „Can scientific medicine incorporate alternative medicine?” (angol nyelven). J Altern Complement Med. 6 (3), 241-4. o. PMID 10890333.  
  28. Angell M, Kassirer JP. (1998. September). „Alternative medicine--the risks of untested and unregulated remedies.” (angol nyelven). N Engl J Med. 339 (12), 839-41. o. DOI:10.1056/NEJM199809173391210. PMID 9738094.  
  29. Beyerstein BL. (2001. March). „Alternative medicine and common errors of reasoning.” (angol nyelven). Acad Med. 76 (3), 230-7. o. PMID 11242572.  
  30. Rák Kálmán: A homeopátia kritikája. Természet Világa, 2000. I. különszám.
  31. ^ a b Jonas WB, Kaptchuk TJ, Linde K. (2003. March). „A critical overview of homeopathy.” (angol nyelven). Ann Intern Med. 138 (5), 393-9. o. PMID 12614092.  
  32. Ernst E. (2002. December). „A systematic review of systematic reviews of homeopathy.” (angol nyelven). Br J Clin Pharmacol. 54 (6), 577-82. o. DOI:10.1046/j.1365-2125.2002.01699.x. PMID 12492603.  
  33. Shang A, Huwiler-Müntener K, Nartey L, Jüni P, Dörig S, Sterne JA, Pewsner D, Egger M. (2005. August). „Are the clinical effects of homoeopathy placebo effects? Comparative study of placebo-controlled trials of homoeopathy and allopathy.” (angol nyelven). Lancet. 366 (9487), 726-32. o. DOI:10.1016/S0140-6736(05)67177-2. PMID 16125589.  
  34. Wahlberg A. (2007. December). „A quackery with a difference-new medical pluralism and the problem of 'dangerous practitioners' in the United Kingdom.” (angol nyelven). Soc Sci Med. 65 (11), 2307-16. o. DOI:10.1016/j.socscimed.2007.07.024. PMID 17719708.  
  35. Mashta O. (2009. August). „WHO warns against using homoeopathy to treat serious diseases.” (angol nyelven). BMJ. 339, b3447. o. DOI:10.1136/bmj.b3447. PMID 19703929.  
  36. Stoneman P, Sturgis P, Allum N, Sibley E. (2013.). „Incommensurable worldviews? Is public use of complementary and alternative medicines incompatible with support for science and conventional medicine?” (angol nyelven). PLoS One. 8 (1), e53174. o. DOI:10.1371/journal.pone.0053174. PMID 23382836.  
  37. Smith MJ, Logan AC. (2002. January). „Naturopathy.” (angol nyelven). Med Clin North Am. 86 (1), 173-84. o. PMID 11795088.  
  38. Ernst E. (2001. October). „Rise in popularity of complementary and alternative medicine: reasons and consequences for vaccination.” (angol nyelven). Vaccine. 20 (Suppl 1), s90-3. o. DOI:10.1016/S0264-410X(01)00290-0. PMID 11587822.  
  39. Jagtenberg T, Evans S, Grant A, Howden I, Lewis M, Singer J. (2006. April). „Evidence-based medicine and naturopathy.” (angol nyelven). J Altern Complement Med. 12 (3), 323-8. o. DOI:10.1089/acm.2006.12.323. PMID 16646733.  
  40. Atwood KC. (2003. December). „Naturopathy: a critical appraisal.” (angol nyelven). MedGenMed. 5 (4), 39. o. PMID 14745386.  
  41. Be Wary of Acupuncture, Qigong, and "Chinese Medicine" (angol nyelven). Quackwatch. (Hozzáférés: 2015. február 16.)
  42. ^ a b Ahn AC, Colbert AP, Anderson BJ, Martinsen OG, Hammerschlag R, Cina S, Wayne PM, Langevin HM. (2008. May). „Electrical properties of acupuncture points and meridians: a systematic review.” (angol nyelven). Bioelectromagnetics. 29 (4), 245-56. o. DOI:10.1002/bem.20403. PMID 18240287.  
  43. Shang A, Huwiler K, Nartey L, Jüni P, Egger M. (2007. October). „Placebo-controlled trials of Chinese herbal medicine and conventional medicine comparative study.” (angol nyelven). Int J Epidemiol. 36 (5), 1086-92. o. PMID 17602184.  
  44. Manheimer E, Wieland S, Kimbrough E, Cheng K, Berman BM. (2009. September). „Evidence from the Cochrane Collaboration for Traditional Chinese Medicine therapies.” (angol nyelven). J Altern Complement Med. 15 (9), 1001-14. o. DOI:10.1089/acm.2008.0414. PMID 19757977.  
  45. ^ a b Shaw D. (2010. December). „Toxicological risks of Chinese herbs.” (angol nyelven). Planta Med. 76 (17), 2012-8. o. DOI:10.1055/s-0030-1250533. PMID 21077025.  
  46. Pandey MM, Rastogi S, Rawat AK. (2013.). „Indian traditional ayurvedic system of medicine and nutritional supplementation.” (angol nyelven). Evid Based Complement Alternat Med. 2013, 376327. o. DOI:10.1155/2013/376327. PMID 23864888.  
  47. Gogtay NJ, Bhatt HA, Dalvi SS, Kshirsagar NA. (2002.). „The use and safety of non-allopathic Indian medicines.” (angol nyelven). Drug Saf. 25 (14), 1005-19. o. PMID 12408732.  
  48. Saper RB, Phillips RS, Sehgal A, Khouri N, Davis RB, Paquin J, Thuppil V, Kales SN. (2008. August). „Lead, mercury, and arsenic in US- and Indian-manufactured Ayurvedic medicines sold via the Internet.” (angol nyelven). JAMA. 300 (8), 915-23. o. DOI:10.1001/jama.300.8.915. PMID 18728265.  
  49. Vasdekis AE, Stephanopoulos G. (2015. January). „Review of methods to probe single cell metabolism and bioenergetics.” (angol nyelven). Metab Eng. 27, 115-35. o. DOI:10.1016/j.ymben.2014.09.007. PMID 25448400.  
  50. Ernst E. (2003. April). „Distant healing--an "update" of a systematic review.” (angol nyelven). Wien Klin Wochenschr. 115 (7-8), 241-5. o. PMID 12778776.  
  51. Lee MS, Pittler MH, Ernst E. (2008. June). „Effects of reiki in clinical practice: a systematic review of randomised clinical trials.” (angol nyelven). Int J Clin Pract. 62 (6), 947-54. o. DOI:10.1111/j.1742-1241.2008.01729.x. PMID 18410352.  
  52. O'Mathúna DP, Ashford RL. (2014. July). „Therapeutic touch for healing acute wounds.” (angol nyelven). Cochrane Database Syst Rev. 6, CD002766. o. DOI:10.1002/14651858.CD002766.pub3. PMID 25069726.  
  53. vanderVaart S, Gijsen VM, de Wildt SN, Koren G. (2009. November). „A systematic review of the therapeutic effects of Reiki.” (angol nyelven). J Altern Complement Med. 15 (11), 1157-69. o. DOI:10.1089/acm.2009.0036. PMID 19922247.  
  54. Wüthrich B. (2005.). „Unproven techniques in allergy diagnosis.” (angol nyelven). J Investig Allergol Clin Immunol. 15 (2), 86-90. o. PMID 16047707.  
  55. Ziskin MC. (2013. January). „Millimeter waves: acoustic and electromagnetic.” (angol nyelven). Bioelectromagnetics. 34 (1), 3-14. o. DOI:10.1002/bem.21750. PMID 22926874.  
  56. Ernst E. (2004. June). „Bioresonance, a study of pseudo-scientific language.” (angol nyelven). Forsch Komplementarmed Klass Naturheilkd. 11 (3), 171-3. o. DOI:10.1159/000079446. PMID 15249751.  
  57. Schöni MH, Nikolaizik WH, Schöni-Affolter F. (1997. March). „Efficacy trial of bioresonance in children with atopic dermatitis.” (angol nyelven). Int Arch Allergy Immunol. 112 (3), 238-46. o. PMID 9066509.  
  58. Duan C, Liu M, Zhang Z, Ma K, Bie P. (2013. August). „Radiofrequency ablation versus hepatic resection for the treatment of early-stage hepatocellular carcinoma meeting Milan criteria: a systematic review and meta-analysis.” (angol nyelven). World J Surg Oncol. 11 (1), 190. o. DOI:10.1186/1477-7819-11-190. PMID 23941614.  
  59. Rubinstein SM, van Middelkoop M, Assendelft WJ, de Boer MR, van Tulder MW. (2011. February). „Spinal manipulative therapy for chronic low-back pain.” (angol nyelven). Cochrane Database Syst Rev. (2), CD008112. o. DOI:10.1002/14651858.CD008112.pub2. PMID 21328304.  
  60. Rubinstein SM, Terwee CB, Assendelft WJ, de Boer MR, van Tulder MW. (2012. September). „Spinal manipulative therapy for acute low-back pain.” (angol nyelven). Cochrane Database Syst Rev. 9, CD008880. o. DOI:10.1002/14651858.CD008880.pub2. PMID 22972127.  
  61. Page MJ, Green S, Kramer S, Johnston RV, McBain B, Chau M, Buchbinder R. (2014. August). „Manual therapy and exercise for adhesive capsulitis (frozen shoulder).” (angol nyelven). Cochrane Database Syst Rev. 8, CD011275. o. DOI:10.1002/14651858.CD011275. PMID 25157702.  
  62. Page MJ, O'Connor D, Pitt V, Massy-Westropp N. (2012. June). „Exercise and mobilisation interventions for carpal tunnel syndrome.” (angol nyelven). Cochrane Database Syst Rev. 6, CD009899. o. DOI:10.1002/14651858.CD009899. PMID 22696387.  
  63. Proctor ML, Hing W, Johnson TC, Murphy PA. (2006. July). „Spinal manipulation for primary and secondary dysmenorrhoea.” (angol nyelven). Cochrane Database Syst Rev. (3), CD002119. o. DOI:10.1002/14651858.CD002119.pub3. PMID 16855988.  
  64. Nartey L, Huwiler-Müntener K, Shang A, Liewald K, Jüni P, Egger M. (2007. August). „Matched-pair study showed higher quality of placebo-controlled trials in Western phytotherapy than conventional medicine.” (angol nyelven). J Clin Epidemiol. 60 (8), 787-94. o. DOI:10.1016/j.jclinepi.2006.11.018. PMID 17606174.  
  65. Nartey L, Huwiler-Müntener K, Shang A, Liewald K, Jüni P, Egger M. (1999. May). „The Complete German Commission E Monographs: Therapeutic Guide to Herbal Medicines” (angol nyelven). JAMA. 281 (19), 1852-1853. o. DOI:10.1001/jama.281.19.1852-JBK0519-2-1.  
  66. Teschke R, Wolff A, Frenzel C, Schulze J. (2014. July). „Review article: Herbal hepatotoxicity--an update on traditional Chinese medicine preparations.” (angol nyelven). Aliment Pharmacol Ther. 40 (1), 32-50. o. DOI:10.1111/apt.12798. PMID 24844799.  
  67. Cordier W, Steenkamp V. (2012. April). „Herbal remedies affecting coagulation: a review.” (angol nyelven). Pharm Biol. 50 (4), 443-52. o. DOI:10.3109/13880209.2011.611145. PMID 22136282.  
  68. Oh SJ, Cho JH, Son CG. (2015. January). „Systematic review of the incidence of herbal drug-induced liver injury in Korea.” (angol nyelven). J Ethnopharmacol. 159, 253-6. o. DOI:10.1016/j.jep.2014.11.027. PMID 25460587.  
  69. QUO VADIS, MEDICINA? Rák Kálmán 2003/7. Magyar Tudomány
  70. prof. Rák Kálmán A tényeknek is ellenáll a hit Merre tart a homeopátia?