Alternatív gyógymód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alternatív gyógymód összefoglaló kategórianév. A jelenkorban a konvencionális kórházi kezelés, tudományosan alátámasztott terápiás eljárásokon és gyógyszereken kívül alkalmazott technikákat nevezik így, amelybe beletartoznak a nem-tudományos, spirituális és vallási összefüggésű gyógyítási módszerek éppúgy, mint az Európán kívül alkalmazott hagyományos módszerek. Napjainkban is dominál a nem konvencionálisnak vagy alternatív gyógyászatként definiált, köznapi néven a természetgyógyászat, legelterjedtebb megnevezése a komplementer-alternatív medicina (CAM). Domináló, mert a WHO adatai szerint a világ népességének kb. 80%-a számára máig ez jelenti az elsődleges egészségügyi ellátást. Magyarországon komplementer, mert kiegészítője lehet a konvencionálisan gyakorolt eljárásoknak, s alternatív is, nem azért, mert "kiválthatja" a konvencionális orvoslást, hanem azért, mert nem a fő irányhoz tartozik, eszközei, eljárásai többnyire sokkal régebbiek, az ősi keleti gyógyászatban gyökereznek. Az orvostudományt és az alternatív gyógymódokat gyakran szembeállítják, mivel a tudományos orvoslás bizonyítékokon alapul, míg az alternatív gyógyászat alapja a hagyomány.

Rokon fogalmak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fenti meghatározás értelmében kizárólag akkor beszélhetünk alternatív gyógyításról, ha a beteg egyáltalán nem követi a háziorvosa konvencionális előírásait. Beszélhetünk ugyanakkor kiegészítő (angolul: „complementary”) gyógymódokról, amelyeket a hagyományos terápiával együtt alkalmaznak, hogy javítsák annak hatását. A kiegészítő gyógymódok módszertana sokszor teljesen azonos az alternatív gyógymódokéval, az egyetlen különbség az, hogy a beteg a hagyományos kezelések mellett vagy önállóan alkalmazza őket. Kiegészítő gyógymódokat maga a háziorvos is felírhat.

A nem konvencionális gyógymódokat összefoglalóan nevezhetjük kiegészítő és alternatív gyógymódoknak (CAM: „complementary and alternative medicine”) is, illetve terjedőben van rájuk az integratív orvoslás („integrative medicine”) kifejezés is.

Az „alternatív” besorolás feltételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alternatív és kiegészítő gyógymódok körébe sorolható minden olyan gyógymód, amelyek hatása nincsen bebizonyítva. Emiatt az alternatív és kiegészítő gyógymódok körébe igen eltérő gyógymódok tartoznak:

  • azok a gyógymódok, amelyek bizonyítottan hatástalanok, ennek ellenére hisznek bennük: például a homeopátia;
  • azok a gyakorlatban használt gyógymódok, amelyek hatását még sohasem próbálták bebizonyítani;
  • azok a gyakorlatban használt gyógymódok, amelyek hatását eddig még nem sikerült sem bebizonyítani, sem megcáfolni, de vizsgálták.

Amikor egy alternatív gyógymód hatását tudományosan is sikerül alátámasztani, többé már nem nevezhető „alternatív” vagy „kiegészítő” gyógymódnak.[1]

Az alternatív gyógymódokat nem módszertanuk különbözteti meg a konvencionális orvoslástól, hanem a beválás ellenőrzése. Például általában a természetgyógyászat körébe sorolják az olyan gyógynövények alkalmazását, amelyek hatása nincsen megfelelően alátámasztva. Ugyanakkor azon gyógynövények alkalmazása, amelyek hatása már bizonyított, a konvencionális gyógymódok körébe sorolható. Ugyanígy megkülönböztethető a kineziológia, amely egy alternatív gyógymód, és a humánkineziológia, amely a sporttudomány egyik ága.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az alternatív jelzőt számos különböző gyógymód megkaphatja, az ilyen gyógymódok csoportosítása nehéz. Az alternatív és kiegészítő gyógyászat egyik csoportját természetgyógyászatnak nevezik, mert elsősorban a természetes gyógymódokat alkalmazza:

Ma az alternatív és kiegészítő gyógymódok körébe tartoznak a tradicionális orvosi eljárások is, mint például a hagyományos kínai orvoslás, vagy az egészségügyi okokból vállalt böjt.

Praktikus szempontok szerint az alternatív gyógymódok négy fő kategóriába sorolhatók:[2]

Hivatalos orvoslás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alternatív gyógymódok ellenpontja a hivatalos orvoslás, amely az elmúlt kétszáz évben jelent meg és főleg a 20. század második felében öltött formát a világ fejlett országaiban, de másutt is tanított és gyakorolt, nyugatinak, allopátiásnak is nevezett, de gyakran konvencionálisnak jegyzett orvostudomány. Helyzete folytonosan változik, módosul, eszközei bővülnek, ezért "technomedicinának" is nevezik napjaink orvoslását. Módszerei, eszközei egyre inkább és egyre tudatosabban tudományos evidenciákon alapulnak (Oxford, Cochrane Collaboration (CC), evidence-based medicine (EBM), tényeken alapuló orvoslás fogalma). A mai, dominánsan nyugati eredetű medicinának alapja a létező legjobb gyakorlat. A hivatalos medicina kritikusai, a természetgyógyászok számon tartják a nyugati orvoslás árnyoldalait a költségrobbanást; a gépies, személytelen természetét; fel róják a holisztikus szemlélet hiányát; a mai konvencionális medicina főleg a krónikus betegségben szenvedőket nem képes a kívánt szinten, elvárható empátiával, emberséggel gondozni.

Nem lehet kétféle medicina, konvencionális és alternatív. Csak medicina van, melyet adekvát módon teszteltek, s "medicina", melyet nem; medicina, amelyik működik, s "medicina", amelyik vagy működik, vagy nem. A kétféle gyógyászat - jelen formájukban - nem integrálható, de nem is választható el, s főleg nem állítható szembe egymással[3]. Ma nincs klinikai vizsgálat minden terápiás gyógymód hatékonyságáról, amely napjainkban is csak az emberi hiszékenységre és tanulatlanságra épít, akkor helyesebb úgy tekinteni, mint a jó (aktív) placebo, tehát nem hatástalan. Mind többen vallják, hogy nincs olyan betegség vagy kóros állapot, melyben ennél többre lenne képes a klinikailag nem igazolt gyógymód. Maradt a hit, mint a túlélés döntő tényezője[4].

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Integratív orvoslás 1. rész – Bevezető. Szkeptikus blog, 2012. február 13.
  2. Rák Kálmán: A homeopátia kritikája. Természet Világa, 2000. I. különszám.
  3. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) ReferenceA nevű ref-eknek
  4. prof. Rák Kálmán A tényeknek is ellenáll a hit Merre tart a homeopátia?