Nagy útifű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy útifű
Plantago major.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Plantagineae
Nemzetség: Útifű (Plantago)
Alnemzetség: Plantago subg. Plantago
Faj: P. major
Tudományos név
Plantago major
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy útifű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy útifű témájú kategóriát.

A nagy útifű vagy széles levelű útifű (Plantago major) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába, a Plantago nemzetségbe tartozó lágy szárú, évelő növényfaj. Európában, Észak- és Közép-Ázsiában őshonos[1][2][3], de gyepeken, útszélen világszerte elterjedt. Népiesen nagy útilapu névvel is illetik.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lágy szárú, évelő növény. Tőrózsája 15–30 cm átmérőjű. Az egyes levelek nyelesek, oválisak, tipikusan 5–20 cm hosszúak, 4–9 cm szélesek (néha akár 30 cm hosszúságot és 17 cm szélességet is elérhetnek, innen az útilapu népies név), sima szélűek, csúcsban végződnek; 5-9 párhuzamos ér fut végig rajtuk. A virágok aprók (1–2 mm szélesek), zöldes-barnás színűek halványlila, később sárgásbarna porzóval, négytagú, sárgás szegélyű pártával; 13–15 cm (néha akár 70 cm) hosszú felálló száron tipikusan 5–15 cm hosszú, keskeny füzérvirágzatot alkotnak.[3][4] Májustól szeptemberig virágzik. Szélbeporzású, virágpora 1 µm-nél nagyobb átmérőjű, közepes mértékben allergizál, jelentősége kicsi, mivel pollentermelése mérsékelt.

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy alfaja ismeretes:[2]

  • Plantago major subsp. major,
  • Plantago major subsp. intermedia (DC.) Arcang,
  • Plantago major subsp. sinuata (Lam.) Peruzzi & N.G.Passal., 2003,
  • Plantago major subsp. winteri (Wirtg.) W.Ludw.

Egyes nemesített változatai kerteket díszítenek: ilyen a lila levelű ’Rubrifolia’ és a tarka levelű ’Variegata’ változat.[5]

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közeli rokona a lándzsás útifűnek (Plantago lanceolata), valamint a réti útifűnek (Plantago media) – hatóanyagaikban megegyeznek. A gyógyszeripar és a népgyógyászat mindhárom faj leveleit felhasználja, de a lándzsás útifű a legjobb erre a célra.

A lándzsás útifűhöz hasonlóan a népi gyógyászatban köhögés csillapítására használják. A friss leveleket sebek gyógyítására, a magot enyhe hashajtóként használják néha. A homeopátia előnyben részesíti ezt a fajt, foghúzás utáni fájdalmak csillapítására, középfülgyulladás, ágybavizelés és bőrkiütések kezelésére.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Natural History Museum: Plantago major
  2. ^ a b Flora Europaea: Plantago major
  3. ^ a b Flora of Pakistan: Plantago major
  4. Blamey, M. & Grey-Wilson, C. (1989). Flora of Britain and Northern Europe. ISBN 0-340-40170-2
  5. Huxley, A., ed. (1992). New RHS Dictionary of Gardening. ISBN 0-333-47494-5

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Plantago major című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241