Téltemető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Téltemető
Illustration Eranthis hyemalis0.jpg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Alcsalád: Ranunculoideae
Nemzetség-
csoport
:
Cimicifugeae
Nemzetség: Eranthis
Salisb.
Faj: E. hyemalis
Tudományos név
Eranthis hyemalis
(L.) Salisb.
Szinonimák
  • Eranthis bulgarica (Stef.) Stef.
  • Helleborus hyemalis L.
  • Helleborus involucratus Stokes
  • Helleborus monanthos Moench
  • Koellea hyemalis (L.) Biria
  • Robertia hiemalis (L.) Mérat
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Téltemető témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Téltemető témájú médiaállományokat és Téltemető témájú kategóriát.

A téltemető (Eranthis hyemalis) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj. Az Eranthis nemzetség típusfaja. Magyarországon 1982 óta védett.

Előfordulása, élőhelye[szerkesztés]

Dél-Európában őshonos növényfaj. Az eredeti előfordulási területe Franciaország, Olaszország és a Balkán északi fele.

Magyarországon nem őshonos, azonban nálunk a 17. században elkezdődött betelepítéseket követően a kertekből, gyümölcsösökből, parkokból, temetőkből kivadulva a vadonban is szétterjedt, s mediterrán flóraelemként a magyar flóra részévé vált. A természetben főleg gyertyános-tölgyesekben, cseres-tölgyesekben, keményfa-ligeterdőkben található meg. Elsősorban a Dunántúlon (Dunántúli-középhegység: Pannonhalmi-dombvidék, Balaton-felvidék, Bakony, Budai-hegység, Pilis; Dunántúli-dombság: Zselic, Külső-Somogy; Alpokalja: Balfi-dombvidék; Kisalföld; Alföld: Mezőföld) és az Északi-középhegység egyes részein (Zemplén, Bükk) fordul elő.

Kedveli az üde, csak kissé nyirkos, mérsékelten száraz, tápanyagban dús, humuszos, mély rétegű, semleges vagy kissé meszes, laza talajokat, a fényigényét illetően pedig inkább a félárnyékos helyeket.

Megjelenése[szerkesztés]

Apró termetű, 8–18 cm magas, növényi szőröket nem viselő (kopasz), lágy szárú növény. Szárgumóból kifejlődő, hengeres szárú, felálló hajtásának végén hozza 2–4 cm átmérőjű, magányos virágát. Habár virágtakarója egyneműnek tűnik (vagyis mintha csak lepellevelei lennének), valójában azonban kétnemű: az aranysárga színű, „szirmokra” emlékeztető levelek a csészelevelek (számuk többnyire 6, de 5 és 8 között változhat), míg a sziromlevelek rovarcsalogató mézfejtőkké módosultak. A lepelszerű csészelevelek hosszúkás elliptikusak, a közepüknél a legszélesebbek, legfeljebb 2 cm hosszúak; a belsők lehetnek keskenyebbek. A mézfejtők ugyan nyelesek, de így is csak legfeljebb a csészelevelek közepéig érnek, zsákszerűek vagy serleg alakúak. Számos porzó veszi körül a 4−8, csőrös magházat, amelyek mindegyikében több magkezdemény található. A virág alatt közvetlenül gallért formál a száron örvösen álló három fakózöld színű, ujjasan szeldelt, szálas sallangú fellevél (gallérozó fellevelek, fellevélörv). Lomblevelei tőlevelek, nyelük hosszú, lemezük fényes, élénkzöld, kerekded és a gallérozó fellevelekhez hasonlóan ujjasan szeldelt, rendszerint hétosztatú. Termése többmagvú tüszőtermések alkotta úgynevezett tüszőcsokor, a magvak 2 mm-esek, szögletesek.

Életmódja[szerkesztés]

Geofita évelő növény: a föld alatt, a talajban található az a szerve – a téltemetőnek szárgumója van –, amivel áttelel, s amiből aztán a következő évben újra kihajt. Magyarországon tél végén, kora tavasszal virágzik, élőhelyén szép virágszőnyeget hoz létre köszönhetően annak, hogy nagyobb telepekben nő. Virágzása akkor erőteljes, amikor előtte kellő hideghatás érte, vagyis amikor hideg és kemény volt a tél. A virág bimbója még bókoló, csak kinyíláskor egyenesedik fel a virágtartó szár. Felhős időben vagy napnyugtakor virága becsukódik. Virágának megporzását főleg legyek végzik. Tőlevelei csak a virágzás vége felé vagy utána jelennek meg. Április-májusban másodjára is virágozhat. Tavasz végére a növény minden része a föld alá húzódik vissza. Termése még a tavasz során megérik, kiszóródó magvait a hangyák terjesztik. Ősszel a magok kedvező körülmények között kicsíráznak, a kicsírázott magvakból virágzó növény azonban csak néhány év múlva fejlődik először.

Felhasználása[szerkesztés]

Dísznövény, Magyarországon a 17. század óta ültetik.

Mérgező növény.

Egyéb[szerkesztés]

Mivel gyakran már február végén virágba borítja az erdők avarját, ezért télikének is nevezik. Sokan úgy tartják, hogyha kinyílik a téltemető, megérkezett a tavasz.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Védett fajok – téltemető (kikeletnyitó téltemető). termeszetvedelem.hu. (magyarul) Budapest: Agrárminisztérium Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkársága (Hozzáférés: 2022. jan. 30.)
  • Krausz Dóra: Mindent a téltemetőről. agroforum.hu (Agrofórum Online). (magyarul) Agrofórum Kiadó Kft. (2020. feb. 15.) (Hozzáférés: 2022. jan. 30.)
  • Növény adatlap: Eranthis hyemalis (L.) Salisb. – Téltemető. terra.hu. (magyarul) Debrecen: Terra Alapítvány (Hozzáférés: 2022. jan. 30.) (html)
  • Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 313–314. o.  
  • Eranthis hiemalis (L.) Salisb. – Csillagos téltemető. In Jean-Denis Godet: Európa virágai: Lágyszárúak. Fordította: Reményi K. András. Szakmailag ellenőrizte: Horánszky András. Budapest: Officina Nova. 1992. 122–123. o. ISBN 963 7836 691  
  • Csillagos téltemető. In Christopher Grey-Wilson: Vadvirágok. Fényképezte: Neil Fletcher. Szakértő: Francis Rose. Fordító: Molnár Katalin. Lektor: Szerdahelyi Tibor. Budapest: Panem Kft., Grafo Kft. 1996. 59. o. = Határozó Kézikönyvek, ISBN 963 545 109 1  

További információk[szerkesztés]