Kebeleszentmárton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kebeleszentmárton (Kobilje)
58 Kobilje (4494075382).jpg
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségKebeleszentmárton
Rang község
Alapítás éve1271
Polgármester Stanko Gregorec
Irányítószám 9227
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 570 fő (2002)[1] +/-
Népsűrűség28,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság186 m
Terület19,7 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Kebeleszentmárton (Szlovénia)
Kebeleszentmárton
Kebeleszentmárton
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 41′ 00″, k. h. 16° 23′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 00″, k. h. 16° 23′ 00″
Kebeleszentmárton község elhelyezkedése
Kebeleszentmárton község elhelyezkedése
Kebeleszentmárton weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kebeleszentmárton témájú médiaállományokat.

Kebeleszentmárton (szlovénül: Kobilje) település és egyben a Kebelszentmárton község alapfokú közigazgatási egység székhelye Szlovéniában a Muravidéken, a Pomurska statisztikai régióban, a magyar határ mentén.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 20 km-re északnyugatra a magyar határ mellett Kebele-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek. Az ókorban a rómaiak telepedtek itt meg.

A mai település első említése 1271-ből származik "Terra castri Zaladiensis Kebele vocata in qua ecclesia S. Martini esse dicitur" (a zalai várföld Kebele, ahol a Szent Mártonnak szentelt templom áll) alakban. Ebben V. István király a zalai várföldekhez tartozó Kebelét Miley-i Sidounak adja. Már ekkor említik templomát, plébániáját és bencés kolostorát is. A Kebele-patak neve már egy 1208-as oklevélben is felbukkan. Az itteni barátoknak a Bukovina-pataknál malmuk is állt. 1329-ben "Possessiones de iuxta Kebelie" néven, majd 1338-ban "Kebeleyscentmartun" néven szerepel egy oklevélben, mely megemlíti, hogy templomának falai kőből épültek. 1342-ben "Poss. Kebeleynellyk", 1381-ben "Poss. Kebelye et alia Kebelye", 1405-ben "Kebele", 1445-ben "Kebelye" néven említik.[2]

A templom kegyurai a 14 - 15. században a lendvai Bánfy-ak voltak. 1524-ben 10 malom működött a környéken. A harmincéves háború során 1627-ben feldúlta a török, ekkor pusztult el a falu középkori temploma is. A hagyomány szerint az emberek a török közeledtét már a templom tornyából, mely a középkorban őrhelyként is működött messziről észrevették. A templom és a kolostor kincseit a harangokkal együtt még időben egy kútba rejtették el. Az idős kebeleiek még századokkal később is tudni vélték a kincsek helyét. A Kebele-patak völgyében található a Töröktemetés nevű dűlő, ahol a hagyomány szerint egy elesett híres török vezér van eltemetve. A török által elpusztított falut, melyet ekkor Kebele-pusztának hívtak csak 122 év után a 18. században a környékbeli falvakból telepítették újra. 1770-ben már 176 ember élt a településen. A lendvai uradalom urbáriuma szerint az itt termelt bort csak a gróf adhatta el. A 19. század folyamán az erdőterület fokozatosan csökkent a mezők javára. A kézművesek közül a fazekasok voltak a legjelentősebben, akik 1846-ban céhet is alapítottak itt. 1873-ban felépült a település első iskolája egyelőre még fából, majd húsz évvel később téglából építették újjá. Ekkoriban kezdték a faházakat is átépíteni téglából. Sokan a téglát helyben égették ki. 1893-ban egy Schwarz nevű lendvai zsidó ember téglagyárat épített a településen, melyben a helyiek mellett olaszok is dolgoztak. 1916-ban megkezdődött a 23,8 km hosszú erdei vasút építése Lendváig, melyen az itteni termékeket szállították.

Vályi András szerint " KEBELE. Kobile.Magyar falu. Szala Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Bagonyához közel, és annak filiája, határja hegyes, völgyes, és sovány, szőleje középszerű, piatzozása távol esik."[3]

Fényes Elek szerint " Kebele, magyar falu, Zala vmegyében, az alsó-lendvai uradalomban, 500 kath. lakossal. Itt sok varganya terem."[4]

1910-ben 1109 lakosának 95%-a magyar volt. Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után ismét jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben 570 lakosa volt, melyből már csak 11 fő vallotta magát magyarnak.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falu Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1925-ben építették.
  • A Szent Márton tiszteletére épült középkori templom a falu határában, a szőlőhegyen a mai Mária-kápolna közelében állt. A régi templomra tábla emlékeztet.
  • Szent Márton alakja fedezhető fel egy, a templom közelében álló, az 1800-as évek elején készült képoszlopon is, melyet szintén a régi templom emlékére állítottak.
  • Szűz Mária a Béke Királynője tiszteletére szentelt kápolnája a szőlőhegyen áll.
  • A település közepén hatalmas, öreg barkócafa és egy mellszobor áll.
  • Itt található a környék legidősebb, kb. 200 éves berkenyefája.
  • Töröktemetés-dűlőben, a hagyomány szerint egy híres török vezér van eltemetve.
  • A múlt kulturális örökségét múzeum őrzi. Emellett teleház és információs hivatal is működik a községben.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. április 5.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.