Hegyszoros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hegyszoros (Sotina)
Hegyszoros látképe
Hegyszoros látképe
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségSzarvaslak
Rang falu
Alapítás éve1387
Polgármester Edvard Mihalič
Irányítószám 9262
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség394 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság258 m
Terület4,36 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Hegyszoros (Szlovénia)
Hegyszoros
Hegyszoros
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 48′ 30″, k. h. 16° 02′ 50″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 30″, k. h. 16° 02′ 50″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyszoros témájú médiaállományokat.

Hegyszoros (szlovénül: Sotina) falu a Muravidéken, Szlovéniában. Közigazgatásilag Szarvaslakhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 32 km-re, Felsőlendvától 5 km-re északnyugatra a Vendvidéki-dombság a Goričko területén az osztrák határ mellett a Lendva partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu a középkorban Dobrafölde része volt, amit a 13. század elejéig a szentgotthárdi ciszterek birtokoltak. A dobrai uradalom tartozéka volt. 1387-ben Luxemburgi Zsigmond méltányolva Széchy Miklós közel 45 évi közszolgálata alatt szerzett érdemeit, Dobra várát és uradalmát neki adományozta. A falvak felsorolásában Hegyszoros ekkor még "Ztoykwlge" azaz Sztojkvölgye néven szerepel. Később a felsőlendvai uradalomhoz csatolták. A Széchy család fiágának kihalása után 1685-ban Felsőlendva új birtokosa Nádasdy Ferenc, Széchy Katalin férje lett. Ezután az uradalommal együtt egészen a 19. század második feléig a Nádasdyaké.

A térképeken Szotina, ill. Szottina néven szerepelt, s a magyarosítás útján adták a Hegyszoros nevet neki, mivel a terület a stájer határt jelentő tótsági hegyvidék (ún. Vandál Hegyek) területén feküdt, természetesen ezek a hegyek nem emelkednek 300-400 m fölé.

Vályi András szerint " SZOTINA. Tót falu Vas Várm. földes Ura Gr. Nádasdy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Györgyhöz közel, és annak filiája; határja sovány."[2]

Fényes Elek szerint " Szotina, vindus falu, Vas vármegyében, a lendvai uradalomban, 212 kath., 134 evang. lak. Ut. p. Radkersburg."[3]

Vas vármegye monográfiája szerint " Hegyszoros. Házszám 106, lélekszám 593. A lakosok vendek és németek. Vallásuk r. kath. és ág. ev. Postája Szarvaslak, távírója Muraszombat. Határában vezetik el a tervezett gyanafalva-muraszombati vasútat. Házai szétszórtan fekszenek."[4]

Fényes Elek 1836. évi adatai szerint a falunak 258 katolikus és 135 evangélikus lakója van. A falu lakosai ma is ehhez a két felekezethez tartoznak.

1910-ben 620, többségben szlovén lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott.

1919-ben a környéken állomásozó katonai egységek átálltak a Vendvidéki Köztársaság Munkás-, Földmíves- és Katonatanács mellé, így a falu is a nemzetközi elismerés nélkül létező állam része lett. A köztársaság bukása után rövidesen horvát és szerb egységek vették birtokba, s a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (1929-től Jugoszlávia) került a trianoni békeszerződés értelmében.

1941-ben német és magyar csapatok közösen vették birtokba. 1945-ben szovjet csapatok és jugoszláv titoista partizánok kiszorították a magyar és német erőket, így a falu újból Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság települései.

1991-ben, Szlovénia függetlenségének kimondása óta Szlovénia része. Az Északnyugat-Muravidék egyik népes településének számít, 2002-ben 394-en lakták, bár a mostani időben csökkenő tendencia jellemzi a népességet. Az 1991-es adatok szerint 478 lakója volt a falunak.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt kápolnája.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye