Felsőcsalogány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felsőcsalogány (Gornji Slaveči)
Felsőcsalogány téli látképe.
Felsőcsalogány téli látképe.
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségKuzma
Rang falu
Alapítás éve1365
Polgármester Jožef Škalič
Irányítószám 9263
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség482 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság260 m
Terület4,71 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőcsalogány (Szlovénia)
Felsőcsalogány
Felsőcsalogány
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 49′ 00″, k. h. 16° 04′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 00″, k. h. 16° 04′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőcsalogány témájú médiaállományokat.

Felsőcsalogány (korábban Felső Szlavecsa, szlovénül: Gornji Slaveči, vendül Gorenji Slaveči vagy Zgornji Slaveči, németül: Ober Slabitsch) falu, egykor önálló község a Muravidéken, Szlovéniában. Közigazgatásilag Kuzma községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 28 km-re északnyugatra, Kuzmától 2 km-re délnyugatra a Vendvidéki-dombság a Goričko területén a Lukaj-patak partján az osztrák határ mellett fekszik.

A falunak van roma kisebbsége is, amely eredetileg a közeli Seregházáról vándorolt át ide.

Története[szerkesztés]

A települést 1365-ben "Felseueche" alakban említik először. 1366-ban "Felsozaloucha in dystrictu Waralyakurniky" néven szerepel. Ugyanilyen nevű helységet sorolnak fel 1387-ben Dobra várának tartozékai között is "Zaloucha, Zalocha" néven.[2] 1499-ben németül "Felsewzalocha" néven nevezik. 1698-ban a győri püspökség feljegyzésében "Fölsö Szlavecsa" alakban említik.

Dobrát 1387-ben kapja királyi adományként a Balog nembeli Felsőlendvai Széchy Miklós nádor. Az uradalomhoz tartozó falvak felsorolásánál Szlavecsa is szerepel. Később a felsőlendvai uradalom része lett. A Széchy család fiágának kihalása után 1685-ban Felsőlendva új birtokosa Nádasdy Ferenc, Széchy Katalin férje lett. Ezután az uradalommal együtt egészen a 19. század második feléig a Nádasdyaké. 1890-ben már Felsőcsalogány a hivatalos neve. Ekkor 528 lakosa volt, melyből 508 szlovén, 16 német és 4 magyar nemzetiségű.

Vályi András szerint "Alsó, és Felső Szlavecza. Két falu Vas Várm. földes Urok Gr. Nádasdy Uraság, lakosaik többfélék, fekszenek Szent Györgynek szomszédságában, mellynek filiáji; földgyeik meglehetősek."[3]

Fényes Elek szerint "Szlavecsa, vindus falu, Vas vmegyében, hegyek közt, a felső-lendvai uradalomban. Ut. p. Radkerburg 1 3/4 óra.. " [4]

Vas vármegye monográfiája szerint "Felső-Csalogány vend falu, 91 házzal és 528 r. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Postája Felső-Lendva, távírója Muraszombat. A Nádasdy grófok földesurasága alá tartozott."[5]

1910-ben 614, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, mely 1929-ben a Jugoszlávia nevet vette fel. 1921-ben 643 szlovén, 2 német, 2 magyar és 4 egyéb nemzetiségű lakosa volt. Közülük 247 volt katolikus és 404 evangélikus vallású. 1931-ben 647 lakosa volt. 1941-ben ismét Magyarországhoz került, majd 1945 után véglegesen Jugoszlávia része lett. 1971-ben 547 lakosa, 114 háza és 118 háztartása volt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben 482 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Evangélikus plébániatemplomát 1928-ban építették, 1938-ban Cmerekar wernsee-i festőművész festette ki. Orgonáját Anton Jenko ljubljanai orgonaépítő mester készítette 1987-ben. A templom melletti plébániaház 1981-ben épült.

Híres emberek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ivan Zelko, Historična Topografija Slovenije I. Prekmurje do leta 1500. Murska Sobota, 1982.
  • Matija Slavič, Naše Prekmurje. Murska Sobota, 1999.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye