Hosszúfalu (Szlovénia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hosszúfalu (Dolga vas)
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségLendva
Rang falu
Polgármester Anton Balažek
Irányítószám 9220
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 621 fő (2002)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság178 m
Terület9,95 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Hosszúfalu (Szlovénia)
Hosszúfalu
Hosszúfalu
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 34′ 45″, k. h. 16° 26′ 50″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 45″, k. h. 16° 26′ 50″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfalu témájú médiaállományokat.

Hosszúfalu (korábban Lendvahosszúfalu, szlovénül: Dolga vas) szlovéniai magyarok lakta falu Szlovéniában a Muravidéken. Közigazgatásilag Lendva községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Lendvától 2 km-re északra közvetlenül a magyar határ mellett, rédicsi határátkelő szlovén oldalán fekszik. Lendvával gyakorlatilag egybeépült. 2007. december 21-ig határállomás működött a határában.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a neolitikumban is éltek emberek. Az itt feltárt őskori leletek, főként kőszerszámok a lendvai városi múzeumban láthatók. A római korban itt találkozott a poetivoi (Ptuj) és a solvai (Esztergom) út. A kutatók korábban ide helyezték a Halicanum néven ismert római katonai őrhely, majd erődítmény és katonai település helyét, de később azt a horvátországi Muraszentmárton határában feltárt római településsel azonosították. A legenda szerint a korai középkorban Nagy Károly szent fákat (hársfákat) ültettetett Halicanum körül. A hagyomány szerint innen kapta Lendva is a mai nevét (linde, lindau = hársfaliget). A mai nyelvtudomány álláspontja szerint azonban Lendva patak és a helység neve a szláv lendava (= ugar, parlag) főnévből származik.

Területe 1644-ig a család kihalásáig volt a Bánffyak birtoka. Ezután a Nádasdy család birtoka lett. 1690- ben Eszterházy nádor több más valaha Bánffy-birtokkal együtt megvásárolta. Ezután végig a család birtoka maradt.

Lendva vidékén - elsősorban a jó közlekedési kapcsolatok miatt - a török háborúk után, a 18. században kezdtek letelepedni Ausztriából és Magyarország más vidékeiről érkezett zsidó családok. Az első világháború előtt ortodox zsidók is éltek a vidéken, de ők később asszimilálódtak vagy elköltöztek. A második világháború előtt főleg magyarul, németül, illetve horvátul beszélő zsidók éltek erre. A holokausztot alig néhány család élte túl.

Vályi András szerint " HOSSZÚFALU. Szala Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, fekszik Alsó Lendvának szomszédságában, mellynek filiája."[1]

Fényes Elek szerint " Hosszúfalu, magyar falu, Zala vmegyében: 184 kath., 4 zsidó lak. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. A. Lendva."[2]

1910-ben 1495, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovén kisebbséggel. Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben 621 lakosa volt. Jelenleg a települést nagy többségben magyarok lakják, illetve az 1932-ben ide telepített 12 szlovén család utódai, valamint néhány cigánycsalád.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A környéken római kori romokat tártak fel. Feltételezések szerint itt terült el a római Halicanum település.
  • Rézkori település maradványai.
  • Határában található a Muravidék egyetlen, és Szlovénia legnagyobb zsidó temetője. 1947-ben itt állítottak emlékművet a környéken a fasizmus áldozatául esett 387 zsidó halottnak.
  • Haranglába a 20. század első felében épült.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.