Kosárháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kosárháza (Košarovci)
A kosárházi kápolna.
A kosárházi kápolna.
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségPéterhegy
Rang falu
Polgármester Franc Šlihthuber
Irányítószám 9206
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 72 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság323 m
Terület2,89 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Kosárháza (Szlovénia)
Kosárháza
Kosárháza
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 45′ 25″, k. h. 16° 12′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 25″, k. h. 16° 12′ 00″

Kosárháza (szlovénül: Košarovci) falu Szlovéniában, a Muravidéken, Péterhegy községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 18 km-re északra, Péterhegytől 7 km-re délre, a Vendvidéki-dombság a Goričko területén a Nagy-patak (Veliki-potok) forrásvidékén fekszik. A magyar határ sincs tőle túl messze, kb. 20 km-re tőle már átkelőhely van Magyarszombatfára.

Története[szerkesztés]

A 14. századtól a felsőlendvai Széchy család birtoka volt. 1687-ben gróf Kéry Ferenc Vas megyei főispán, kamarás és tábornok felesége rimaszécsi gróf Széchy Juliánna a vasvári káptalan előtt kelt oklevelében eladja a muraszombati kastélyt, Muraszombat és Marcziansz mezővárosokkal, több muravidéki faluval, köztük Kosárházával, Busincz, Obrasakoncz és Bükallya pusztákkal egyetemben gróf Szapáry Péternek.[2]

A térképeken már a 18. században is Kosárháza néven szerepelt, de létezett Kosarovecz elnevezése is. Nyilvánvalóan nem magyarosítás útján kapta a magyar nevét

Vályi András szerint " KOSÁRHÁZA. Elegyes falu Vas Várm. földes Urai Gróf Szapáry, és G. Batthyáni Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Kancsótzhoz nem meszsze, és annak filiája; földgye néhol sovány mindazáltal némelly javai vannak. " [3]

Fényes Elek szerint " Kosárháza, vindus falu, Vas vmegyében, a muraszombati uradalomban, 204 kath. lak."[4]

Vas vármegye monográfiája szerint " Kosárháza, 25 házzal és 150 vend lakossal. Vallásuk túlnyomóan ág. ev. Postája Tót-Keresztúr, távírója Csákány."[5]

Fényes Elek, a tótsági járásról szóló könyvében 82 evangélikus lakost említ a településen, akik először Domonkosfára, majd Tótkeresztúrra jártak templomba.

1910-ben 153, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. 1919-ig Vas vármegye Muraszombati járásának része volt. A de facto Vendvidéki Köztársaság részének nyilvánította és birtokba is vette, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak ítélte oda a trianoni békeszerződés. 1941-ben a magyar hadsereg visszafoglalta, s 1945-ig megtartotta, utána újból Jugoszlávia része lett, egészen 1991-ig.

Lakóinak száma a 2002-es adatok szerint 72 fő, 1991-ben még 75.

Nevezetességei[szerkesztés]

Evangélikus kápolnája.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. január 28.)
  2. Nagy Iván: Magyarország csaladai X. kötet Szapáry család
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye