Újtölgyes (Szlovénia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Újtölgyes (Noršinci)
Újtölgyes látképe.
Újtölgyes látképe.
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségAlsómarác
Rang falu
Alapítás éve1365
Polgármester Franc Cipot
Irányítószám 9221
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség244 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság187 m
Terület3,46 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Újtölgyes (Szlovénia)
Újtölgyes
Újtölgyes
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 40′ 10″, k. h. 16° 12′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 40′ 10″, k. h. 16° 12′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Újtölgyes témájú médiaállományokat.

Újtölgyes (korábban Norsincz, szlovénül: Noršinci[2]) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Alsómaráchoz tartozik. Nevének ez a magyar formája elavult, a helyi magyarok sem ismerik ezen a néven.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 3 km-re északkeletre, a Mártonhelyi-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említése 1366-ban történt. 1365-ben Széchy Péter fia Miklós dalmát-horvát bán és testvére Domonkos erdélyi püspök kapták királyi adományul illetve cserében a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért Felsőlendvát és tartozékait, mint a magban szakadt Omodéfi János birtokát. A település a későbbi századokon át is birtokában maradt ennek családnak, mely birtokközpontjáról a felsőlendvai, felső-lindvai Bánfi, felső-lindvai Herczeg neveket is viselte. Az 1366-os beiktatás alkalmával részletesebben kerületenként is felsorolják az ide tartozó birtokokat, melyek között a falu Norzynch in districtu Sancti Martini alakban szerepel.[3] A felsőlendvai uradalom szentmártoni kerületéhez tartozott. A Széchyek fiági kihalása után 1687-ben a vasvári káptalan előtt kelt oklevelében Kéry Ferenc és felesége Széchy Julianna Norsincot is eladta a Szapáryaknak.

Vályi András szerint " NORSINCZ. Tót falu Vas Várm. földes Ura G. Szapári, és G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Mattyánczhoz nem meszsze, és annak filiája, határja is hozzá hasonlító."[4]

Fényes Elek szerint " Norsincz, vindus falu, Vas vmegyében, a muraszombati uradalomban, 140 kath., 47 evang. lak."[5]

Vas vármegye monográfiája szerint " Tölgyes, 47 házzal és 289 r. kath. és ág. ev. vallású, vend lakossal. Postája és távírója Muraszombat."[6]

A térképeken Norsincz néven szerepelt, mígnem ezt a 19. század végi földrajzinév-magyarosítási hullám idején Tölgyes, majd Újtölgyes névre változtatták.

1910-ben 289, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott, 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 244 lakosa volt. A korábbi évek adatai nagyobb lélekszámról tesznek tanúbizonyságot. 1991-ben például 263, míg 1910-ben 289-en laktak a községben. 1836-ban mutatható kevesebb lakos, akkor 146 római katolikus és 46 evangélikus lakta.

Felújított régi vend nyelvű feliratos kőkereszt a falu bejáratánál.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falu bejáratánál álló kőkereszt 1884-ben készült.
  • Kulturális műemlék az 1905-ben épített gazdag homlokzati díszítésű faárkádos ház.

Híres emberek[szerkesztés]

A faluban született a vend nyelv egyik legjelentősebb 19. századi irodalmára Kardos János evangélikus lelkész, költő, író, műfordító.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. március 11.)
  2. Noršinci nevű település van Ljutomer mellett is.
  3. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye