Ottóháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ottóháza (Otovci)
Ottóháza kápolnája
Ottóháza kápolnája
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségBattyánd
Rang falu
Alapítás éve1366
Polgármester Ludvik Novak
Irányítószám 9202
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség255 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság316 m
Terület6,79 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Ottóháza (Szlovénia)
Ottóháza
Ottóháza
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 48′ 00″, k. h. 16° 09′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 00″, k. h. 16° 09′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ottóháza témájú médiaállományokat.

Ottóháza (korábban Otócz, szlovénül: Otovci, vendül Otouvci) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Battyándhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 20 km-re északra, a Vendvidéki-dombság (Goričko) területén a Macskóc-patak forrásvidékén fekszik. Pecsnaróc és Otóc egyesítése.

Története[szerkesztés]

1366-ban "Othouch in districtu Waralyakurniky" (azaz Otóc a Váraljakörnyéki kerületben) néven említik először. Egyike volt annak a 73 falunak, melyet I. Lajos magyar király cserélt el 1365-ben Széchy Miklóssal Éleskő és Miskolc uradalmáért, valamint a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére létesült tapolcai apátság kegyuraságáért. Felsőlendva várának tartozéka volt.[2] 1499-ben "Othowcz" néven szerepel. Az 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Pecsnaróc a felsőlendvai Nagyboldogasszony, Otóc a Péterhegyi Szentháromság plébániához tartozott. Az 1785-ös kataszteri térképen Ottóháza Ottócz néven szerepel, a szomszédos Pecsnaróc azonban már nem látható.

Vályi András szerint " OTÓCZ. Vas Várm. földes Ura G. Nádasdy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lendvához közel, mellynek filiája, határjának földgye sovány, szőleje, és fája tűzre van."[3]

Fényes Elek szerint " Otócz, vindus falu, Vas vmegyében, a felső-lendvai uradalomban, 40 kath., 50 evang. lak., kopár, kövecses határral."[4]

Vas vármegye monográfiája szerint " Ottóháza, vend község, 75 házzal és 489 r. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Postája Tót-Keresztúr, távírója Csákány. A község házai szétszórtan vannak építve. Lakosai mint napszámosok, távol vidéken keresik kenyerüket."[5]

1890-ben Ottóházának 419 lakosa volt, közülük 418 szlovén és egy magyar. 1910-ben 472, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1921-ben 500 szlovén és három egyéb etnikumú lakosa volt. Közülük 164 katolikus és 339 evangélikus vallású volt. 1931-ben 463 lakosa volt. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1961-ben 411-en lakták. 1971-ben 81 háza, 80 háztartása és 341 lakosa volt, többségük mezőgazdasággal foglalkozott. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 255 lakosa volt.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Ivan Zelko, Historična Topografija Slovenije I. Prekmurje do leta 1500. Murska Sobota, 1982
  • Matija Slavič, Naše Prekmurje. Murska Sobota, 1999.
  • Jože Sraka, Prekmurci in Prekmurje. Chicago, 1984.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye