Halmosfő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Halmosfő
Gorica Zgornja Puconci.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségBattyánd
Rang falu
Alapítás éve1365
Polgármester Ludvik Novak
Irányítószám 9201
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 326 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság202 m
Terület3,7 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Halmosfő (Szlovénia)
Halmosfő
Halmosfő
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 42′ 20″, k. h. 16° 07′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 42′ 20″, k. h. 16° 07′ 15″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Halmosfő témájú médiaállományokat.

Halmosfő (korábban Goricza, szlovénül: Gorica, németül: Goritz) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Battyándhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 6 km-re északra a Vendvidéki-dombság (Goričko) és a síkság határán, a Lendva-patak bal partján fekszik. Maga a falu egyutcás és a Battyánd, és Vasnyíres közötti úton fekszik, ahová a Muracsermely-Zoltánháza útvonal kapcsolódik. Szomszédai Battyánd, Vasnyíres, Rónafő, Salamon és Vaslak. Néhány ház a közeli dombok peremén épült. A falu felső részén található a Celina nevű nagy kiterjedésű rétekkel borított falurész. A nyugati és déli oldalon húzódik a Lendva patak, amelynek folyásai különösen az aszály idején kiszáradnak.

Halmosfő földja az északi oldalon agyagos-homokos, még délen homokos-kavicsos. Ezen a talajon leginkább gyümölcsfák vannak, a házak környékét szőlőlugasok övezik. A déli oldalon található rétek ritkásabbak, itt főleg erdő található, amely főleg lombhullató fáknak ad otthont, amely kiválóan alkalmas vadászatra.

Története[szerkesztés]

A falu első írásos említése 1365-ből való "Guricha" néven. Ekkor kapták Széchy Péter fia, Miklós dalmát-horvát bán és testvére, Domonkos erdélyi püspök királyi adományul és cserébe a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért Felsőlendvát és tartozékait, mint a magban szakadt Omodéfi János birtokát. A település a későbbi századokon át is birtokában maradt ennek családnak. Az 1366-os beiktatás alkalmával részletesebben kerületenként is felsorolják az ide tartozó birtokokat, melyek között a település "Goricha in districtu Sancti Martini" alakban (azaz a szentmártoni kerülethez tartozó Gorica) szerepel.[2] A falu ekkoriban még a zágrábi püspökség egyházi fennhatósága alá tartozott. A felsőlendvai vár uradalmának egyik tartozékát is képezte. 1499-ben "Gorycza" alakban említik. A 16. század második felében a falu többsége áttért az evangélikus vallásra. 1640-ben a törökök feldúlták a falut és a szlovénokat adózásra késztették. A Széchyek fiági kihalásával 1685-ben a Szapáryak és a Batthyányak birtoka lett. 1698-ban 70 lakosa volt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédseregében három honvéd harcolt, akik Halmosfőről származtak: Bezek Péter, Möretz János és Czelák Mátyás.

Vályi András szerint " GORICZA. Horvát falu Vas Vármegyében, földes Urai G. Batthyáni, és G. Szapáry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Martyántznak szomszédságában, mellynek filiája, határja jó termékenységű, tulajdonságai hasonlítanak Csernótz falujáéhoz, első Osztálybéli."[3]

Fényes Elek szerint " Goricza, vindus falu, Vas vmegyében, hegyek közt, a muraszombati uradalomban: 10 kath., 158 evang. lak."[4]

Vas vármegye monográfiája szerint "Halmosfő vend falu, 80 házzal és 374 róm. kath. és ág. ev. lakossal. Postája Battyánd, távírója Muraszombat."[5]

1910-ben 370, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. Tűzoltó szerháza 1957-ben épült. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 326 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságban dolgoztak.

Nevezetességei[szerkesztés]

A település közepén egy természetes ásványvízforrás található.

Irodalom[szerkesztés]

  • Ivan Zelko: Historična topografija Slovenije I. – Prekmurje do leta 1500 (Pomurska Založba, Murska Sobota 1982)
  • Dr. Jože Alojz – Janez Sraka: Prekmurci in Prekmurje (Chicago, 1984)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. február 18.)
  2. Csánky Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában (Budapest, 1890)
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye

Külső hivatkozások[szerkesztés]