Domonkosfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Domonkosfa (Domanjševci)
A Szent Márton templom
A Szent Márton templom
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségSal
Rang falu
Polgármester Iztok Fartek
Irányítószám 9206
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 301 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság252 m
Terület11,58 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Domonkosfa (Szlovénia)
Domonkosfa
Domonkosfa
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 47′ 00″, k. h. 16° 17′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 00″, k. h. 16° 17′ 15″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Domonkosfa témájú médiaállományokat.

Domonkosfa (szlovénül: Domanjševci) többségében magyarok által lakott falu a Muravidéken, Szlovéniában. Közigazgatásilag Salhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 26 km-re északkeletre az Őrség nyugati szélén Vendvidéki-dombság (Goričko) vidékének északkeleti szegélyén közvetlenül a magyar határ mellett a Kis-Kerka patak völgyében fekszik. Domonkosfa és Bükalja egyesítése.

Története[szerkesztés]

A települést 1431-ben "Domonkusolcz" alakban említik. Ekkor a Szölczei család birtoka volt.[2] Szölczei Miklós 1449-ben és 1450-ben Vas megye alispánja volt. 1431-ben, amikor a nádasdi Darabos családdal örökösödési szerződést kötöttek mint birtokukban levő falvakkal Szölcze, Hertelen és Domonkusolcz helységeket sorolták fel.[3]

Területén már ősidők óta laktak emberek, erre utalnak a határában található kétezer éves halomsírok. Feltehetően már a 11. században gyenge minőségű ún. gyepvasat termeltek itt. Erről tanúskodik a falutól északra a Sali határban található Vaslik dűlőnév. Templomáról az első adat 1285-ből való. A 16. század végén a protestánsok kezére került és ők használták egészen 1732-ig, amikor Rosty István Vas megyei alispán a katolikusok részére visszafoglalta. A falu a középkorban több család birtoka volt, közülük legnagyobb részben a Nádasdy, Darabos és a Prosznyák családoké, de voltak kisebb birtokaik itt Szerdahelyi Keserű, Hegyi, Rajky, Újváry, Tarródy családoknak is.

A 17. század elején lakói már a töröknek is adóztak. Fennmaradt az 1640-ben készített falutörvény, mely az esküdtek megválasztásáról és más rendszabályokról intézkedik.

Fényes Elek szerint "Domonkosfa, magyar falu, Vas vgyében, ut. p. Lövő, 253 ágostai, 32 ref., 25 kath. lak. Többeké."[4]

Vas vármegye monográfiája szerint "Domonkosfa, magyar község, 30 házzal és 642 ág. ev., r. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Postája Kercza, távírója Szt.-Gotthárd. Román stílű kath. temploma a XIV. századból való."[3]

Az 1852-es Schematismus[5] Domonkosfát és Bükalját egyaránt magyar faluként jelölte meg. A felekezeti megoszlás a következő volt:

  • Domonkosfa: 160 evangélikus, 40 református, 12 katolikus
  • Bükalja: 65 református, 60 evangélikus, 5 katolikus

A ma Domonkosfa részét képező Bükalja a 19. század végéig önálló település volt. Neve már 1393-ból ismert „Bykalya” alakban. Lakói részben reformátusok, részben evangélikusok voltak. Az 1500-as évek közepén került a Batthyányiak tulajdonába. A 19. század végén Bükalját először Szomoróccal akarták egyesíteni, de mivel egyik község sem rendelkezett a megfelelő infrastruktúrával és túl kicsinek is bizonyult Bükalját végül Domonkosfával, a magyar fennhatóság alatt maradt Szomorócot pedig a 20. század közepén Kercával vonták össze.

A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. 1920-ban Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, mely 1929-ben a Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben újra visszakerült Magyarországhoz, majd 1945 után ismét Jugoszlávia része lett. 1991-ben, Szlovénia függetlenségének kikiáltása óta Szlovénia része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben Domonkosfának 712 túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2002-ben a településnek 301 lakója volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

A négy románkori templomkaput díszítő timpanon közül a jobb felső a domonkosfai.
  • Evangélikus temploma 1902-ben épült neoromán stílusban Kleiber Alajos tervei szerint.
  • A község katolikus temetőjében található a 13. század első feléből származó Szent Márton (eredetileg [Szűz Mária) templom. Ezt 1872-ben megmagasították és átépítették. 1971-74 között újabb rekonstrukció során belső részét az eredeti állapotokhoz közelítően újították fel. A templom déli kapuja fölött a románkori építészet és épületszobrászat szép részletét találjuk. Tizenkét ívű timpanonkoszorúban párduc tartja a keresztet. Párducos állat csak Zalaháshágyon tartja a keresztet románkori timpanonjainkon, a többi helyen mindenütt bárányt találunk, az Agnus Dei-t.
  • Néprajzi gyűjtemény az egykori Kalamár-házban (Domonkosfa 41.)
  • Említésre méltó építészeti emlék a Kis-Kerka vizére épített két régi malom (Zslebics- és Csahuk-malom) és néhány régi parasztház is.

Neves személyek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Adorján I. (1985): Hold és sárkány (Adalékok Árpád-kori állatalakos faragványaink közel-keleti párhuzamaihoz). Művészet, 1985. augusztus. 24. oldal
  • Gerevich T. (1938): Magyarország románkori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Dercsényi D. (1972): Románkori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest
  • Ludwig E. (2002-2008): Rejtőzködő Magyarország. MN Online. A sorozat cikke Monoszló templomáról.
  • Bérczi Sz., Bérczi Zs., Bérczi K. (1997): Románkori templomkapuk: régi és új műveltség egymásrarétegződése a románkori templomok épületszobrászatában, kapukon és oszlopokon, TKTE, Piremon, Vámospércs

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. február 6.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Schematismus ..., Sabariae, 1852. 57.p.
  6. http://www.nepujsag.net/index.php?option=com_content&view=article&id=534%3Akercsmar-rozsa-erz-iro-es-ujsagiro-volt&Itemid=76

További információk[szerkesztés]