Szőc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szőc
Szőc címere
Szőc címere
Szőc zászlaja
Szőc zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeVeszprém
JárásAjkai
Jogállás község
Polgármester Németh Balázs (független)[1]
Irányítószám 8452
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség433 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség57,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület7,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szőc (Magyarország)
Szőc
Szőc
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 01′ 26″, k. h. 17° 30′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 26″, k. h. 17° 30′ 50″
Szőc (Veszprém megye)
Szőc
Szőc
Pozíció Veszprém megye térképén
Szőc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőc témájú médiaállományokat.

Szőc (németül Sitz) község Veszprém megyében, az Ajkai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Bakony Kisalföldre lehúzódó nyúlványán helyezkedik el. Északkeletről Halimba, nyugati irányból Nyirád, míg délkeletről Taliándörögd határolja. Az Ajkát Nyiráddal összekötő 7315-ös úton közelíthető meg; az út a kis község lakott területének északi peremén halad végig. Ajkáról menetrend szerint közlekedő autóbusz-járatokkal is elérhető.

Története[szerkesztés]

1272-ben említik először írásban Zelch néven, ami szláv eredetére utal és jelentése kis falu. Területének fele a veszprémi püspökség uradalmához tartozott, másik fele a Dobosi család tulajdona volt. A Dobosi család tulajdonának egy részét a Gyulaffy családnak adta el, másik részét pedig a helyi nemességre ruházta át. A püspöki uradalom területe 1494-ben Tátika várához tartozott. Később a falu teljes területe a Gyulaffyaké lett. 1669-től a birtok az Esterházy család tulajdonába került. A török megszállás idején a környék többi településéhez hasonlóan teljesen elnéptelenedett, majd 1741-ben a tulajdonos Esterházy család Németországból hozott telepesekkel népesítette be.

A községgel határos Halimba bauxitbányászatának fejlesztése Szőcöt is jelentősen érintette. A községhez tartozó Határvölgy és Szár-hegy területén 1952-ben tervszerű kutatásokkal jó minőségű bauxitlencséket tártak fel. A részben kisebb külszíni fejtésekben és többségében kedvező adottságú mélyműveléses bányákban a karsztvíz szintje fölött termeltek bauxitot. A termelvény elszállítása érdekében jó minőségű közutat építettek, valamint Határvölgyben lakótelepet is létesítettek. Az ércvagyon kimerülése után a bányaüzem felhagyott épületeiben szociális otthont alakítottak ki.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 59,1%-a magyarnak, 0,2% románnak mondta magát (40,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,2%, református 1%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 6,3% (53,8% nem nyilatkozott).[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus templomát a betelepített német ajkú lakosság 1760 és 1770 között építette barokk stílusban, a középkori templom maradványain, felhasználva annak egyes elemeit. Ma is láthatók a romanikus stílusú romok oszlopai, a dongaboltozatos szentély maradványai és a templom körüli kerítés. A községtől délre fekvő Szőlőhegy oldalában található a Szent György-kápolna és az attól mintegy 2 kilométerre lévő Árpád-kori dabospusztai templomrom. A Mária-kápolna a község központjában található. A község határában több helyen kőbányát nyitottak, melyekből építkezésekhez mészkövet fejtettek.
  • Hertelendy-kastélyrom
  • Bányászati emlékhely (emlékkő és egy csille)
  • Szent Flórián fából készült szobra
  • Régi tűzoltókocsi

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Szőc Helységnévtár

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Cartográfia: Bakony. Budapest. 1998.