Felsőörs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőörs
Felsőörs1.jpg
Felsőörs címere
Felsőörs címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Balatonalmádi
Jogállás község
Polgármester Szabó Balázs (FIDESZ-KDNP)-[1]
Irányítószám 8227
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 1631 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 96,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 17,23 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőörs (Magyarország)
Felsőörs
Felsőörs
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 00′ 52″, k. h. 17° 57′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 52″, k. h. 17° 57′ 08″
Felsőörs (Veszprém megye)
Felsőörs
Felsőörs
Pozíció Veszprém megye térképén
Felsőörs weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőörs témájú médiaállományokat.

Felsőörs község Veszprém megyében, a Balatonalmádi járásban. A Balaton-felvidék azon települései közé tartozik, ahonnan – legalábbis a település egy része felől – látni lehet ugyan a Balatont, de saját tóparttal a helység nem rendelkezik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének legelső ismert, írott emléke 1318-ból származik, Superior villa Wrs formában (Csánki III. 89). 1341-ből Kwvagowrs néven említik (Csánky, ugyanott), 1616-ból egy okirat Fölsö Örs néven említi. További elnevezései még a középkor évszázadaiból: Wagowrs (Csánky, ugyanott); 1452: Kewwago Ewrs al. nom. Nag Ewrs (uo.); 1564: Ersy, Zalawege Erssy (L 132. III. 379v, I. 168. D. 19); 1616: Fölsö Örs al. Zalavegh Eörss (L 167. XXX. 101/9).)

A középkorban a mai Balatonalmádi és Paloznak között, a Balaton mellett feküdt az Örs nevű királyi föld, amely már a 13. században három részre vált - a mai Alsóörsre, Felsőörsre és Lovasra. Felsőörs „felső" jelzője helyett a középkorban gyakran olvassuk a „kővágó", ritkábban a „vágó" jelzőt, mert határában malom- és más kövek készítésére alkalmas kőanyagot fejtettek. Ennek a jelentőségére utal, hogy a 13. század végén „kőhordóút" nevet említenek okleveleink.

Éghajlat[szerkesztés]

A Péczeli György meteorológus által kidolgozott éghajlati beosztás szerint Felsőörs magyarországi viszonylatban a mérsékelten hűvös-száraz zónában található. A szélirány jellemzően északnyugati, a téli félévben erős lehet, mivel a völgyek a széliránnyal párhuzamosak. A globálsugárzás átlagos éves összege megközelítően 4650-4700 MJ/m2; az évi átlagos napfénytartam 2000-2020 óra körüli. A Köppen-Geiger klímaosztályozás szerint a település Magyarország nagy részéhez hasonlóan a nedves kontinentális klímatartományba (Dfb) esik. A Balaton-part a település központjától légvonalban 4 km-re húzódik, de a település legtávolabbi pontja sincs a Balatontól több mint 4,5 km távolságra. A változatos terepviszonyok, a tótól való távolság és az égtájak szerinti fekvés a településen belül jelentékenyen módosítja a mezoklimatikus viszonyokat. Ameddig a település déli, üdülőházas övezete a 8A USDA zónát (abszolút évi minimum hőmérséklet: −12.2°C - −9.4°C) eléri, a magasabb részek a 7B USDA zónába (abszolút évi minimum hőmérséklet: −15°C - −12.2°C) tartoznak. A Bakony viszonylagos közelsége miatt a közeli megyeszékhely már az 7A USDA zónában (abszolút évi minimum hőmérséklet: −17.8°C - −15°C) található. A településen fellelhetők idősebb európai ciprusok (Cupressus sempervirens) és kisebb fatermetű füge egyedek (Ficus carica). A déli lankákon szőlőművelés folyik, hozzájárulván a mediterrán jelleghez. A légáramlatok a Bakonyon átkelve jellemzően leszálló jelleget mutatnak a Balaton medencéje felé mozogva, így viszonylag kevés csapadék hullik (lee-oldali hatás). A Balaton közelsége és a tó felé nyitott topográfia miatt létezik a parti szél jelensége szélcsendes időben: tavasszal, amikor a lassan felmelegedő víztömeg még hűti a medence légtömegét, a szárazföld viszont már jelentősen felmelegedett a napsugárzás hatására, a szél a part irányába fúj. Ősszel, az első hidegfrontok betörése után lehűlt levegő miatt a szárazföld relatíve hidegebb, mint a még meleg víz által melegített tómedence feletti levegő. Ilyenkor a parti szél a tó irányba fúj az egyébként szélmentes időben. A parti szélnek ezen kívül létezik még napszaki ritmusa is. A téli félév erős, a Bakony irányából érkező szelei a tó hőmérséklet-kiegyenlítő hatását jelentősen csökkentik. Szélmentes őszi, téli időben gyakori a ködképződés.


Felsőörs éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 2,4 4,7 9,5 15,8 21,0 24,2 26,6 26,3 20,9 15,3 8,3 2,9 14,8
Átlaghőmérséklet (°C) 0,0 1,4 5,6 11,3 16,2 19,5 21,7 21,2 16,4 11,2 5,6 0,8 10,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −2,3 −1,8 1,9 6,9 11,5 14,9 16,8 16,3 12,2 7,4 3,0 −1,2 7,1
Átl. csapadékmennyiség (mm) 30 28 31 39 60 57 52 62 63 48 48 38 554
Forrás: KNMI Climate Explorer. Határoló koordináták:46.75-47.25 É; 17.75.18.25 K; Időszak: 1986-2015; Az értékek mint havi átlag, havi maximum, havi minimum és havi átlagos összegként értendők


Geológiája[szerkesztés]

A Felsőörs területén fellelhető kőzetek nagy része a földtörténeti középkor triász időszakában képződött, tengeri környezetben. Felsőörs legdélibb területein megtalálható a felső perm időszak folyóvízi üledéke, a Balaton-felvidéki homokkő formáció, mint a földtörténeti ókor egyetlen képviselője. A perm–triász kihalási esemény idején képződött üledékek rosszul feltártak a település szűkebb környezetében, legközelebb Balatonalmádi és a Balatonfüred részét képző Balatonarácson tanulmányozhatók. Az erre települő arácsi márga formáció a Lovasi-Séd völgyét kísérő műút bevágásában vehető szemügyre. Az üledék jellegzetes kagylói a Claraia-félék, melyek a tömeges fajpusztulás után létező túlélő fauna tagjai voltak. Ugyanebben a sorozatban lencseszerű halmazokban (tafocönózis) néhol kisebb tengeri csigák összesodrott vázai is megfigyelhetők. A formáció a lassan rejtő perm időszaki árapálysíkság triász eleji elöntésével kialakult enyhén lejtő tengeri rámpán jött létre. A nyílt tengertől ezt a víztömeget feltehetően turzások választották el, az izoláció azonban nem volt teljes, amire a fauna megléte is utal.

Északi irányba haladva a rétegek tovább fiatalodnak. A hidegkúti dolomit formáció kőzete parti lagúna- (ún. szabkha-) jellegű árapálysíkságon jött létre, ahol a lagúnák vize a tengertől elválasztva túlságosan nagy koncentrációban tartalmazott sókat ahhoz, hogy azt az élőlények elviseljék. A Miske-sziklától kissé délre olyan kőzetsorozat is megfigyelhető, ahol a sók (pl. kálium-klorid, anhidrit) másodlagos kioldódásával képződött üregek látszanak a kőzetben (méhsejtes szerkezet). Az ősföldrajzi és klimatikus viszonyok a mai Perzsa-öbölére emlékeztethettek ebben a korban. A dolomitra újra nyíltabb tengerben leülepedett kőzetek települnek, ez a csopaki márga formáció. A formáció tengeri puhatestűek, elvétve ammoniteszek - pl. Tirolites, gyakrabban kagylók, pl. Costatoria costata, Bakevellia fajok - fosszíliáit tartalmazza. Ebben a formációban viharüledékek is megfigyelhetők.

Bakevellia kagyló

A soron következő aszófői dolomit és az iszkahegyi mészkő formáció rétegei a Királykúti- és Malom-patak összeömlésének magasságában majdnem függőleges helyzetbe pikkelyeződtek fel a későbbi tektonika hatására. Ezek az általában jól rétegzett, részben árapálysíksági, részben lagunáris üledékek a nyílt tengeri kapcsolat ismételt elvesztését, a terület feltöltődését jelzik. Néhol férgek mászásnyomai (nyomfosszíliák) nagy mennyiségben figyelhetők meg az iszkahegyi mészkő formációban. Feltehetően a nyílt tengerrel való kapcsolatok javulása idején képződött ez a rétegsori változat. A bioturbált rétegek elvesztették rétegzettségüket az üledékfaló, beásódó szervezetek tevékenysége következtében. Az erre következő megyehegyi dolomit formáció nem tartalmaz makrofosszíliákat, egy egységes karbonátplatformon képződött a korábbi rétegekhez hasonlóan. Általában elmondható, hogy az eddig említett kőzetek esetén a dolomitok lagúnákban és/vagy szabkhán, a mészkő formációk a nyílt tengerben jöttek létre a nagyon kiegyenlített topográfiájú egykori síkságon.

A középső triász időszakban a karbonátplatform a Tethys-óceán keletről nyugatra terjedő felnyílásának következtében feldarabolódott, aminek következményeként kiemelkedett és lesüllyedt blokkok mozaikja alakult ki. Felsőörs akkoriban egy lesüllyedt blokk volt. a tektonikához vulkanizmus is társult, ezek a rétegek a Forrás-hegyi védett feltárásban megtekinthetők. A távoli vulkánok hamuja nagy mennyiségben halmozódott fel a tengerfenéken. A viszonylag mély, jól szellőzött tengerben nagy számban éltek ammoniteszek, a tengerfenéken pedig tengerililiomok és pörgekarúak táplálkoztak. A Forrás-hegyi tanösvény ennek a kornak a kőzeteit mutatja be. A tenger mélyülése folytatódott, a buchensteini mészkő formáció nem gazdag ősmaradványokban, a mélytengeri körülmények között kovaiszap rakódott le.

Története[szerkesztés]

A hely legkorábban 1269-ben tűnik fel, és már ekkor állott benne az a kőből épült palota, melynek helyét „Miske palotája” néven a helyi lakosság ma is ismeri. 1301. április 9-én a bakonybéli apát és konvent eladta felső- és alsóörsi szőlőjét, mert ottani jobbágyaik és szőlőmíveseik Csák nembéli Márk fia István és rokonai, báró Cseszneki Jakab fiai garázdálkodásai folytán annyira elszegényedtek, hogy e vidéket otthagyni és a szőlőmívelést beszüntetni kényszerültek.

Legrégebbi birtokosai az Örsi-, későbbi nevükön a Batthyány és a Fajszi Ányos családok tagjai. Ez a két család alapította a felsőörsi világi prépostságot Mária Magdolna tiszteletére. A Felsőörsi prépostsági templom alapításának pontos ideje ismeretlen, feltehetőleg a XII. sz. végén történt. Prépostja látta el a település plébánosi teendőit is. A prépostság kegyura folyamatosan a Batthyány család volt.

A falu birtokosa volt a prépostság, de jelentékeny részét birtokolta a veszprémi káptalan is - egészen a jobbágyfelszabadításig – de birtokaik voltak az Ányos, a Babocsai, a Tallián és más kisebb nemes családoknak is. (A középkorból eredő kuriális rétege is volt: 1700-ban 3 nemesi telek, 1769-ben 7 nemesi család is lakta.)

A tatárjárás Balaton-környéki, jelentősebb pusztításairól nem tudunk. A török korból ismereteink már bővebbek.

  • 1546-ban a település lakatlan,
  • 1548-ban egy részét a török,
  • 1568-ban pedig Szécsényi Mihály égette fel.
  • Közben 1566-ban leégett 12 portája.
  • A törökök 1572-ben és 1573-ban ismét felégették,
  • 1576-ban is lakatlan a töröktől való félelem miatt.
  • 1583-ban a veszprémi kapitány hatalmaskodott a falun.

A település 1563-1566, 1613 és 1629. években, valamint a XVIII. sz. második felében a töröknek alávetett. 1634-ben Lippay György veszprémi püspök sümegi zsoldosai fosztják ki. Olyan nagy a pusztulás, hogy a Berkenyemál szőlővidék 1606-ban teljesen kipusztult.

A falu életében kritikus időszak volt a törökök Bécs alá vonulása is. Menekült előle a nép, sokan a felsőörsi templomban húzódtak meg.

1711-ben pestisjárvány pusztított.

A népesedési és gazdasági helyzet csak 1720 után kezdett javulni, ekkor viszont az ellenreformáció akciói, a templom elvétele a reformátusoktól és ezek vallásgyakorlásának a megakadályozása zavarta meg a békés életet. Nagy összeütközések voltak a vallásgyakorlás miatt a reformátusok és a mindenkori prépost között. Lakosságának többsége 1773-ban is református. 1634-ben a prépostot a reformátusok megverték, amiből nagy bonyodalmak származtak. A prépostsági templom elpusztult, 1736-ban hozatta rendbe Bíró Márton veszprémi püspök, aki egyben eltiltotta a reformátusokat attól is, hogy saját templom építsenek.

A káptalan és jobbágyai között 1727-ben kelt az első szerződés, amely a terhek lényeges emelkedését jelentette. További szabályozási okiratok 1753, 1758, 1760 és 1767. évekből maradtak ránk.

Felsőörs a XIX. és a XX. században azon ritka Balaton-feividéki községek sorába tartozott, amelynek a népessége - az 1890-1900 közötti időszakot kivéve - nem csökkent, hanem folyamatosan növekedett. E fejlődésben nagy szerepe volt Veszprém közelségének, amely közeli piacával lehetővé tette a felsöörsi termékek értékesítését, ugyanakkor a veszprémiek érdeklődése nemcsak Almádi, hanem Felsőörs felé is megélénkült. A fejlődés szempontjából nem jelentéktelen az sem, hogy a határban már 1832-ben működött egy kő(márvány)bánya, amelynek anyagából ajtó- és ablakköveket, valamint sírkereszteket készíthettek. Emellett az urasági szőlőkben a lakosság mindig kapott munkát.

A XX. században a környékbeli iparosítás következtében a lakosság foglalkozás szerint nagy mértékben átrétegeződött. Amíg a II. világháború előtt a lakosság szinte teljesen helyben kereste megélhetését, addig a század utolsó 20 esztendejében a vándorlás felgyorsult, sok felsőörsi járt rendszeresen a balatonfűzfői, balatonfüredi, veszprémi üzemekbe és más munkahelyekre. 1970-ben a lakosság 67,3%-a már nem mezőgazdaságból élt.

Az itt ingatlannal rendelkező, nem helybéli lakosok száma 1945 után tovább fokozódott, parcellázások során jelentős üdülő(zártkerti)-építkezés indult meg a község határában. 1976-ban a település 1097 ingatlantulajdonosa közül már 684 nem helybeli lakos volt.

Felsőörs területéből 1951-ben 41 kh-t Balatonalmádihoz csatoltak. Az átcsatolás 102 főt is érintett.

Felsőörs korábban az Alsóörs székhellyel működő közös községi tanácshoz tartozott, ma önálló községi önkormányzati testülete és -hivatala van.

Felsőörs: Református templom
Geológiai Bemutatóhely

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Jelenleg
Korábban
  • Szabó Balázs (KDNP) – 2014-ig

Nevezetességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Felsőörs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

Források és irodalom[szerkesztés]

  • Kovacsics József – Ila Bálint: Veszprém megye helytörténeti lexikona II. Budapest: Akadémiai. 1988. 202–207. o. = Magyarország Helytörténeti Lexikona. ISBN 963-05-4590-X
  • Magyarország éghajlata-általános leírás (OMSZ). http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/altalanos_eghajlati_jellemzes/altalanos_leiras/
  • Haas J. (ed.) 2004. Magyarország geológiája. Triász. Eötvös Kiadó, Budapest, 384 p.
  • Rados Jenő: Magyar építészet történet – Bp. 1961. Műszaki K. – ETO 72(439)091
  • Entz G. – Gerő L.: A Balaton környék műemlékei – Bp. 1958. Képzőművészeti Alap K. – Athenaeum Ny. 582080
  • Erdei Ferenc: Felsőörs prépostsági templom – 1982. TKM Kiskönyvtár 118. sz. – ISBN 963-554-177-5
  • Henszlmann Imre (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
  • Gerő, László (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest
  • Gerevich Tibor: Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest, 1938.
  • A Felsőörsi Forrás-hegy vezetőfüzete
  • Bányászati és Kohászati Lapok. XLII. évfolyam. 11.szám. Budapest. 1909.
  • Hála József – Maros Gyula: Art geo palota a Stefánián. MÁFI - kiadás. Budapest. 2000.

Képgaléria[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőörs témájú médiaállományokat.