Révfülöp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Révfülöp
Tarr Miklós szobrászművész Révész című szobra a révfülöpi mólón[1]
Tarr Miklós szobrászművész Révész című szobra a révfülöpi mólón[1]
Révfülöp címere
Révfülöp címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Tapolcai
Jogállás nagyközség
Polgármester Kondor Géza[2]
Jegyző Dr. Szabó Tímea
Irányítószám 8253
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 1174 fő (2015. jan. 1.)[3]
Népsűrűség 110,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10,36 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Révfülöp (Magyarország)
Révfülöp
Révfülöp
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 49′ 34″, k. h. 17° 37′ 11″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 34″, k. h. 17° 37′ 11″
Révfülöp (Veszprém megye)
Révfülöp
Révfülöp
Pozíció Veszprém megye térképén
Révfülöp weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Révfülöp témájú médiaállományokat.

Révfülöp nagyközség Veszprém megyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Fekvése[szerkesztés]

Cholnoky Jenő jeles földrajztudós egykori véleménye szerint "…a révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ egyik legszebb tája. Vannak magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel, hát ilyet alig találunk a világon."[forrás?]

Megközelíthetősége[szerkesztés]

Autóval a 71-es főúton.

Vonattal elérhető a Székesfehérvár–Balatonfüred–Tapolca-vasútvonalon.

Hajóval Balatonboglárról.

Története[szerkesztés]

Révfülöp ősi révhely, melynek első írásos említése 1211-ből származik. A Balaton déli partja itt van a legközelebb a tó nyugati felén. A virágzó középkori települést a törökök 1548 körül elpusztították, s Révfülöp ezt követően lakatlan területté vált, majd Kővágóörs szőlőhegyeként gyéren lakott puszta lett. A révközlekedés 1752-ben indult újra, s 1779-ben révházról is tudósít a korabeli forrás. A villa- és üdülőtulajdonosok 1899-ben megalakították a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesületet, amelynek településfejlesztő tevékenysége révén kedvelt üdülőhellyé vált.

1943-ban vált önálló településsé Révfülöp. Ettől kezdve egy máig ívelő, dinamikus fejlődés jellemzi.

Címer leírása[szerkesztés]

Révfülöp nagyközség Veszprém megyében a Balaton északi partjának híres üdülőterülete.

Címere álló csücsköstalpú pajzs arany mezejének kék udvarán aranygombos kék ruhát és fekete kalapot viselő, fekete bajszú révész vörös bárka tatján növekvően állva vörös lapáttal jobbra evez. A bárka közepéből óriási vörös szőlővessző hajt ki, melyet középütt két zöld levél díszít; jobbra kettő, balra pedig egy hatalmas szőlőfürt terem rajta.

A címer a település nevét idézi. Kikötőrévét később keletkezett oklevelek szerint a 11-12. századtól használták, bár első említése 1330-ból származik. A rév az 1548-as török pusztításig üzemelt, majd török uralom után 1752-ben újraindították a rendesi Bárány család tagjai. Egy 1796-ban bekövetkezett baleset után az addig használt kötött hajók helyett dereglyéket alkalmaztak, majd 1912-ben megépült modern kikötője.

A szőlőművelés kezdetektől jellemző foglalkozási ág. A régészeti emlékek tanúsága szerint szőlőt művelő rómaiak laktak a környéken, s az első középkori említése pedig arról tanúskodik, hogy az itt élő nyolc családból hét a tihanyi apátság szőlőművese volt (1211). Szőlőkultúráját a 19. század végén filoxéra tette tönkre, de területén ma is sokan gondoznak kisebb nagyobb szőlőskerteket. A keresztény szemléletben Krisztus egyik szimbóluma a burjánzó, bőven termő szőlővessző, s a vörös bor reá utaló áldozati ital. Révfülöp templomát, melynek romjai máig fennmaradtak, a 13. században (valószínűleg a tatárok által elpusztított korábbi helyébe) építették. Újonnan épült templomának patrónusa munkás Szent Józsefet tiszteli, melynek búcsúját május 1-jén ma is tartják.

Az arany mező a bőség, gazdagság, hírnév megjelenítője a heraldikában és Révfülöp esetében ez sokszorosan helytálló. Már a természet sem fukarkodott, amikor a pompás tájat, festői panorámát megalkotta. De megélhetésre lelt itt az őskor embere csakúgy, mint a római kolonusok, nem kerülték el a népvándorlások hullámai sem, a tihanyi apátságnak pedig praediuma működött itt. Bár a török időkben elnéptelenedett, azt követően negyedszáz birtokos versengett földjéért. A filoxéra pusztítását is kiheverte, de úgy, hogy közben híres üdülőterületté vált. A 19. század végén fedezték fel remek üdülési, pihenési lehetőséget biztosító adottságait a középosztálybeliek, s hamarosan villák, nyaralók sora épült fel, a közterületek szépítésére külön egyesület alakult. A hagyományteremtés, hagyományápolás szívügye minden helybélinek és nyaralótulajdonosnak. Tanúsítja ezt jeles helytörténeti gyűjteménye, galériája, újsága, folyóirata, alkalmi kiadványai, rendezvényei (Villa Filip napok, Révfülöpi téli esték, Balaton átúszás stb.), hősi halottainak tisztelete, az ide látogató, üdülő neves személyiségek megbecsülése is.

A címer kékje nyilvánvalóan a Balatont idézi, de nyugalom, békesség, vidámság színe is. Kifejezi, hogy lehettek viharok a történelemben akár a tó vizén, de ezek elültével tovább folyt az élet a maga megszokott rendjében. A kék fémjelzi az üdülőhely jelleget, a vízi élet gazdagságát, fürdőzés, strandolás, vitorlázás lehetőségeit, paradicsomi állapotát a horgászatnak és a vízi sportoknak, s mindannak, ami széppé, színessé és élvezetessé teheti az életet.

Nevezetességei[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

  • A "Szigeti" strand
Révfülöp szigeti strand.jpg

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Révész, kozterkep.hu
  2. Révfülöp település tisztségviselői (magyar nyelven) (html). (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

Irodalom[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • P. Miklós Tamás: Révfülöp történeti kronológiája, 1211-1943, Révfülöpi Honismereti Egyesület, 1994, ISBN 963044111X

További információk[szerkesztés]