Káli-medence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Káli-medence (Magyarország)
Káli-medence
Káli-medence
Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 46° 52′ 00″, k. h. 17° 35′ 26″

A Káli-medence, régiesen 'Kállai-medence' a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. Zánkánál kezdődik és Balatonrendes illetve Ábrahámhegy közelében az Örsi-hegy határolja. Az itt húzódó hegyvonulat vörös homokkőből van, sok hegyet azonban bazalttakaró borít. A szél évmilliók alatti munkájának állítanak emléket a kőtengerek, ami Kővágóörs, Szentbékkálla, Salföld, s Kisörs térségében figyelhetők meg. A hatalmas, a szél által lecsiszolt kövek egyedülálló látványt nyújtanak. Északi részén a Fekete-hegy nyúlik el, a déli szegélyétől már nincs messze a Balaton. A Fekete-hegy tetején lévő kilátóból gyönyörű kilátás nyílik az egész medencére, de ellátni innen Tapolca és Tihany irányába is. A medencét a Burnót-patak szeli át, mely Ábrahámhegynél ömlik a Balatonba, s megemlítendő még a medence közepén elhelyezkedő Kornyi-tó, s gazdag madárvilága.

A bazaltvulkanizmus[szerkesztés]

A Tapolcai-medencét és a mai Balaton-felvidéktől délre eső részeket becslések szerint 10 millió éve elárasztotta vizével a Pannon-tenger.[1] Ezt követte a vulkáni centrumok megjelenése cirka 6-3 millió évvel ezelőtt.

A Balaton-felvidék egykor monogenetikus (tehát összetartozó, inkább kisméretű kitörések sorozata egy jól körülhatárolható helyen mint amilyen egy völgy, felföld vagy ebben a konkrét esetben medence) vulkáni működés színhelye volt.[1]

Kicsiny kis vulkánocskák ezek a Vesuvióhoz, meg az Etnához képest. Ha az Etnát ideállítanánk a Dunántúl közepébe, bizony majdnem az egész Balatont eltakarná, meg a Balaton-felvidéket és Somogy északi részét. Hát még a 6000 m magas kelet-afrikai Kilimandzsáró! Majdnem az egész Dunántúlt elfoglalná, s csúcsa messze túlszárnyalná az Alpokat, s 4000 méternyi felső része állandóan hóba és jégbe volna temetkezve. A mi szerény kis balatoni vulkánjaink nem ilyen zord fennségűek, hanem annál kedvesebbek, bájosabbak.
Cholnoky Jenő

A Káli, a Tapolcai-medence és a Tihanyi-félsziget vulkanikus folyamatait ezen belül is a hidromagnetizmus jellemezte.[1] A láva megküzdött a felszínre kerülésért: először a gőzök és gázok süvítettek ki nagy erővel és az első törmelékek, a finom kőzetpor még vízbe hullottak vissza- ebből keletkezett a tufit. A fokozatosan szárazzá váló területen már tufaként rakódott le, erre buggyant ki végül a láva, ami szabályos, kerek lefolyást alkotott.

Az éghajlat a pliocén szárazabb időszakában a víz lassan kiédesedett és eltűnt, üledéke homok és agyaglerakódásokat eredményezett. A pleisztocénig leginkább a szél, utána a vízfolyások erodálták, formálták a felszínt, együttes munkájuknak csak a bazalt állt ellen. Ahogy a pannóniai tengerüledék lepusztult egyre jobban kiemelkedtek a valahai vulkáni kúpok, a mai tanúhegyek.

A leghíresebbek a csonkakúp alakú Badacsony, a Gulács, a Tóti-hegy és a szigligeti-hegyek.

A Balaton árka később süllyedt be, és töltődött fel édesvízzel, körülbelül 15-20 ezer éve. A vulkánosság egykori emlékei még a szénsavas források, mint a Kékkúti ásványvíz.

Panoráma a Hegyestűről
Panoráma a Hegyestűről

Települései[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Cholnoky Jenő: Balaton, Budapest, Franklin Társulat, Hatodik fejezet 85-98.oldalak

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]