Pálköve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pálköve
Közigazgatás
Település Kővágóörs
Alapítás éve 1920-as évek
Irányítószám 8255
Népesség
Teljes népesség 64 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Pálköve (Veszprém megye)
Pálköve
Pálköve
Pozíció Veszprém megye térképén
é. sz. 46° 49′ 35″, k. h. 17° 35′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 35″, k. h. 17° 35′ 46″

Pálköve Kővágóörshöz tartozó üdülőtelep a Balaton partján Balatonrendes és Révfülöp között.

Fekvése[szerkesztés]

Pálköve a Balaton északi partján, a Pálkövei-öbölben található a tópart és a 71-es főút között, melytől nagyrészt erdő, illetve mezősáv választja el. Balatonrendessel részben egybeépült. A telep a Balaton-felvidék egyik legnagyobb egyben megmaradt tölgyerdejében fekszik. Partjain található a Balaton kevés megmaradt ősnádasainak egyike.

A Káli-medencétől alacsony dombok választják el, ezek köves aljában fakad a Rákóczi Ferencről elnevezett szénsavas forrás, ami a környéken fellelhető természetes savanyúvizek egyike.[2] A forrás vize ingyenesen fogyasztható, kútja a strand területén fekszik. Pálköve közvetlen szomszédságában működött a balatonrendesi kőbánya rakodó-kikötője, ahonnan a közelben bányászott permi vörös homokkövet hajón szállították a tó egyéb részeire. A kőzet emiatt gyakori építőanyag a településen.

Története[szerkesztés]

A Balaton Kővágóörshöz tartozó partjának e részén az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején kezdtek a területén először nyaralókat építeni, és a telep hamar népszerű lett a jómodúak körében. Bajcsy-Zsilinszky Endre 1937-től sokat és szívesen tartózkodott itt, egykori nyaralója a strand közvetlen szomszédságában található, és emlékkiállításnak adott otthont 1966. július 10-ei megnyitásától[3] 2009-ig, amikor határozatlan időre bezárták.[4]

A pálkövei Balaton-part eladása[szerkesztés]

A 2000-es évek elején a kővágóörsi önkormányzat eladta a pálkövei part nagyobb részét, vele a környéken bányászott homokkő rakodó kikötőt is, valamint a nádast (tehát víz alatt lévő területeket is), hogy azt beépítsék, pontosabban részben feltöltsék és helyén hatalmas yacht-kikötőt, valamint szórakozónegyedet építsenek. A helyi civilek védegyletet alakítottak és két másik balatonkörnyéki zöld szervezettel karöltve 2003-ban bíróságon támadták meg a tervezetet, valamint beperelték a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságot (akkori nevén Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot), hogy a belterületként értékesített, de valójában többnyire a Balatonban található (tehát vízzel borított) terület eladását érvénytelenítse, mivel az eladott területek az 1996-ban az Alkotmánybíróság által érvénytelenített korábbi "jogi partvonal" alapján kerültek megállapításra. Ez a jogi partvonal a tó körül néhol akár több száz méterrel is beljebb húzódik, mint ahol a valós partvonal található.[5][6] A perben mellékszálként feltűnt még az eladás idején tapasztalt szokatlanul alacsony vízállás is, amiért szabálytalan vízeresztéssel is megvádolták a hatóságot, ezt azonban 2008-ban a Fejér Megyei Bíróság jogerős ítéletében nem találta bizonyítottnak.[7]

Források[szerkesztés]