Balatonhenye
| Balatonhenye | |||
 | |||
| Balatonhenye református temploma | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Tapolcai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Kulin Miklós György (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8275 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 138 fő (2021. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 11,08 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 11,73 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Balatonhenye
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 54′ 35″, k. h. 17° 36′ 58″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 35″, k. h. 17° 36′ 58″ | |||
Balatonhenye
Pozíció Veszprém megye térképén
| |||
| Balatonhenye weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonhenye témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Balatonhenye község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
Fekvése[szerkesztés]
A Balatontól légvonalban 8 kilométerre, közúton 11 kilométerre északra, a Henyei-hegy keleti lábánál fekvő település. Délről Köveskál, nyugatról Monostorapáti, északról Kapolcs, délkeletről Monoszló határolja. Csak közúton közelíthető meg: a Balaton felől a 71-es főútról Révfülöpnél vagy Zánkánál letérve Köveskálon át, ahonnan a 7313-as útból kiágazó 73 126-os út vezet a faluba.
Balatonhenye természetföldrajzilag a Balaton-felvidék e szakaszára jellemző, a tóparti hegysor mögött megbújó medencék egyikében, a mindössze két község területét magában foglaló Monoszlói-medencében fekszik.[3] Ez a terület a Balaton-felvidék egyik legrejtettebb völgye, áthaladó útja nincsen, de még a két itt található zsákfalu, Monoszló és Balatonhenye között sincs közúti összeköttetés.
A falu fölött, a Kapolcs felé vezető sárga turistajelzést követve gyönyörű kilátóhely helyezkedik el közvetlenül az egykori kolostor helye mellett. Látni innen szinte az egész Káli-medencét, a Balatont, a Hegyestű bazaltorgonáit, s Kapolcs felé továbbhaladva a Balaton-felvidék káprázatosan szép, még érintetlen erdein és mezein kirándulhatunk. A település határában ered, és annak főutcáján végighalad a Burnót-patak.
Története[szerkesztés]
Nevét először 1181-ben említették írásban, Henney alakban.[4] A területén feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már az ókori rómaiak idejében lakott hely volt: a 19. század végén előbb egy római temetőt tártak fel, majd az egyik lakos telkén újabb hasonló leletekre bukkantak, egy nő sírjára, római feliratos sírkőre, valamint egy Ámort ábrázoló kőszobortöredékre.[5]
1365-ből származó feljegyzések szerint a falu mai határától északra egykor pálos kolostor állt, amelyet az Árpád-korban építettek Árpád-házi Szent Margit tiszteletére.[4] Az egykori kolostor környékét ma Margit-kertnek nevezik.[5]
Fennmaradt oklevelek szerint 1262-ben lakosai a veszprémi vár nemes jobbágyai voltak. A későbbiekben a falu egy része a veszprémi várhoz, más része a Szent Mauríciusz Monostorhoz tartozott. Utóbbi 1489-ben és 1542-ben is birtokolt itteni területeket. Ekkoriban két részét különböztették meg a településnek, Alsó- és Felsőhenyét. A törökök legalább kétszer pusztítottak a településen, először 1548-ban, majd 1572-ben, de később is támadásoknak lehetett kitéve, mert 1610-ben és 1611-ben is lakatlan faluként említik az írások.[5]
A későbbi századokban a következőképpen alakult a falu lakóinak száma: 1828-ban 623, 1851-ben 742,[6] 1890-ben 688, 1910-ben 643, 1930-ban 617, 1949-ben 580 fő élt a településen.[7] Ekkortól rohamos fogyásnak indult a falu lakóinak száma, az 1990-es években már 200 alá csökkent a lélekszám.[8] 1910-ben egy kivételével az összes lakosa magyar volt, vallás szerint 282-en a római katolikus, 293-an a református, 63-an pedig az evangélikus felekezethez tartoztak.[9] A lakóházak száma 1939-ben 143, 1968-ban 132 volt.[6]
Balaton- előnevét azért kapta, mert Zala vármegyében – amelyhez 1950-ig tartozott – Ördöghenye és Petőhenye nevű községek is léteztek. 1848 előtt kisnemesi jellegű község volt, csak nyolc jobbágycsalád élt itt. Ennek oka, hogy a hegyes-völgyes domborzat miatt nagybirtok nem tudott kialakulni. Az 1870-1880-as években Kerkapoly Károly pénzügyminiszternek volt itt egy 30 hold területű gyümölcsfaiskolája és kertészete. Teleki János kertész több jófajta gyümölcsöt termesztett, amelyeknek nevet is adott.[10]
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994:
- 1994–1998: Szalai József (független)[11]
- 1998–2002: Szalai József (független)[12]
- 2002–2006: Szalai József (független)[13]
- 2006–2010: Ifj. Szalai István (független)[14]
- 2010–2013: Szalai István (független)[15]
- 2013–2014: Kovács Csaba Károly (független)[16][17]
- 2014-2019: Kovács Csaba Károly (független)[18]
- 2019-től: Kulin Miklós György (független)[1]
A településen 2013. június 23-án időközi polgármester-választást tartottak[16] az előző polgármester lemondása miatt.[19]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 99,1%-a magyarnak, 1,9% németnek, 0,9% cigánynak mondta magát (0,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,3%, református 13%, görögkatolikus 0,9%, felekezeten kívüli 20,4% (7,4% nem nyilatkozott).[8]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Református templomát 1911-12-ben építették olasz kőművesek[20] a középkori Alsóhenye templomának alapjaira neogótikus stílusban.[21] Két harangja van, a nagyobbikat 1912-ben, a kisebbiket 1926-ban kapta, mindkettő Seltenhofer Frigyes soproni műhelyéből való.[22] Istentiszteleteket ma már nem tartanak benne, állapota leromlott, felújításra szorul.[23]
- Római katolikus temploma a 18. században épült.[5]
- A volt református parókia épülete a 18. században épült barokk stílusban, a református templom mellett található.[5] Ez az épület kapott először modernebb mászókéményt a faluban a régi szabad kémény helyére a 20. század legelején, amit aztán egyre több háztulajdonos átvett a településen.[24]
- A falu egykori református iskolája 1933-ban épült, Győző Molnár Sáráról nevezték el.[25] Ma imaházként használják a falu református hívei.[5]
- A Kenessey-házat (Kossuth u. 125.) Darnay Mózes jómódú nemes építtette 1844-ben, amelyet veje, Kenessey Károly örökölt. Oszlopos tornácának árkádsora három ívből áll. Eredeti nádteteje a 19. században leégett, de újranádaztatták, és csak az 1960-as években kapott cserépborítást. 1937-ben vizesedés miatt a két régi kemencét elbontották, az új fölé pedig zárt mászókéményt készítettek a tetőtér padlásításával egy időben, a padláson azonban az eredeti szabad kémény nyílása megmaradt, azon át távozott a füst a szabadba. Az 1940-es évek elején a szoba fűtése is korszerűbb lett, ekkor került az addigi kívül fűtős cserépkályha helyére belül fűtős csempés kályha, Patonai Árpád tapolcai kályhásmester munkája.[24]
- Az Ágoston-ház (Kossuth u. 91.) egykor Ágoston Dezső tulajdona volt. Oszlopos tornácának árkádsorát három ív alkotja. Két régi cserépkályháját 1932-ben, illetve 1976-ban bontották el.[24]
- A Balogh-kúria (Kossuth u. 45.) Balogh Dezső jómódú nemesé volt egykor, s 1856-ban épült a homlokzaton látható évszám szerint. Kosáríves árkádsora hat ívből áll, de 1984-ben ebből az első teljesen, a második félig el volt falazva, és az egész épület rossz állapotban volt.[24] Azóta felújították a házat, s a befalazásokat is elbontották.
- Nevezetességek
Római katolikus templom 
Iskolaépület 
Kenessey-ház 
Ágoston-ház 
Balogh-kúria
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2019. december 14.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ Cholnoky Jenő: A Balaton-vidék multjából. Tihany Turizmusáért Egyesület. [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b Balatonhenye. balaton.hu. [2005. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b c d e f Molnár Attila, Mezey András: Balatonhenye településtörténeti arculati kézikönyv. VÁTERV95, 2017. október 30. [2018. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b Balatonhenye. Balatonhenye önkormányzatának honlapja. [2018. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Balatonhenye településrendezési tervei. VÁTERV, 2007 [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b Balatonhenye. Helységnévtár. [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ szerk.: dr. Zentai László: Magyarország közigazgatási atlasza 1914 (magyar nyelven). Baja, Pécs: Talma Könyvkiadó, 94. o. (2000)
- ↑ Balatonhenye. Balatonfelvidéki Térségfejlesztési Társulás. [2010. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
- ↑ a b Balatonhenye települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013. június 23. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
- ↑ Időközi polgármester-választás Balatonhenyén (magyar nyelven) (html). Magyar Nemzet Online, 2013. június 23. [2013. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
- ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
- ↑ 2013. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013 (Hozzáférés: 2020. június 15.)
- ↑ Molnár Ágnes: A községek közötti kapcsolatok és ezek változásai a Káli-medencében. Veszprém megyei múzeumok közleményei 17., 1984 [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Református templom. kirandulastervezo.hu. [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Playlist of Balatonhenye. melodlist.com. [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Református templom. műemlékem.hu. (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)
- ↑ a b c d Lukács László: A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében. Veszprém megyei múzeumok közleményei 17., 1984 [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Iskola. műemlékem.hu. (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)
