Balatonhenye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balatonhenye
Balatonhenye református temploma
Balatonhenye református temploma
Balatonhenye címere
Balatonhenye címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeVeszprém
JárásTapolcai
Jogállás község
Polgármester Kovács Csaba Károly (független)[1]
Irányítószám 8275
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 128 fő (2017. jan. 1.)[2]
Népsűrűség11,08 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balatonhenye (Magyarország)
Balatonhenye
Balatonhenye
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 35″, k. h. 17° 36′ 58″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 35″, k. h. 17° 36′ 58″
Balatonhenye (Veszprém megye)
Balatonhenye
Balatonhenye
Pozíció Veszprém megye térképén
Balatonhenye weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonhenye témájú médiaállományokat.

Balatonhenye község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Balatonhenye látképe a magasból

A Balatontól légvonalban 8 kilométerre, közúton 11 kilométerre északra, a Henyei-hegy keleti lábánál fekvő település. Délről Köveskál, nyugatról Monostorapáti, északról Kapolcs, délkeletről Monoszló határolja. Csak közúton közelíthető meg a település, a Balaton felől a 71-es főútról Révfülöpnél vagy Zánkánál lekanyarodva Köveskálon át.

Balatonhenye természetföldrajzilag a Balaton-felvidék e szakaszára jellemző, a tóparti hegysor mögött megbújó medencék egyikében, a mindössze két község területét magában foglaló Monoszlói-medencében fekszik.[3] Ez a terület a Balaton-felvidék egyik legrejtettebb völgye, áthaladó útja nincsen, de még a két itt található zsákfalu, Monoszló és Balatonhenye között sincs közúti összeköttetés.

A falu fölött, a Kapolcs felé vezető sárga turistajelzést követve gyönyörű kilátóhely helyezkedik el közvetlenül az egykori kolostor helye mellett. Látni innen szinte az egész Káli-medencét, a Balatont, a Hegyestű bazaltorgonáit, s Kapolcs felé továbbhaladva a Balaton-felvidék káprázatosan szép, még érintetlen erdein és mezein kirándulhatunk. A település határában ered, és annak főutcáján keresztülhalad a Burnót-patak.

Története[szerkesztés]

Nevét először 1181-ben említették írásban, Henney alakban.[4] A területén feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már az ókori rómaiak idejében lakott hely volt: a 19. század végén előbb egy római temetőt tártak fel, majd az egyik lakos telkén újabb hasonló leletekre bukkantak, egy nő sírjára, római feliratos sírkőre, valamint egy Ámort ábrázoló kőszobor-töredékre.[5]

1365-ből származó feljegyzések szerint a falu mai határától északra egykor pálos kolostor állt, amelyet az Árpád-korban építettek Árpád-házi Szent Margit tiszteletére.[4] Az egykori kolostor környékét ma Margit-kertnek nevezik.[5]

Fennmaradt oklevelek szerint 1262-ben lakosai a veszprémi vár nemes jobbágyai voltak. A későbbiekben a falu egy része a veszprémi várhoz, más része a bakonybéli apátsághoz tartozott. Utóbbi 1489-ben és 1542-ben is birtokolt itteni területeket. Ekkoriban két részét különböztették meg a településnek, Alsó- és Felsőhenyét. A törökök legalább kétszer pusztítottak a településen, először 1548-ban, majd 1572-ben, de később is támadásoknak lehetett kitéve, mert 1610-ben és 1611-ben is lakatlan faluként említik az írások.[5]

A későbbi századokban a következőképpen alakult a falu lakóinak száma: 1828-ban 623, 1851-ben 742,[6] 1890-ben 688, 1910-ben 643, 1930-ban 617, 1949-ben 580 fő élt a településen.[7] Ekkortól rohamos fogyásnak indult a falu lakóinak száma, az 1990-es években már 200 alá csökkent a lélekszám.[8] 1910-ben egy kivételével az összes lakosa magyar volt, vallás szerint 282-en a római katolikus, 293-an a református, 63-an pedig az evangélikus felekezethez tartoztak.[9] A lakóházak száma 1939-ben 143, 1968-ban 132 volt.[6]

Balaton- előnevét azért kapta, mert Zala vármegyében – amelyhez 1950-ig tartozott – Ördöghenye és Petőhenye nevű községek is léteztek. 1848 előtt kisnemesi jellegű község volt, csak nyolc jobbágycsalád élt itt. Ennek oka, hogy a hegyes-völgyes domborzat miatt nagybirtok nem tudott kialakulni. Az 1870-1880-as években Kerkapoly Károly pénzügyminiszternek volt itt egy 30 hold területű gyümölcsfaiskolája és kertészete. Teleki János kertész több jófajta gyümölcsöt termesztett, amelyeknek nevet is adott.[10]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 99,1%-a magyarnak, 1,9% németnek, 0,9% cigánynak mondta magát (0,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,3%, református 13%, görögkatolikus 0,9%, felekezeten kívüli 20,4% (7,4% nem nyilatkozott).[8]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református templomát 1911-12-ben építették olasz kőművesek[11] a középkori Alsóhenye templomának alapjaira neogótikus stílusban.[12] Két harangja van, a nagyobbikat 1912-ben, a kisebbiket 1926-ban kapta, mindkettő Seltenhofer Frigyes soproni műhelyéből való.[13] Istentiszteleteket ma már nem tartanak benne, állapota leromlott, felújításra szorul.[14]
  • Római katolikus temploma a 18. században épült.[5]
  • A volt református parókia épülete a 18. században épült barokk stílusban, a református templom mellett található.[5] Ez az épület kapott először modernebb mászókéményt a faluban a régi szabad kémény helyére a 20. század legelején, amit aztán egyre több háztulajdonos átvett a településen.[15]
  • A falu egykori református iskolája 1933-ban épült, Győző Molnár Sáráról nevezték el.[16] Ma imaházként használják a falu református hívei.[5]
  • A Kenessey-házat (Kossuth u. 125.) Darnay Mózes jómódú nemes építtette 1844-ben, amelyet veje, Kenessey Károly örökölt. Oszlopos tornácának árkádsora három ívből áll. Eredeti nádteteje a 19. században leégett, de újranádaztatták, és csak az 1960-as években kapott cserépborítást. 1937-ben vizesedés miatt a két régi kemencét elbontották, az új fölé pedig zárt mászókéményt készítettek a tetőtér padlásításával egy időben, a padláson azonban az eredeti szabad kémény nyílása megmaradt, azon át távozott a füst a szabadba. Az 1940-es évek elején a szoba fűtése is korszerűbb lett, ekkor került az addigi kívül fűtős cserépkályha helyére belül fűtős csempés kályha, Patonai Árpád tapolcai kályhásmester munkája.[15]
  • Az Ágoston-ház (Kossuth u. 91.) egykor Ágoston Dezső tulajdona volt. Oszlopos tornácának árkádsorát három ív alkotja. Két régi cserépkályháját 1932-ben, illetve 1976-ban bontották el.[15]
  • A Balogh-kúria (Kossuth u. 45.) Balogh Dezső jómódú nemesé volt egykor, s 1856-ban épült a homlokzaton látható évszám szerint. Kosáríves árkádsora hat ívből áll, de 1984-ben ebből az első teljesen, a második félig el volt falazva, és az egész épület rossz állapotban volt.[15] Azóta felújították a házat, s a befalazásokat is elbontották.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2017. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2017. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  3. Cholnoky Jenő: A Balaton-vidék multjából. Tihany Turizmusáért Egyesület. [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
  4. a b Balatonhenye. balaton.hu. [2005. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. a b c d e f Molnár Attila, Mezey András: Balatonhenye településtörténeti arculati kézikönyv. VÁTERV95, 2017. október 30. [2018. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  6. a b Balatonhenye. Balatonhenye önkormányzatának honlapja. [2018. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. Balatonhenye településrendezési tervei. VÁTERV, 2007 [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
  8. a b Balatonhenye. Helységnévtár. [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
  9. szerk.: dr. Zentai László: Magyarország közigazgatási atlasza 1914 (magyar nyelven). Baja, Pécs: Talma Könyvkiadó, 94. o. (2000) 
  10. Balatonhenye. Balatonfelvidéki Térségfejlesztési Társulás. [2010. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. Molnár Ágnes: A községek közötti kapcsolatok és ezek változásai a Káli-medencében. Veszprém megyei múzeumok közleményei 17., 1984 [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
  12. Református templom. kirandulastervezo.hu. [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. Playlist of Balatonhenye. melodlist.com. [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
  14. Református templom. műemlékem.hu. (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)
  15. a b c d Lukács László: A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében. Veszprém megyei múzeumok közleményei 17., 1984 [2018. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
  16. Iskola. műemlékem.hu. (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)

További információk[szerkesztés]