Söjtör

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Söjtör
Festetics-kastély
Festetics-kastély
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeZala
JárásZalaegerszegi
Jogállás község
Polgármester Könyves Gábor (független)[1]
Irányítószám 8897
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség1450 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség39,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,16 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Söjtör (Magyarország)
Söjtör
Söjtör
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 40′ 22″, k. h. 16° 51′ 13″Koordináták: é. sz. 46° 40′ 22″, k. h. 16° 51′ 13″
Söjtör (Zala megye)
Söjtör
Söjtör
Pozíció Zala megye térképén
Söjtör weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Söjtör témájú médiaállományokat.

Söjtör község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén.

A Festetics-kastély légi felvételen, Söjtör

Fekvése[szerkesztés]

Söjtör község Zala megyében, annak közel a súlypontjában, Zalaegerszeg és Nagykanizsa között, Zalaegerszegtől 20 kilométerre délre fekszik.

Vonattal a MÁV 23-as számú Rédics–Zalaegerszeg-vasútvonalán Tófej állomáson leszállva, onnan közúton 4 kilométert haladva közelíthető meg.

Közúton: északról a Bak községen átmenő 75-ös (KeszthelyRédics) országos főútról Bak előtt dél felé, a 7536-os útra kanyarodva, 8 kilométert haladva közelíthető meg. Délről, Becsehely felől ugyanezen az úton Pusztaszentlászló után 3 kilométerre északra kezdődik Söjtör főutcája. Keleti irányból, Hahót felől a község a 7535-ös úton érhető el, nyugati szomszédjával, Tófejjel a 7544-es út köti össze.

A településen a Zalaegerszeg–Borsfa–Nagykanizsa helyközi autóbuszjáratnak három megállóhelye van. A jellegzetes szalagfalu-szerkezet az utóbbi száz évben mellékutcákkal is bővült. A község keleti oldalán jellegzetes zalai dombvidék húzódik, nyugati oldalán lapályos mezők és legelők találhatók.

Története[szerkesztés]

Deák Ferenc

A középkorban Hahóti és a Háshágyi család birtokosok voltak Söjtörön. Az első adat a Háshágyi családról söjtöri birtokosként 1499-ben kelt. Ekkor idézik perbe – már itteni birtokaikról – Háshágyi Dénest, Imrét, Istvánt és Jánost. A 17. században több nemesi család lakta a települést: köztük a Mátay család és a patai Patay család. Később, a Séllyey család majd az 1650-es évek közepén jelent meg Söjtörön. Séllyey István volt az első aki földet és jobbágyokat bírt a faluban a modern kori birtokos családok közül; felesége, patai Patay István és Bán Erzsébet lánya volt. Neje, Patay Judit úrnő révén jutott hozzá a szántókhoz, erdőkhöz, szőlőkhöz. Patay Istvánnak és Bán Erzsének (1656–1736) volt egy Patay Erzsébet nevű leánya is, aki 1670 körül lett nemes Mátay Farkas felesége. A hozomány egy darab Söjtör, amelyet aztán a Mátayak szorgosan gyarapítanak, és így került ez a nemesi család a településre.[3] Az 1697-es úrbéri összeíráson, a három alsó-söjtöri birtokos nemes Bán István, Mátay és Gyenessy György voltak.

Évtizedekkel később, a nemesi származású pókafalvi Póka család leszármazottja, pókafalvi Póka Gábor és Patay István malmot és italmérő helyet építettek együtt a 18. század elején Söjtörön. Patay István 1697 és 1724 között esküdt volt a kapornaki és az egerszegi járáson; neje, nemes Bán Erszébet (1656–1736), nemes Bán István söjtöri birtokos és nemes Kerpacsis Dorottya (fl. 1690) leánya volt. A Patay család birtokos jogát Kerpacsics Katalin édesanyja felmenői, Kerpacsics István egerszegi várkapitányné csányi Csány Katalin úrnő révén örökölte meg. Csány Katalin anyja, Csány Imréné pölöskefői Eördögh Katalin volt, akinek az ősapja Háshágyi Dénes volt, aki a 15. század végén birtokos lett Söjtörön. Patay István és Bán Erzsébet egyik lánya, patai Patay Éva úrnő, akinek a férje baranyavári Baranyay Mihály (1717–1771), az egerszegi várnagya volt. Póka Gábor, söjtöri birtokos, és szenttamási Bertalan Klára lánya nemes Sümeghy Ferenc táblabíróné pókafalvi Póka Marianna (1728–1797) volt. Házasságukkal a lovászi és szentmargitai Sümeghy család is lett birtokos a településen. Söjtörön volt birtokos és végül itt hunyt el lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757–1832), Zala vármegye alispánja, királyi tanácsos, a zalai aulikusok egyik vezetője.[4]

Patay István és Bán Erzsébet fia, ifjabb patai Patay István, söjtöri birtokos, aki 1738 és 1745 között esküdt volt a kapornaki járáson, majd 1746 és 1752 között a kapornaki járás alszolgabirája volt. Ifjabb Patay István feleségül vette derecskei Derecskey Erzsébet (fl.17451776) kisasszonyt, és egyik gyermekük, Patay László (1738–1795), söjtöri birtokos volt. Felesége, az alsó-hahóti születésű baranyavári Baranyay Anna Terézia (1760–1823), több ivadékkal áldotta meg: tubolyszegi Tuboly Gábor ügyvédné Patay Katalin (1782–1826), Patay József István (1789–1820), zalai tiszteletbeli esküdt, söjtöri birtokos, és patai Patay Rozália (1779–1845), nemesnépi Marton György (1767–1843) táblabírónak, alszolgabirónak a felesége. Patay Rozália úrnő házasságával, a nemesnépi Marton család is jutott földbirtokhoz és jobbágyokhoz Söjtörön.[5] A szenttamási Bertalan család sarja, Bertalan Tamás (1787–1827) úr, táblabíró, szintén söjtöri földbirtokos volt; tágas kúriájában lakott feleségével, nagymádi és várbogyai Bogyay Anna Mária (1790–1833) asszonnyal. A településen a francia származású nemes Lochuh család szintén jelentős szerepet játszott: Lochuch László (17631801) 1786. július 14.-e és 1790. április 7.-e között, majd 1795. május 4.-étől haláláig, 1801. augusztus 12.-éig a zalaegerszegi járás főszolgabírája volt. Lochuh László feleségül vette 1791. december 18.-án Zalaboldogfán hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Klárát (17631801), boldogfai Farkas Lajos (17501779) földbirtokos özvegyasszonyát. Hertelendy Klára egyébként hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Boldizsár és nemes Foky Erzsébet leánya volt.

A hertelendi és vindornyalaki Hertelendy család szintén a jelentős söjtöri földbirtokosok közé tartozott. Deák Gáborné Hertelendy Anna úrnő örökölte az édesapja egész vagyonát, a söjtöri birtokot beleértve. Később, Deák Gábor és Hertelendy Anna fiai, idősebb Deák Ferenc és öccse Deák József 1803. május 24-én Kehidán szerződést kötöttek a földbirtokai felosztása ügyében: a legidősebb testvérnek jutott a söjtöri és a tófeji nemesi „udvarhey”, a hozzátartozó majorsági és úrbéres földekkel, rétekkel és szőlőkkel, és a legfiatalabbnak viszont a tárnoki és a hahóti birtok a muraközi szőlőkkel.[6]

A Festetics család birtokolta a községben található főkastélyt. Híres tulajdonosai gróf Festetics Sándor (1805–1877), majd lánya, Festetics Mária grófnő (1839–1923), aki Erzsébet királyné udvarhölgye volt.

1892-ben a legnagyobb földbirtokosok nyirlaki Tarányi Ferenc, a söjtöri Deák-birtok örököse, akinek a nagynénje, a gyermektelenül elhunyt nyirlaki Tarányi Józsefné kehidai Deák Klára (1793–1859) volt, a haza bölcse nővére.[7] Továbbá, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869) országgyűlési képviselő özvegye, Séllyey Magdolna (1822–1901) asszony, akinek mind édesapja Séllyey Elek, mind férje, kehidai Deák Ferenc közeli barátja volt; úgyszintén, Deák Ferenc kortársa, nemesnépi Marton Pál (1806–1893), és maga tolnai Festetics Mária grófnő is.[8]

A 19. század végén és a 20. század első két évtizedében, a kastélyban gyakran voltak vendégségben zalai nemesek, aki jó baráti viszonyt ápoltak a Festetics családdal; köztük található volt pl.: séllyei Séllyey Elek alispán, Sümeghy Ferenc és később, lányának, boldogfai Farkas Józsefné lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozália (1857–1924) fiai, boldogfai Farkas Tibor, boldogfai Farkas Dénes, valamint barátjuk, miskei és monostori dr. Thassy Kristóf (18871963),[9] nemesnépi Marton Pál lánya, nemesnépi Marton Róza (1855–1933), felsőeőri Fábián Rozália (1842–1917) úrhölgy, Pajthy Emília és nyírlaki Tarányi Ferenc főispán. Utolsó tulajdonosa a kastélynak gróf Festetics Sándor (18761944), Mária grófnő unokaöccse (aki, testvérének, Festetics Viktornak a fia volt).[10]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 91,6%, cigány 7,5%, német 0,67%. A lakosok 70,2%-a római katolikusnak, 1,2% reformátusnak, 1,6% evangélikusnak, 7,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (19,6% nem nyilatkozott).[11]

Nevezetességei[szerkesztés]

A Deák-kúria
  • Szent Jakab-templom
  • Deák-kúriaDeák Ferenc szülőházaként ismert, bár 1803. október 17-én Deák Ferenc, „a haza bölcse” a mellette álló régi kis házban született, mert a kúriában akkor éppen építési munkálatok zajlottak. A kúriát 1785 környékén építtette Deák Ferenc apja.
  • Deák-kút
  • Festetics-kastély – A Festetics család 1820 körül klasszicista stílusban épült kastélya, ma általános iskolaként működik.
  • Turul-szobor[12]

Híres emberek[szerkesztés]

Lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (18191869) jogász, földbirtokos, politikus, főszolgabíró, a Deák-párt országgyűlési képviselője.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Söjtör települési időközi választás eredményei (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda, 2016. április 18. (Hozzáférés: 2016. május 11.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Söjtör. Száz magyar falu könyvesháza. Söjtör c. kötet borítója. Írta: BUZA PÉTER. Szerkesztette: PÁLFFY GÉZA
  4. Boldogfai Farkas Ákos András. A Sümeghy (lovászi és szentmargitai) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 186. o.)
  5. Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton (nemesnépi) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123. o.)
  6. Molnár András — A fiatal Deák Ferenc, Bp., 2003. 27. o.
  7. MAGYAR CSALÁDTÖRTÉNETI ADATTÁR. [2017. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  8. Zalamegye, 1892 (11. évfolyam, 27-52. szám)1892-11-27 / 48. szám
  9. Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai II. kötet. Arcanum, 2012. (725. o.)
  10. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Sojtor/pages/018_a_kastelylakok.htm
  11. Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  12. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.

Források[szerkesztés]

  • Szerk: Ördögh F.: Zala Megye Földrajzi Nevei (85. településszám / 209-210. old.) - ZMT Zalaegerszeg, 1964. - (Szegedi Nyomda: 64-1146 szám)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:Söjtör
A Wikimédia Commons tartalmaz Söjtör témájú médiaállományokat.