Tarányi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nyirlaki dr. Tarányi Ferenc
Tarányi Ferenc zalai főispán.PNG
Született 1878. október 16.
Pusztaszentlászló, Zala vármegye,
Elhunyt 1945. április 21. (66 évesen)
Nyírlak, Zala vármegye,
Nemzetisége magyar
Foglalkozása Zala vármegye főispánja, politikus

Nyirlaki dr. Tarányi Ferenc Mihály József (Pusztaszentlászló, Zala vármegye, 1878. október 16. - Nyírlak, Zala vármegye, 1945. április 21.), Zala vármegye főispánja, nagybirtokos, nemzetgyűlési képviselő (1920-1922) és (1922-1926), felsőházi tag, Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tag, elnöke a Zalavármegyei Gazdasági Egyesületnek és Nemesi Választmányának, tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányának, alelnöke a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének, tagja a Gazdák Biztosító Szövetkezete felügyelőbizottságának. A magyar legitimizmus egyik zalai képviselője; több ízben követítő szerepet vállalt a legitimista zalai keresztény párti körök és a Bethlen-kormány között.

Élete[szerkesztés]

A zalai római katolikus nemesi származású nyirlaki Tarányi család sarja.[1] Apja, idősebb nyirlaki Tarányi Ferenc (1837-1927),[2] Zala vármegye nemesi alapitványi választmányának elnöke, földbirtokos,[3] anyja, báró Riefel Mária (1856-1928) volt.[4] Apai nagyszülei nyirlaki Tarányi Mihály (1794-1876), tapolcai alszolgabíró, és nagymádi és várbogyai Bogyay Amália (1810-1893) úrnő voltak.[5] Egyik nagyapjának a testvére, nyirlaki Tarányi-Oszterhuber József (1792-1869), Zala vármegye alispánja, táblabírája volt,[6] akinek a neje, kehidai Deák Klára (1793-1859),[7] Deák Ferenc nővére;[8] a másik nagyapjának a fivére, nyírlaki Tarányi Ferenc (18031887), veszprémi nagyprépost, veszprémi kanonok volt. A Tarányi család eredetileg az "Oszterhuber" vezetéknevet viselte; 1868. augusztus 10.-én I. Ferenc József magyar király megengedte a névváltoztatást, valamint a "nyirlaki" nemesi előnevet is adományozta Oszterhueber Györgynek, testvéreinek Oszterhuber Józsefnek, Mihálynak, és Ferencnek, akiknek az apai nagyanyja, Oszterhuber Györgyné nyirlaki Tarányi Anna volt, a nyirlaki Tarányi család utolsó tagja.[9]

Ifjabb Tarányi Ferenc a középiskolai tanulmányait a budapesti kegyesrendi gimnáziumban tette, majd a Ferenc József-nevelőintézetben végezte. Később, a jogot a bécsi, lipcsei, genfi és budapesti egyetemen hallgatta és az utóbbin avatták az államtudományok doktorává. Ezután, Tarányi Ferenc elvégezte a magyaróvári gazdasági akadémiát is  a Deák Ferenc nevét viselő hitbizományi birtokán gazdálkodott hosszú ideig és élénk részt vett Zala vármegyei közéletben. Amikor az első világháború kitört, 1914-ben bevonult és Przemysl elestével hadifogságba került, ahonnan csak 1918-ban szökés útján szabadult. Hazatérése után, századossá léptették elő, és több kitüntetést szerzett. A proletárdiktatúra ellen nagy agitációt fejtett ki és résztvett a májusi csabrendeki ellenforradalomban is. Még a diktatúra alatt megkezdte a zalai nép szervezését és 1919. augusztus 2.-án és Peidl-kormány ellen újból lángralobbantotta az ellenforradalmat. A nemzetgyűlésbe a zalaszentgróti kerület küldötte be egyhangú választással Keresztény Egyesüléspárti programmal. Később a pártból kilépett s a disszidensekhez csatlakozott.[10] 1919. szeptember 11.-én a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület elnökévé választotta dr. Tarányi Ferencet, mivel pár hónappal korábban elhunyt Hertelendy Ferenc a volt egyesületi elnök, aki 1898 óta töltötte be azt a tisztséget. Tarányi Ferenc egészen haláláig, 26 évig volt az egyesületi elnök.[11]

A Tanácsköztársaság megbukása után, 1920-ban az első, és 1922-ben, a második nemzetgyűlésen a Keresztény Gazdasági Párt programjával a zalaszentgróti kerületet képviselte; főleg földművelési és közigazgatási kérdésekkel foglalkozott. A második nemzetgyűlési választások alkalmával, régi kerülete 1412 szótöbbséggel választotta meg a keresztény ellenzéki Fangler Bélával szemben.[12] Kolbenschlag Béla zalai főispánt 1922 végén a belügyminisztermentette fel és helyébe Tarányit nevezték ki. 1922. december 19.-től 1926. augusztus 14.-ig Zala vármegye főispánja volt;[13] a legitimista új főispán kinevezésének aktusa látványos kereszténypárti erődemonstrációvá vált. Alig 10 nappal a zalai főispáni nevezése után, 1922. december 29.-én, a kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr. Maróthy Lászlót, Vas vármegye főispánját, ez állásától buzgó és eredményes szolgálatainak elismerése mellett saját kérelmére felmentette és dr. Tarányi Ferencet, Zala vármegye főispánját Vas vármegye főispánjává nevezte ki.[14] A Zalamegyei főispáni installáció 1923. január 4.-én zajlott le Zalaegerszegen. 1926-ban lemondott: Tarányi Ferenc hivatalosan 1926. szeptember 14.-ig töltötte be a Zala vármegyei főispáni tisztséget és ez idő alatt pártatlanságával és úri modorával nagy népszerűséget szerzett.

1926-ban zajlott az egyik legutolsó nyilvános párbaj az országban, annak ellenére, hogy a törvény tiltotta; boldogfai Farkas Kálmán, felsőbagod földbirtokos, a volt zalaszentgróti főszolgabíró, azzal vádolta Tarányi Ferenc főispánt, hogy a vörös hadseregben szolgálattételre jelentkezett a Tanácsköztársaság alatt. 1926. február 10-én reggel nyírlaki Tarányi Ferenc (1878-1945) Zala vármegye főispánjával pisztolypárbajozott. A párbaj sebesülés nélkül végződött és utána a felek kibékültek.[15] Farkas Kálmán fivére, dr. boldogfai Farkas Tibor (1883-1940), országgyűlési képviselő, földbirtokos, aki jó barátságban volt Tarányi Ferenc főispánnal, és egyben Zalában a legitimizmus egyik legdaliásabb képviselője volt.

A kormányzó 1928-ban közéleti érdemeinek elismeréséül a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal adományozta részére és ezenkívül még két ízben részesült kormányzói elismerésben.[12] A Vas vármegye élén azonban 1932 október 29.-éig állott főispánjáként. Tarányi Ferenc dr. a legitimista Keresztény Gazdasági Párthoz tartozott, amely tudvalevőén akkoriban már nem vett részt a kormányzásban. Ezért nem tartotta meg Tarányi Ferenc a főispánságot. Ezután visszatért Zalába és a mezőgazdasági, valamint a vármegye törvényhatósági életében vett részt.[16]

1932-ben a vármegye törvényhatósága még ebben felsőházi taggá választotta meg. 1933. június 26. a felsőház költségvetési vitájában Morvav István, Mészáros István, Szeberényi Lajos, majd Tarányi Ferenc dr. zaéamegyei felsőházi tag szólalt fel. Az örök legitimista Tarányi hangsúlyozta, hogy soha nem volt nagyobb az egyetértés a kis, közép és nagygazda között, mint akkoriban. Másrészt rámutatott a nyugatmagyarországi állattenyésztés súlyos helyzetére és a kormány segítségét kérte. Ezutál a miniszterelnökkel szemben kifejtette, hogy a királykérdés időszerű. E kérdést a magyar nép egy részének reálpolitikai érzéke és a külpolitikai helyzet vetette fel.[17]

1935. június elején a Közgazgaiási bizottságban elhalálozás folytán megüresedett két tagsági helyet a májusi megyegyülés Tarányi Ferenc dr. és Koller István dr. bizottsági tagokkal töltötte he. Tarányi Ferenc igy lemondott a kisgyülés második póttagságáról, Koller István pedig kisgyülési rendes tagságáról. Koller helyébe az alispán az első póttagul megválasztott Pehm József apálplébánost hivta be.[18] Tarányi Ferenccel, zalai volt főispánnal és földbirtokossal kedves barátságot ápolt, valamint egyben hosszú ideig együtt dolgozott Koller István. Mindketten tevékeny szerepet töltöttek be a Zala vármegyei Gazdasági Egyesületben, amelynek Koller István volt az alelnöke. [19]

Tarányi Ferenc jómódú zalai földbirtokos volt: 1935-ben összesen 3 091 kataszteri holdja, feleségének, Tarányi Ferencné báró Kende Gabriellának 2 121 kataszteri holdja volt. Néhány birtokai között a pusztaszentlászlói, a zalalövői, a söjtöri, a nyirlaki földjei találhatóak.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Felesége, báró kölcsei Kende Gabriella (1887-1978), akinek a szülei, báró kölcsei Kende Zsigmond (1853-1932), császári és királyi kamarás,[20] és kopacseli Boér Ilona (1865-1933) voltak. Tarányi Ferenc és Kende Gabriella házasságából négy leány született:

  • Tarányi Ilona (1907-1968), férje gróf erdődi Pálffy József (1904-1988)
  • Tarányi Erzsébet, férje gróf Wodzicki Lajos
  • Tarányi Mária Gabriella, férje szemerei Szemere László (1898-1985)
  • Tarányi Margit (1914-1957), férje dr. Szentpály Gábor (1903-1996)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org Tarányi Ferenc keresztelője - anyakönyv - Pusztaszentlászló
  2. familysearch.org idősebb Tarányi Ferenc keresztelői lap
  3. National Szechenyi Library - Funeral Notices - idősebb Tarányi Ferenc gyászjelentése
  4. National Szechenyi Library - Funeral Notices - Tarányi Ferencné báró Riefel Mária gyászjelentése
  5. National Szechenyi Library - Funeral Notices - Tarányi Mihályné Bogyay Amália gyászjelentése
  6. National Szechenyi Library - Funeral Notices - Tarányi-Oszterhueber József gyászjelentése
  7. National Szechenyi Library - Funeral Notices - Tarányi-Oszterhueber Józsefné Deák Klára gyászjelentése
  8. Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.): Nagy Iván családtörténeti értesítő 3. (1901)Értekezések és önálló czikkekSárközy Imre. Tarányi és Oszterhueber család (két czímerrel)
  9. K 21 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Általános iratok - 1868 - 5022. iktatószám
  10. Országgyűlési almanach 1884-1944 1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.A
  11. Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
  12. a b 1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
  13. Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)Zala megye tisztikara 1872-1950. 326.o.
  14. Napi Hírek, 1922. december/21922-12-29
  15. Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) január-március • 1-73. szám1926-02-19 / 40. szám
  16. Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)1932-11-04 / 250. szám
  17. Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)1933-06-27 / 143. szám
  18. Zalamegyei Ujság, 1935. április-június (18. évfolyam, 77-147. szám)1935-06-08 / 131. szám
  19. Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)1940-12-30 / 297. szám
  20. National Szechenyi Library - Funeral Notices - báró kende Zsigmond gyászjelentése


Elődje:
Kolbenschlag Béla
Zala vármegye főispánja
1922. december 19.1926. augusztus 14.
Zala vármegye címere
Utódja:
Gyömörey György