Tarányi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
nyirlaki dr. Tarányi Ferenc
Született 1878. október 16.
Pusztaszentlászló, Zala vármegye,
Elhunyt 1945. április 21. (66 évesen)
Nyírlak, Zala vármegye,
Nemzetisége magyar
Foglalkozása Zala vármegye főispánja, politikus

Nyirlaki dr. Tarányi Ferenc Mihály József (Pusztaszentlászló, Zala vármegye, 1878. október 16. - Nyírlak, Zala vármegye, 1945. április 21.), Zala vármegye főispánja, nagybirtokos, felsőházi tag, Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tag, elnöke a Zalavármegyei Gazdasági Egyesületnek és Nemesi Választmányának, tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányának, alelnöke a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének, tagja a Gazdák Biztosító Szövetkezete felügyelőbizottságának.

Élete[szerkesztés]

A zalai római katolikus nemesi származású nyirlaki Tarányi család sarja.[1] Apja, idősebb nyirlaki Tarányi Ferenc (1837-1927),[2] Zala vármegye nemesi alapitványi választmányának elnöke, földbirtokos,[3] anyja, báró Riefel Mária (1856-1928) volt.[4] Apai nagyszülei nyirlaki Tarányi Mihály (1794-1876), tapolcai alszolgabíró, és nagymádi és várbogyai Bogyay Amália (1810-1893) úrnő voltak.[5] Apai nagyapjának a testvére, nyirlaki Tarányi-Oszterhuber József (1792-1869), Zala vármegye alispánja, táblabírája volt,[6] akinek a neje, kehidai Deák Klára (1793-1859),[7] Deák Ferenc nővére. A Tarányi család eredetileg az "Oszterhuber" vezetéknevet viselte; 1868. augusztus 10.-én I. Ferenc József magyar király megengedte a névváltoztatást, valamint a "nyirlaki" nemesi előnevet is adományozta Oszterhueber Györgynek, testvéreinek Oszterhuber Józsefnek, Mihálynak, és Ferencnek, akiknek az apai nagyanyja, Oszterhuber Györgyné nyirlaki Tarányi Anna volt, a nyirlaki Tarányi család utolsó tagja.[8]

Ifjabb Tarányi Ferenc a középiskolai tanulmányait a budapesti kegyesrendi gimnáziumban tette, majd a Ferenc József-nevelőintézetben végezte. Később, a jogot a bécsi, lipcsei, genfi és budapesti egyetemen hallgatta és az utóbbin avatták az államtudományok doktorává. Ezután, Tarányi Ferenc elvégezte a magyaróvári gazdasági akadémiát is  a Deák Ferenc nevét viselő hitbizományi birtokán gazdálkodott hosszú ideig és élénk részt vett Zala vármegyei közéletben. Amikor az első világháború kitört, 1914-ben bevonult és Przemysl elestével hadifogságba került, ahonnan csak 1918-ban szökés útján szabadult. Hazatérése után, századossá léptették elő, és több kitüntetést szerzett. A Tanácsköztársaság megbukása után, az első és a második nemzetgyűlésen a Keresztény Gazdasági Párt programjával a zalaszentgróti kerületet képviselte; főleg földművelési és közigazgatási kérdésekkel foglalkozott. A második nemzetgyűlési választások alkalmával, régi kerülete 1412 szótöbbséggel választotta meg a keresztény ellenzéki Fangler Bélával szemben.[9] 1922. december 19.-től 1926. augusztus 14.-ig Zala vármegye főispánja volt.[10] 1926-ban lemondott a főispáni állásról. A kormányzó 1928-ban közéleti érdemeinek elismeréséül a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal adományozta részére és ezenkívül még két ízben részesült kormányzói elismerésben.[9]

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Felesége, báró kölcsei Kende Gabriella (1887-1978), akinek a szülei, báró kölcsei Kende Zsigmond (1853-1932), császári és királyi kamarás,[11] és kopacseli Boér Ilona (1865-1933) voltak. Tarányi Ferenc és Kende Gabriella házasságából négy leány született:

  • Tarányi Ilona (1907-1968), férje gróf erdődi Pálffy József (1904-1988)
  • Tarányi Erzsébet, férje gróf Wodzicki Lajos
  • Tarányi Mária Gabriella, férje szemerei Szemere László (1898-1985)
  • Tarányi Margit (1914-1957), férje dr. Szentpály Gábor (1903-1996)

Jegyzetek[szerkesztés]


előző főispán
Kolbenschlag Béla

Zalai főispán

1922. december 19. — 1926. auguszms 14.

következő főispán
gyömörei és teölvári
Gyömörey György