Tarányi-Oszterhuber József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nyirlaki Tarányi-Oszterhuber József
Született 1792. március 1.
Sümeg, Zala vármegye,
Elhunyt 1869. január 10. (76 évesen)
Pusztaszentlászló, Zala vármegye,
Nemzetisége magyar
Foglalkozása Zala vármegye alispánja, politikus

Nyirlaki Tarányi-Oszterhuber József Mihály (Sümeg, Zala vármegye, 1792. március 1.Pusztaszentlászló, Zala vármegye, 1869. január 10.), Zala vármegye alispánja, táblabírája, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" alapítóelnöke.

Élete[szerkesztés]

A zalai római katolikus nemesi származású nyirlaki Oszterhuber család sarja. Apja, nemes Oszterhueber Mihály (1768-1807), anyja, a forintosházi Forintos család sarja, forintosházi Forintos Magdolna (1772-1850) asszony volt.[1][2] Apai nagyszülei nemes Oszterhuber György és nyirlaki Tarányi Anna (1729-1788) voltak. Anyai nagyszülei forintosházi Forintos Ádám (17331781), a szántói járás főszolgabírája, és a lovászi és szentmargitai Sümeghy családból való nemes Sümeghy Judit (17461801) asszony voltak; Forintosné Sümeghy Judit, nemes Sümeghy József és prosznyákfalvi Prosznyák Éva (1725-1779) lánya révén, a nemes Foky családnak, a kisbarnaki Farkas családnak, a Hahót nembeli Csány családnak, és a zicsi Zichy család köznemesi ágának a leszármazottja volt. Apai dédapja, Oszterhueber János, légárdi főpostamester, és neje, Zarka Éva, 1741 október 28.-án nemességet szerzett Mária Terézia magyar királynőtől.[3] Oszterhuber József fivérei, nyirlaki Tarányi Ferenc (1803-1887), a veszprémi székesegyházi káptalan nagyprépostja; nyirlaki Tarányi Mihály (1794-1876) tapolcai alszolgabíró, leánytestvére pedig, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Imréné nyirlaki Tarányi Magdolna (1797-1883) asszony volt.

Oszterhuber József 1810-ben gróf Festetics György ösztöndíjasaként jogot végzett Pesten, majd pusztaszentlászlói birtokán gazdálkodott. Fizetéssel járó, választástól függő állást sose vállalt, mégis Zala vármegye egyik legtekintélyesebb táblabírónak tartották (1830-tól Zala vármegye táblabírája). Sógora volt a "Haza Bölcsé"nek; Deák Ferencnek, mind a magán életében, mint a megye közigazgatásában, köz életében, nagy és hű barátja és támasza volt. Oszterhuber József 1833-ban építette fel pusztaszentlászlói kúriáját; Deák Ferenc segített a berendezésében, több bútort vásárolt, 1843-ban cserépkályhát épített a kúriába. 1842-től jórészt ő vezette a kehidai kehidai Deák család gazdálkodását. 1848. március 11.-étől május 9.-éig Zala vármegye helyettes alispánja volt, mivel az akkori első alispán, és egyben jó barátja is, Kerkapoly István (1789-1848) váratlanul hunyt el.

1848. szilveszterén, báró Burits János császári altábornagy elfoglalta Zalaegerszeget a csapataival együtt. Burits maga elé parancsolta boldogfai Farkas Imre zalaegerszegi főszolgabírót, akinek január 1-én délelőtt 11 órakor kijelentette, miszerint a tisztviselők személyes szabadságát meghagyja, de ha 24 óra alatt ki-ki állását el nem foglalja hogy Zalaegerszegen meg nem jelennek mint lázadókat elfogatja. Burits Farkas Imre közvetítésével tárgyalt a szabadságharcosokkal,[4] aki semmit sem késve, déli 12 órakor megírta a levelet és gyorsfutár vitte azt Zalaapátiba csáfordi Csillagh Lajos zalai alispánhoz. Zalaapátiban az állandó bizottmány tagjai tartozkodtak a császári sereg előli menekülésük után. Csak egy ember nem engedelmeskedett Buritsnak, aki ezért el is fogatott; és ez az ember a bizottmány jobb keze és a mindenki által szeretett Oszterhuber József, aki Jó ideig volt fogva, de azzal védelmezte magát, hogy ő akkor nem volt Zalaapátiban, Burits parancsáról nem tudott; végre mégis kiszabadult.[5]

1865 és 1867 között nyaranta az ő pusztaszentlászlói kúriájában dolgoztak Deák Ferenc és társai a kiegyezés előkészítésén. Végrendeletében egy alapítványt létesített a zalai születésű diákok taníttatásának támogatására.[6] A vármegye gazdasági életében mindig tekintélyes és tevékeny szerepet játszott a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület", amely 1861. március 5.-én alakult a vármegye közgazdasági életében nagy és értékes működést kifejtett és köztiszteletben álló nyírlaki Oszterhuber-Tarányi József elnöklete alatt. Utódai egyesületi elnökökként Glavina Lajos, Háczky Kálmán, Hertelendy Ferenc és Tarányi Ferenc érdemekesek említésre.

1868. augusztus 10.-én I. Ferenc József magyar király megengedte a névváltoztatást, valamint a "nyirlaki" nemesi előnevet is adományozta Oszterhueber Györgynek, testvéreinek Oszterhuber Józsefnek, Mihálynak, és Ferencnek, akiknek az apai nagyanyja, Oszterhuber Györgyné nyirlaki Tarányi Anna volt, a nyirlaki Tarányi család utolsó tagja.[7] Oszterhuber József unokaöccsei és azoknak a leszármazottjai pedig a nyirlaki Tarányi névvel éltek; fivérének, nyirlaki Tarányi Mihály (1794-1876) tapolcai alszolgabírónak az unokája, nyirlaki dr. Tarányi Ferenc (1878-1945), Zala vármegye főispánja, nagybirtokos, felsőházi tag volt.

Tarányi-Oszterhuber József és Deák Klára síremléke a pusztaszentlászlói temetőben

1869. január 10.-én hunyt el és felesége mellé, a pusztaszentlászlói temetőbe temették el.

Házassága[szerkesztés]

1821 december 13.-án vette feleségül kehidai Deák Klára Emília (1793-1859) kisasszonyt, akinek a szülei idősebb kehidai Deák Ferenc (1761-1808), Zala vármegye táblabírája, zalai főszolgabíró, és szarvaskendi és óvári Sibrik Erzsébet (17681803) voltak. A házasság révén sógora lett kehidai Deák Ferencnek, a "Haza Bölcsé"-nek. Oszterhuber József és Deák Klára házassága gyermektelen volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org Oszterheuber József keresztelői lap
  2. National Szechenyi Library - Funeral Notices - Tarányi-Oszterhuber József gyészjelentése. [2018. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 27.)
  3. A 39 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Acta generalia - 1808 - N°. 10031.
  4. Levéltári Közlemények, 57. (1986)Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1.Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.
  5. Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
  6. Deák Ferenc megyei könyvtár - Oszterhuber József életrajza
  7. K 21 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Általános iratok - 1868 - 5022. iktatószám


előző első alispán:
nemes
Kerkapoly István

Zala vármegye első alispánja

1848. március 11.1848. május 9.

következő első alispán:
csáfordi
Csillagh Lajos