Tarányi-Oszterhuber József
| nyirlaki Tarányi-Oszterhuber József | |
| Született |
1792. március 1. Sümeg, Zala vármegye, |
| Elhunyt |
1869. január 10. (76 évesen) Pusztaszentlászló, Zala vármegye, |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | Zala vármegye alispánja, politikus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nyirlaki Tarányi-Oszterhuber József Mihály (Sümeg, Zala vármegye, 1792. március 1. – Pusztaszentlászló, Zala vármegye, 1869. január 10.), Zala vármegye alispánja, táblabíró, jogász, földbirtokos, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" alapítóelnöke.
Élete[szerkesztés]
A zalai római katolikus nemesi származású nyirlaki Oszterhuber család sarja. Apja nemes Oszterhueber Mihály (1768-1807), anyja a forintosházi Forintos család sarja, forintosházi Forintos Magdolna (1772-1850) asszony volt.[1][2] Apai nagyszülei nemes Oszterhuber György (1718–1779), földbirtokos és nyirlaki Tarányi Anna (1729-1788) voltak. Anyai nagyszülei forintosházi Forintos Ádám (1733–1781), földbirtokos, a szántói járás főszolgabírája, és a lovászi és szentmargitai Sümeghy családból való nemes Sümeghy Judit (1746–1801) asszony voltak; Forintosné Sümeghy Judit szülei nemes Sümeghy József, földbirtokos és prosznyákfalvi Prosznyák Éva (1725-1779), akik a nemes Foky családnak, a kisbarnaki Farkas családnak, a Hahót nembeli Csány családnak, és a zicsi Zichy család köznemesi ágának a leszármazottja voltak. Apai dédapja Oszterhueber János, légárdi főpostamester, és neje Zarka Éva, 1741 október 28.-án nemességet szerzett Mária Terézia magyar királynőtől.[3] Oszterhuber József fivérei, nyirlaki Tarányi Ferenc (1803-1887), a veszprémi székesegyházi káptalan nagyprépostja; nyirlaki Tarányi Mihály (1794-1876) tapolcai alszolgabíró, leánytestvére pedig, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Imréné nyirlaki Tarányi Magdolna (1797-1883) asszony volt.
Oszterhuber József 1810-ben gróf Festetics György ösztöndíjasaként jogot végzett Pesten, majd pusztaszentlászlói birtokán gazdálkodott. Fizetéssel járó, választástól függő állást sose vállalt, mégis Zala vármegye egyik legtekintélyesebb táblabírónak tartották (1830-tól Zala vármegye táblabírája). Sógora volt a "Haza Bölcsé"nek; Deák Ferencnek, mind a magán életében, mint a megye közigazgatásában, köz életében, nagy és hű barátja és támasza volt. Oszterhuber József 1833-ban építette fel pusztaszentlászlói kúriáját; Deák Ferenc segített a berendezésében, több bútort vásárolt, 1843-ban cserépkályhát épített a kúriába. Oszterhuber József a veszprémi káptalani jószágigazgatóként szerzett állást; 1834-ben Veszprémbe költözött Deák Ferenc Klára nevű testvére, Oszterhuber József káptalani jószágigazgató felesége. Deák postakocsival Kehidáról Pestre utazván gyakran meglátogatta a Káptalani Jószágkormányzóság épületében, (ma: Gizella Hotel és étterem) a Jókai Mór u. 48. alatt lakó leánytestvérét. 1836-ban és 1838-ban náluk töltötte a karácsonyt. Deáknak kapcsolatai voltak Oszterhuber József ugyancsak Veszprémben élő testvérével, Tarányi Oszterhuber Ferenc nagy préposttal és Kéry János kanonokkal. 1842-től jórészt Oszterhuber József vezette a kehidai kehidai Deák család gazdálkodását. 1848. március 11.-étől május 9.-éig Oszterhuber József Zala vármegye helyettes alispánja volt, mivel az akkori első alispán, és egyben jó barátja is, Kerkapoly István (1789-1848) váratlanul hunyt el.
1848. szilveszterén, báró Burits János császári altábornagy elfoglalta Zalaegerszeget a csapataival együtt. Burits maga elé parancsolta boldogfai Farkas Imre zalaegerszegi főszolgabírót, akinek január 1-én délelőtt 11 órakor kijelentette, miszerint a tisztviselők személyes szabadságát meghagyja, de ha 24 óra alatt ki-ki állását el nem foglalja hogy Zalaegerszegen meg nem jelennek mint lázadókat elfogatja. Burits Farkas Imre közvetítésével tárgyalt a szabadságharcosokkal,[4] aki semmit sem késve, déli 12 órakor megírta a levelet és gyorsfutár vitte azt Zalaapátiba csáfordi Csillagh Lajos zalai alispánhoz. Zalaapátiban az állandó bizottmány tagjai tartózkodtak a császári sereg előli menekülésük után. Csak egy ember nem engedelmeskedett Buritsnak, aki ezért el is fogatott; és ez az ember a bizottmány jobb keze és a mindenki által szeretett Oszterhuber József, aki Jó ideig volt fogva, de azzal védelmezte magát, hogy ő akkor nem volt Zalaapátiban, Burits parancsáról nem tudott; végre mégis kiszabadult.[5]
1865 és 1867 között nyaranta az ő pusztaszentlászlói kúriájában dolgoztak Deák Ferenc és társai a kiegyezés előkészítésén. Végrendeletében egy alapítványt létesített a zalai születésű diákok taníttatásának támogatására.[6] A vármegye gazdasági életében mindig tekintélyes és tevékeny szerepet játszott a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület", amely 1861. március 5.-én alakult a vármegye közgazdasági életében nagy és értékes működést kifejtett és köztiszteletben álló nyírlaki Oszterhuber-Tarányi József elnöklete alatt. Utódai egyesületi elnökökként Glavina Lajos, Háczky Kálmán, Hertelendy Ferenc és Tarányi Ferenc érdemekesek említésre.
1868. augusztus 10.-én I. Ferenc József magyar király megengedte a névváltoztatást, valamint a "nyirlaki" nemesi előnevet is adományozta Oszterhueber Györgynek, testvéreinek Oszterhuber Józsefnek, Mihálynak, és Ferencnek, akiknek az apai nagyanyja, Oszterhuber Györgyné nyirlaki Tarányi Anna volt, a nyirlaki Tarányi család utolsó tagja.[7] Oszterhuber József unokaöccsei és azoknak a leszármazottjai pedig a nyirlaki Tarányi névvel éltek; fivérének, nyirlaki Tarányi Mihály (1794-1876) tapolcai alszolgabírónak az unokája, nyirlaki dr. Tarányi Ferenc (1878-1945), Zala vármegye főispánja, nagybirtokos, felsőházi tag volt.
1869. január 10.-én hunyt el és felesége mellé, a pusztaszentlászlói temetőbe temették el.
Házassága[szerkesztés]
1821 december 13.-án vette feleségül kehidai Deák Klára Emília (1793-1859) kisasszonyt, akinek a szülei idősebb kehidai Deák Ferenc (1761-1808), Zala vármegye táblabírája, zalai főszolgabíró, és szarvaskendi és óvári Sibrik Erzsébet (1768–1803) voltak.[8] A házasság révén sógora lett kehidai Deák Ferencnek, a "Haza Bölcsé"-nek. Oszterhuber József és Deák Klára házassága gyermektelen volt.
Származása[szerkesztés]
| nyírlaki Tarányi-Oszterhuber József Mihály (Sümeg, Zala vármegye, 1792. március 1. – Pusztaszentlászló, Zala vármegye, 1869. január 10.) Zala vármegye alispánja, táblabíró, jogász, földbirtokos, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" alapítóelnöke. |
Apja: nemes Oszterhuber Mihály (*1766.− Nyírlak, Zala vm. 1807. február 13.) földbirtokos. |
Apai nagyapja: nemes Oszterhuber György (*Légrád, 1718. április 24.− †Sümeg, 1779. április 22.) csáktornyai várkapitány, földbirtokos. |
Apai nagyapai dédapja: nemes Oszterhueber János légrádi postamester, alkapitány, 1741 október 28.-án nemességet szerzett. |
| Apai nagyapai dédanyja: Zarka Éva | |||
| Apai nagyanyja: nyírlaki Tarányi Anna Terézia (*Sümeg, 1724. június 13.− †Sümeg, 1788. január 15.) |
Apai nagyanyai dédapja: nyírlaki Tarányi Ferenc (*1686.−†Sümeg, 1749. június 15.) Zala vm. alispánja, táblabíró, földbirtokos | ||
| Apai nagyanyai dédanyja: gyömörei és teölvári Gyömörey Krisztina (Szülei: gyömörei és teölvári Gyömörey György, földbirtokos, és nemes Landovich Éva) | |||
| Anyja: forintosházi Forintos Magdolna (*1772.– †Mihályfa, 1850. február 15.) |
Anyai nagyapja: forintosházi Forintos Ádám (Mihályfa, 1733.– Mihályfa, 1781. augusztus 28.) zalai szolgabíró, földbirtokos |
Anyai nagyapai dédapja: forintosházi Forintos Ádám (1691 –Mihályfa, 1757) szolgabíró, földbirtokos (Szülei: forintosházi Forintos Mihály) | |
| Anyai nagyapai dédanyja: nemes Bősy Katalin | |||
| Anyai nagyanyja: nemes Sümeghy Judit (*Rábahídvég, 1746. április 6. –†Szentliszló, 1801. május 24.) |
Anyai nagyanyai dédapja: nemes Sümeghy József táblabíró, földbirtokos (Szülei: nemes Sümeghy Mihály, Zala vármegye főjegyzője 1716 és 1727 között, földbirtokos és nemes Foky Judit) | ||
| Anyai nagyanyai dédanyja: prosznyákfalvi Prosznyák Éva (*Rábahídvég, 1725. január 24.– †Gyulakeszi, 1779. április 16.) (Szülei: prosznyákfalvi Prosznyák László, földbirtokos és Buzád-Hahót nembeli csányi Csány Anna) |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ familysearch.org Oszterheuber József keresztelői lap
- ↑ National Szechenyi Library - Funeral Notices - Tarányi-Oszterhuber József gyészjelentése. [2018. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 27.)
- ↑ A 39 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Acta generalia - 1808 - N°. 10031.
- ↑ Levéltári Közlemények, 57. (1986)Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1.Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.
- ↑ Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
- ↑ Deák Ferenc megyei könyvtár - Oszterhuber József életrajza. (Hozzáférés: 2017. december 27.)
- ↑ K 21 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Általános iratok - 1868 - 5022. iktatószám
- ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Deák család (kehidai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2022. XVIII. Évfolyam. Budapest. 65. o.)
.svg){kind=small}
|
előző első alispán: |
Zala vármegye első alispánja |
következő első alispán: |