Ostffy Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
dr. Ostffy Lajos
Született 1876. október 29.
Budapest
Elhunyt 1944. december 26. (68 évesen)
Ostffyasszonyfa
Nemzetisége magyar
Házastársa Vidos Ilona, Vidos Katalin
SzüleiOstffy István, Perlaky Jolán
Foglalkozása jogász, képviselő, főispán

Dr. Asszonyfalvai Ostffy Lajos (Budapest, 1876. október 29.Ostffyasszonyfa, 1944. december 26.) jogász, mezőgazdász, politikus, országgyűlési képviselő, Sopron és Vas vármegye főispánja, az Ostffy család utolsó férfi tagja.

Élete[szerkesztés]

Az evangélikus kisnemesi Ostffy családba született Ostffy István (1830–1910) országgyűlési képviselő és Perlaky Jolán (1846–1913) gyermekeként. Középiskoláit Sopronban végezte, azután a Magyaróvári Királyi Gazdasági Akadémia hallgatója lett, itt 1899-ben végzett. Mosonmagyaróvár után egyetemre került, ahol jog- és államtudományokat hallgatott Budapesten és Kolozsváron, majd doktorált. Gazdasági tanulmányait főiskolán folytatta Hohenheimben, Bonnban és Berlinben, majd egy éves tanulmányutat tett Európa különböző országaiban. Anyanyelvén kívül beszélt németül, franciául és angolul is, sőt, a gyorsírást is elsajátította.

A Magyar Királyi Koronaszabadalmi Hivatalnál kezdte pályafutását, ahol is 1895-től egy éves gyakornoki idejét töltötte. 1900-tól úgy döntött, hogy inkább földbirtokosként működik a továbbiakban, kezelte ostffyasszonyfai családi birtokát, végül mégis a közélet és a politika felé fordult. Tagja lett Sopron vármegye törvényhatósági bizottságának, 1903-ban pedig tiszteletbeli szolgabírónak választották Vas vármegyében. Még ugyanebben az évben aljegyző lett, 1906-ban pedig tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki Bezerédj István főispán. Az 1910-es választásokon a celldömölki kerületben, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt programjával országgyűlési képviselővé választották. Ott beszédeivel hamarosan kitűnt, más pártok képviselői is elismerően nyilatkoztak róla. Az első világháború alatt a Császári és Királyi 9. gróf Nádasdy Ferenc Huszárezred hadiönkéntese volt, az oroszországi és erdélyi fronton harcolt, később tartalékos hadnaggyá nevezték ki.

Országgyűlési képviselői mandátumáról 1917-ben lemondott, mert ekkor Vas vármegye főispánjává nevezték ki. 1918. júniusában ideiglenesen Sopron város főispánja is lett. Az őszirózsás forradalom kitörésekor, visszavonult ostffyasszonyfai birtokára. Amikor a Tanácsköztársaság megbukott, az ostffyasszonyfai tüzérségi lőszertelep védelmére őrséget szervezett, amíg azt ismét katonai felügyelet alá nem helyezték. 1932-ben azonban ismét vármegyéje főispánjának tették meg, majd 1935-től Sopron vármegye és Sopron város főispánjává is kinevezték, hivatalait 1937 végéig töltötte be. Folyamatosan részt vett a Rábaszabályozó Társulat munkájában, mint annak elnökhelyettese, de több más szervezet elnökségi tagja is volt, úm. a Magyar Országos Véderő Egylet, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Gazdák Biztosító Szövetkezete. Ostffy irodalmi téren is működött, harminc éven keresztül jelentek meg közgazdasági és politikai cikkei, de tanulmányt, könyvet is kiadott. Egyháza életébe is bekapcsolódott, a kemenesaljai egyházmegye és több egyházközség (Alsóság, Csönge, Ostffyasszonyfa) felügyelője volt, 1934 és 1937 között pedig választott tagja volt az evangélikus zsinatnak. Főispáni hivatalából való másodszori leköszönése után sem maradt távol a közügyektől, 1938-ban a vármegye választott felsőházi tagja lett. Későbbi hosszas betegeskedése, de talán a második világháború eseményei is hozzájárulhattak ahhoz, hogy végül 68 éves korában fejbe lőtte magát, halálával egyúttal az Ostffy család is kihalt.

Kitüntetései[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

1910-ben feleségül vette koltai Vidos Ilonát (1880–1911), aki aztán belehalt fiuk születésébe fiával együtt. 1917-ben újra megnősült, ekkor koltai Vidos Katalint (1895–1985) vette el, három leányuk született:

  • Éva (1918–1997); férje: báró kéméndi, berzeviczei és kakaslomniczi Szalay-Berzeviczy Dénes (1917–1953)
  • Anna Mária (1919–2013); férje: Szikszay András (1918–2011)
  • Jolán Katalin (1922–1997); 1. férje: báró monyorói Urbán Péter (1920–1990); 2. férje: hertelendi és vindornyalaki Hertelendy György (1922–?)

Források[szerkesztés]


Elődje:
Békássy István
Vas vármegye főispánja
1917. augusztus 14.1919. január 9.
Vas vármegye címere
Utódja:
Obál Béla
Elődje:
dr. Tarányi Ferenc
Vas vármegye főispánja
1932. november1937. december
Vas vármegye címere
Utódja:
dr. Szücs István