Fangler Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fangler Béla
Fangler Béla (1877-1952) árvaszéki ülnök, nemzetgyűlési képviselő
Fangler Béla (1877-1952) árvaszéki ülnök, nemzetgyűlési képviselő
Született 1877. augusztus 1.
Zalaegerszeg
Elhunyt 1952. december 15. (75 évesen)
Budaábrány
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa boldogfai Farkas Zsófia Rozália Alojzia (1884-1948)
Foglalkozása jogász, nemzetgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Fangler Béla témájú médiaállományokat.
Fangler Béláné boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948), a Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosa, a Zalaegerszegi római katolikus nőegyelet elnök asszonya.
Fangler Béla (1877-1952) és felesége boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948) 1928-ban

Fangler Béla Jenő (Zalaegerszeg, 1877. augusztus 1.Budaábrány, 1952. december 15.) Zala megyei jogász, árvaszéki ülnök, nemzetgyűlési képviselő,[1] az alsólendvai ellenforradalom szervezője, amely az első ellenforradalmi mozgalom volt Magyarországon a Tanácsköztársaság alatt, legitimista politikus, a Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosa.[2]

Élete[szerkesztés]

Családja és fiatal kora[szerkesztés]

Fangler Béla 1877-ben született Zalaegerszegen Fangler Mihály (18481909) kereskedő, vármegyei törvényhatósági bizottságnak tagja, Zalaegerszegi választott városi képviselő,[3][4] és Duczay Ilona (18531926) fiaként. Anyai nagyszülei Duczay István és Pinner Leopoldina voltak. Anyai nagynénjei szintén Zalaegerszegre költöztek és ott házasodtak meg: Duczay Anna (18551906),[5] akinek a férje, megyesi Megyessy László, valamint Duczay Alojzia (18661940),[6] Papp Alajos (18641939), Országos Társadalombiztosító Intézet számvizsgálójának a felesége.[7] A Moson vármegyei születésű, polgári származású, Fangler Mihály a 19. század második felében Zalaegerszegre került, ahol 1874. február 11-én feleségül vette a Vas megyei Duczay Ilonát, aki több gyerekkel áldotta meg őt: Gyula, István, Béla, János és Ferenc. Fangler Mihály kereskedő üzletét 1876-ban alapította a zalai fővárosban, és eleinte vegyeskereskedéssel foglalkozott. Az élelmiszer- és fűszerkereskedő hamarosan jó hírt szerzett magának és családjának Zalában. 1899-ben a belvárosi Sütő utcában építtetett magának szép polgári házat, amelynek a földszintén a cég helyezkedett el. Üzletét 1909-ben Fangler Mihály fia, Fangler Gyula vette át, aki a Kereskedelmi Kör alelnöke lett, valamint a Levente Egyesület és a Katolikus Hitközség vezetőségi tagja volt. 1923-tól Fangler Gyula teljesen önállóan irányította a céget és ő vezetése alatt újult meg a cég valamint nőtt ki azzá a tekintélyes és nagy kereskedéssé, amely a második háborúra, Zala vármegye egyik legismertebb keresztény céggé vált; 1942-ben a cég 70 évét ünnepelték.[8]

Fangler Béla Nagykanizsán járt középiskolába. 1893. augusztus 1-én belépett a bencés rendbe, és a Pannonhalmi apátságba költözött a "Cecil" nevet felvéve, azonban 1894. január 4.-én lépett ki a rendből.[9] Később, Budapesten, végezte a jogi egyetemet. A zalaegerszegi társaskör 1898. január 9-én jegyzőjévé választotta meg a joghallgató Fangler Belát.[10] Végess János Zala megyei árvaszéki jegyző Tolna megyébe távozásakor, dr. Jankovich László gróf zalai főispán ideiglenes jegyzővé választotta Fanglert 1903 novemberében.[11]

1904-ben házasodott meg boldogfai Farkas Zsófiával. A mélyen vallásos család naponta imádkozta a rózsafüzért, és Zsófia felesége hosszú éveken át volt a Zalaegerszegi római katolikus nőegylet elnök asszonya, Pehm József mellett tevékenykedett (Maga Fangler Béla is később Mindszenty egyik legközelebbi munkatársa lett).

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Kezdett belekeveredni a helyi politikába, és 1908. május 4-én a Zala vármegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt ifj. Czukelter Lajossal együtt jegyzőnek választotta Oszterhuber Lajos halála és a fiatal udvardi és básthi Udvardy Imre (1882–1908) öngyilkossága után.[12] Később, 1907-ben árvaszéki jegyzővé választották, majd 1909. május közepén árvaszéki ülnökké.[13]

Fangler Béla kiemelkedett a sok testvérből álló kereskedőcsaládból, hivatalnok és politikus lett belőle, az élelmiszer- és fűszerbolttal öccse, Fangler Ferenc (1886-1932) foglalkozott. Az elhunyt Fangler Mihály özvegye és fiai 1913. szeptember 27-én nagy emlékünnepélyt tartottak a családi cég 40 éves fennállása alkalmából. A vacsorára több mint 80 vendéget hívott meg, köztük gróf Batthyány Pál (18601934) főispánt, aki megemlékező beszédet tartott Fangler Mihályről.[14]

1918 áprilisában hárman pályáztak a zalaegerszegi polgármesteri állásra: Czobor Mátyás vármegyei másodfőjegyző 37 szavazatot, Mezriczky Jenő városi tanácsnok 27, Fangler Béla árvaszéki ülnök 25 szavazatot kapott.[15] Kudarca után maradt a hivatalában, Zalaegerszegen lakott családjával, azonban továbbra is foglalkozott a politikával, Friedrich Istvánnal is ápolta a kapcsolatot.

Fangler Béla 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt szervezőként vett részt az alsólendvai ellenforradalomban, amit az ottani Korona szállóban terveztek. 1919. április 21. hajnalán Sebestyén Jenővel érkezett meg Alsólendvára. Dr. Kecskeméthy Albert ügyvéd lakásában gyülekeztek a kommunista rendszert megbuktatni akaró ellenforradalmárok, akik este 6 órakor elfogták a direktórium tagjait, és helyreállították a törvényes régi rendet. Azt tervezték, hogy másnap reggel két század gyalogossal, fél század gépfegyveressel és három ágyúval Zalaegerszeg ellen vonulnak, de ez sose vált valóra.[16] Este 9-kor a helyzet válságos lett. Akik fegyvert fogtak, letették, és a letartóztatási parancsokat már osztották az ellenforradalmárok ellen. Fangler Bélát letartoztatták és április 22-én délután 3 órakor zárt kocsiban vitték Zalaegerszegre, hogy megvédjék őt és a többit a látványosságtól.[17]

Miután az ellenforradalom kudarcot vallott; Reiter Ernő, az alsólendvai direktorium elnöke, letartoztatta Fanglert és a többi ellenforradalmárt és egy hónapig tartották a Markó utcai fogházban állandó kegyetlen kínzások alatt.[18] A forradalmi törvényszék 1919. május 22-én golyó általi halálra ítélte őt,[19] azonban az ítéletet nem hajtották végre, folyamatosan elhalasztották. Ezután megtudta, hogy Romanelli ezredes közbenjárása mentette meg életét, és akkor a büntetését életfogytiglani fegyházra változtatták.[20] Elküldték Sebestyén Jenővel együtt a kőbányai gyűjtőfogházba, ahol megtanulta az asztalosmesterséget.[21] A kommün bukása után Fangler kiszabadult, majd a zalabaksai kerület képviselője lett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának (KNEP) programjával az 1920-as nemzetgyűlési választásokon. Antiszemita korlátozásokat javasolt a nemzetgyűlésen 1920-ban, azonban politikai pályáját, valamint elveit és javaslatait nem vitte tovább. A harcos katolicizmus jellemezte már a kampány során is. Az 1922-es választásokon ismét indult a szomszédos zalaszentgróti választókerületben, azonban ekkor kudarcot vallott, valószínűleg a túlzott radikalizmusa miatt. A szentgróti kerület dr. Tarányi Ferenc földbirtokost 1412 szótöbbséggel választotta meg a keresztény ellenzéki Fangler Bélával szemben. 1923-ban Fangler Béla nyugdíjba vonult. Felekezeti izgatás miatt indult ellene eljárás, de nem antiszemita, hanem a protestánsok ellen mondott beszédei miatt; „Idejöttek Erdélyből ezek a protestáns urak és itt protestáns politikát akarnak a nyakunkra hozni, ami ellen kötelessége minden katolikus embernek összefogni".[22] Az eljárást választási veresége után ejtették, a továbbiakban a zalaegerszegi városi közgyűlés tagjaként politizált.

A közéletnek nem fordított hátat, továbbra is ismert és tekintélyes tagja volt Zalaegerszeg városának: tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak is, valamint a zalaegerszegi városi képviselőtestületnek, a Katolikus Körnek elnöke, és a Tűzoltó Egyesületnek pedig alelnöke volt.[23] Amikor 1925-ben elkezdték építeni a zalaegerszegi Ferences templomot, Fangler Béla, testvérével, Fangler Ferenccel, aki a kereskedelmi kör elnöke volt, mindketten tagjai lett a templomépítő bizottságnak; Fangler Béla a bizottság főtitkára volt.[24] 1925-ben a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmányába választották meg.[25]

1942. novemberében, Fangler Béla és felesége, boldogfai Farkas Zsófia, megkapták a Nemzetvédelmi Keresztet.[26] Felesége 1948-ban elhunyt. Ezt követően 1949-ben úgy döntött, hogy Budaábrányba (ma Nyírábrány Hajdú-Bihar megye) költözik lányához, Fangler Erzsébet Anna Máriához (1917–†?), akinek a férje beölsei Buday Győző (18891968) volt, a kommunizmus előtt százados, nyirábrány-budaábrányi földbirtokos. Ott élt egészen halálig, 1952-ig. Debrecenben temették el.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

1904. februárjában Fangler Béla eljegyezte boldogfai Farkas Zsófiát.[27] 1904. június 4-én Hagyároson feleségül vette a tekintélyes nemesi boldogfai Farkas családból származó boldogfai Farkas Zsófia Rozália Alojzia (*Andráshida, 1884. február 22. –†Zalaegerszeg, 1948. december 23.) úrleányt, akinek a szülei boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, földbirtokos, és nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) asszony voltak.[28] Apja után a barkóczi Rosty-, a lovászi és szentmargitai Sümeghy-, a zalalövői Csapody-, a nádasdi Nádasdy-, és az osztopáni Perneszy családokból vette származását. Az esküvői tanúk nemesvitai Viosz Ferenc (18611918), a nagykanizsai járás főszolgabírája, földbirtokos, és boldogfai Farkas Gábor (18631925), alsóbagodi földbirtokos voltak.[29] Fangler Béla és boldogfai Farkas Zsófia házasságából 3 fiú és 1 leány gyermek született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszer
  2. Nemzetgyűlési almanach 1920–1922. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 25.)
  3. Zalamegye, 1909 (28. évfolyam, 1-26. szám) • 1909-03-21 / 12. szám
  4. Keresztelési bejegyzése, Zalaegerszeg, 1877. MNL-TML
  5. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Medgyessy Lászlóné Duczay Anna
  6. Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)1940-08-23 / 191. szám
  7. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Papp Alajos
  8. Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)1942-12-31 / 294. szám
  9. A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend névtára 1802–1986
  10. Zalamegye, 1898 (17. évfolyam, 1-26. szám) • 1898-01-16 / 3. szám
  11. Zalamegye, 1903 (22. évfolyam, 27-52. szám) • 1903-11-15 / 46. szám
  12. Zalamegye, 1908 (27. évfolyam, 1-26. szám) • 1908-05-10 / 19. szám
  13. Zalamegye, 1909 (28. évfolyam, 1-26. szám) • 1909-05-16 / 20. szám
  14. Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám) • 1913-10-02 / 40. szám
  15. Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918. • 1918-04-20 / 16. szám
  16. Nagy Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 37. o.
  17. Nagy, Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 50. o.
  18. Nemzetgyűlési almanach 1920–1922. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 7.)
  19. Nagy, Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 92-93. o.
  20. Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)1935-03-19 / 64. szám
  21. Nagy Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 95. o.
  22. Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
  23. Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása a Trianon után. Zalai fejek. (159.p)
  24. Kép a templomépítő bizottság tagjairól[halott link]
  25. Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)1925-04-21 / 88. szám
  26. Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)1942-11-24 / 265. szám
  27. Zalamegye, 1904 (23. évfolyam, 1-26. szám)1904-02-28 / 9. szám
  28. Zalamegye, 1904 (23. évfolyam, 1-26. szám) • 1904-06-05 / 23. szám
  29. familysearch.org - Felsőbagod - polgári anyakönyvek - házasságok - 1904. június 4. - Fangler Béla és Farkas Zsófia házassága

Források[szerkesztés]

  • Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939. Zalaegerszeg, 2011, Millecentenáriumi Közalapítvány.
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994. Online
  • Fangler Béla. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 1.

További információk[szerkesztés]

  • Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után. Zalai fejek. Bp. Hungária, 1930.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp. Európa ny., [1929].
  • A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára. Összeáll. Berkó Pál, Legányi Norbert. [Pannonhalma, 1987]. Széchenyi ny.
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • A magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.