Viosz Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
nemesvitai Viosz Ferenc
nemesvitai Viosz Ferenc
nemesvitai Viosz Ferenc
Született 1861. október 4.
Flag of Hungary (1867-1918).svg Andráshida, Zala vármegye
Elhunyt 1918. június 11. (56 évesen)
Flag of Hungary (1867-1918).svg Nagykanizsa, Zala vármegye
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa egyházasbüki Dervarics Irma
(1878-1958)
Foglalkozása jogász, főszolgabíró
Kitüntetései II. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt

Nemesvitai Viosz Ferenc Lajos (Andráshida, Zala vármegye, 1861. október 4. - Nagykanizsa, Zala vármegye, 1918. június 11.) jogász, a nagykanizsai járás főszolgabírája, megyebizottsági tag, a zalamegyei nemesi pénztár választmányának tagja, a Polgári Hadi Érdemkereszt II. osztály tulajdonosa.[1]

Élete[szerkesztés]

A Zala vármegyei nemesi származású nemesvitai Viosz családban született. Édesapja, nemesvitai Viosz Lajos (1836-1869), andráshidai földbirtokos, édesanyja, a nemesnépi Marton családból való nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) volt. Viosz Ferenc keresztszülei zokoli és illyefalvi Csutor Imre (18131891) Zala vármegye alispánja, és felesége hottói Nagy Johanna (1818-1902) voltak. Apai nagyszülei nemesvitai Viosz Imre (1787 -†? 1850. után) táblabíró, és a miskei és monostori Thassy család sarja, miskei és monostori Thassy Mária (1797-1873) úrnő voltak. Egyetlen édestestvére, nemesvitai Viosz Mária (1863-1935), boldogfai Farkas Imre (1860-1895), hagyárosi birtokos felesége volt.

Viosz Ferenc, egészen korán, már 8 évesen, elvesztette az édesapját; édesanyja, nemesnépi Marton Zsófia, saját férje kérésére, férjhez ment annak a legjobb barátjához, a boldogfai Farkas családból származó, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908) boldogfai birtokoshoz, aki később a vármegye számvevője és pénzügyi számellenőre lett. Édesanyja második házassága révén, féltestvére volt boldogfai dr. Farkas Istvánnak (1875-1921), Sümeg város főszolgabírájának.

Középiskoláit Veszprémben és Győrött, az egyetemet Budapesten végezte. Pályafutását Zala vármegye szolgálatában kezdte, 1887. január 1.-je és 1888. január 15.-e között a letenyei járás szolgabírája lett.[2] 1888. január 15.-étől 1892. december 11.-éig a pacsai szolgabíró volt.[3] 1892. december 11-én, 30 éves korában, már a novai járás főszolgabírája volt, tisztség, amelyet 1896. május 12.-éig töltött be.[4] Ezután, 1896. május 12.-én, a nagykanizsai járási főszolgabírói hivatal élére választották meg és ezt a hivatalt látta el haláláig, amely 1918. június 11-én következett be. Édesanyja végrendelete szerint, Viosz Ferenc örökölte meg a Marton kastélyt, amely Andráshidán volt, és onnantól fogva Viosz-kastélyként ismerték.

Viosz Ferenc igen szorgalmas és tevékeny egyénisége után vármegyeszerte ismert volt és fel is szólították az alispáni szék pályázatára, amelyet azonban elhárított magától. Tagja volt a magyar nemesi pénztárnak, a vármegyei Gazdasági Egyesületnek, valamint elnöke volt a nagykanizsai Kaszinónak is. A 20. század elején zajlott alkoholellenes mozgalomnak lelkes előharcosa volt a vármegyében és ezen a téren emiatt nagy jelentőségű érdemeket szerzett.[5]

Felesége és gyermekei[szerkesztés]

1900. január 21-én Zalatárnokon, vezette oltárhoz egyházasbüki Dervarics Irma (1878-1958) kisasszonyt,[6] egyházasbüki Dervarics János (1845-1905) szentkozmadombjai földbirtokos, és Tivolt Vilma (1854-1898) lányát.[7] A házasságukból született:

  • nemesvitai Viosz Ferenc (1904-1969). Felesége, nemesnépi Marthon Erzsébet.
  • nemesvitai Viosz Györgyi (1900-1999),[8] Sebestyén-Kováts István (1895 -1959) felesége.

Jegyzetek és források[szerkesztés]

  1. familysearch.org - Viosz Ferenc gyászjelentése
  2. Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 340.o.
  3. Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 341.o.
  4. Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 342.o.
  5. Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
  6. familysearch.org Viosz Ferencné Dervarics Irma gyászjelentése
  7. Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)1900-01-28 / 4. szám
  8. familysearch.org Sebestyén-Kováts Istvánné Viosz Györgyi gyászjelentése