Sümeghy család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sümeghy József alispán címeres viaszpecsétje

A lovászi és szentmargithai Sümeghy család egy tekintélyes Zala vármegyei nemesi család, amely kihalt a 20. század elején.

A család története[szerkesztés]

A család első nemzedékei[szerkesztés]

Lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819-1869) jogász, földbirtokos, politikus, főszolgabíró, a Deák-párt országgyűlési képviselője.
Csertán Károlyné lovászi és szentmargithai Sümeghy Magdolna (1855-1929) és leánytestvére Boldogfai Farkas Józsefné lovászi és szentmargithai Sümeghy Rozália (1857-1924) a család két utolsó tagja.

A nemesi származású Sümeghy Mihály a török korszak alatti vitézsége jutalmául III. Károly magyar királytól 1717. július 16.-án[1] címereres nemesi levelet kapott.[2] Sümeghy Mihály, ekkor már fontos közigazgatási tisztséget töltött be: Zala vármegye főjegyzője volt 1716. szeptember 8. és 1727. augusztus 4. között.[3] Felesége, a nemesi Foky család sarja, Foky Judit, aki 1700. november 7.-én született Bágyogon a családi birtokon; Foky Judit apja, nemes Foky János (†1729), bagodi és kányavári földbirtokos,[4][5] a keszői vár kapitánya 1704-ben,[6] majd Vas vármegye alispánja 1724 és 1729 között.[7] Foky Judit anyja, kisbarnaki Farkas Judit volt, kisbarnaki Farkas Gábor és rábahidvégi Horváth Anna lánya.[8] Sümeghy Mihályné Foky Judit anyai dédanyja, kibarnaki Farkas Mihályné zicsi Zichy Dorottya volt, a dunántúli Zichy család köznemesi ágának a sarja.

Sümeghy Mihály és Foky Judit gyermekei az 1710-es évek végén és 1720-as évek folyamán születtek meg. 1727. február 17.-én Sümeghy Mihály apósával, Foky Jánossal együtt, Skublics Sándort (1695-1754) perelte be, aki két évvel korábban a Bagod melleti Csatfán birtokrészt vásárolt nemes Visy Istvántól, de a felpereseket, azaz a szomszédokat, nem értesítette erről. Mivel ez a helyzet sértette az ország törvényeit, Sümeghy Mihály és Foky János igazságszolgáltatást követeltek a királyi ítélőtáblától.[9] A 18. század elején a Sümeghyék rokoni kapcsolatba kerültek az ákosházi Sárkány család köznemesi ágával. Sárkány Gábor zalai főszolgabíró fia, Sárkány Imre, feleségül vette Sümeghy Annát. Fivére, Sárkány István, első neje, Hertelendy Erzsébet, halála után, Sümeghy Erzsébetet vette feleségül 1735-ben Bagodvitenyéden. Mindkettő Sümeghy leánytestvér Sümeghy Mihály főjegyző és Foky Judit lánya volt, valamint Sümeghy József birtokos úr is.[10] Sümeghy József 1743. szeptember 22.-én Szenttamáson feleségül vette prosznyákfalvi Prosznyák Évát (1725-1779),[11][12] prosznyákfalvi Prosznyák László és csányi Csány Anna lányát. Sümeghy József és Prosznyák Éva házasságból született az egyetlen gyermeke: a rábahídvégi születésű nemes Sümeghy Judit (1746-1801) úrnő, aki először 1762. május 23.-án forintosházi Forintos Ádámmal (1733-1781), és majd az úrnak a halála után, 1782. augusztus 3.-án Csehin házasságot kötött mihályfai Nagy András (1741-1798) úrral.

Tekintetes és nemzetes Sümeghy Mihály és nemes Foky Judit fia, nemes Sümeghy Ferenc, 1723. április 14.-én született Bagodban; keresztszülei, sidi Sidy Pál zalai főszolgabíró és felesége galánthai Bessenyey Erzsébet úrnő voltak. Sümeghy Ferenc (1723-†c.1766), táblabíró, alsó- és felső-Bagodi, valamint söjtöri,[13] alsóapáti,[14] és molnári[15] földbirtokos volt. Sümeghy Ferenc 1749. április 14.-én Szenttamáson feleségül vette a pókafalvi Póka család sarját, pókafalvi Póka Máriannát (1728-1797), pókafalvi Póka Gábor és szenttamási Bertalan Klára lányát. A házasságkötésnél a tanúk jakabházi Sallér István (1690-1761), nádorhelyettes, Vas vármegye táblabírája, nemes Nádasdy Klára (1685-1765) férje, és nemes Foky Benedek, tatai apát, prépost, voltak, akik a Bertalan és a Sümeghy családok rokonai. Póka Marianna anyai nagyanyja, szenttamási Bertalan Ádámné nemes Nádasdy Mária volt, a Nádasdy család köznemesi ágának a leszármazottja, Sallér Istvánné Nádasdy Klárának a nővére volt. Nádasdy Mária szülei, Nádasdy Tamás és meszlényi Meszlény Éva voltak, akiknek a jószágainak egy részét pereskedések során a Sümeghy és a Póka családok valamint több más atyafi családdal együtt örökölték meg.[16] Másrészt, Póka Marianna anyai dédanyja, szenttamási Bertalan Istvánné Kerpacsics Katalin úrnő örökségért pereskedett bodorfalvi Baranyay Mihályné söjtöri Patay Évával. Patay Éva és Póka Marianna dédanyjai leánytestvérek voltak: nemes Bán Istvánné Kerpacsics Dorottya és Bertalan Istvánné Kerpacsics Katalin, mindkettő Kerpacsics István zalaegerszegi kapitány és a Buzád-Hahót nembeli csányi Csány Katalin leánya. Kerpacsics István 1645 és 1647 között egerszegi vicekapitány, majd 1647 és 1657 között egerszegi kapitány, és később 1659-ben zalakomári vicekapitány volt.[17] Birtok pereskedések során nem csak származásukat bizonyították be, hanem azt is, hogy Csány Katalin, Csány Imre és pölöskefői Eördögh Kata lánya volt, és egyben a már kihalt Háshágyi család leszármazottjai is voltak.[18] Az úrbérendeszés korában, özvegy Sümeghy Ferencné Póka Mária szerepelt mint alsó- és felső-Bagodi, molnári, alsóapáti, söjtöri, és csehi birtokos, összesen 205 úrbéri holdja, 19 jobbágya és 19 házas zsellére volt.[19]

Sümeghy Judit (1754-1820), Sümeghy Ferenc (1723-†c.1766) táblabíró és pókafalvi Póka Marianna (1728-1797) lánya, Alsóbagodban született majd, ugyanott 1772 április 26.-án férjhez ment boldogfai Farkas Jánoshoz (1741-1788), földbirtokoshoz, a későbbi Zala vármegyei főjegyzőhöz.[20] Farkas Jánosné Sümeghy Judit úrnőnek két öccse volt: az egyik, a legfiatalabb, Sümeghy Ferenc (1761-1805), nőtlen maradt és ugyanott hunyt el ahol született is, azaz Alsóbagodban; a másik öccse, a szintén bagodi születésű Sümeghy József (1757-1832), aki majd királyi tanácsos és zalai első alispán lett. Özvegysége alatt, az öccse Sümeghy József lett a jogi képviselője, a teljhatalmú megbízottja. Sümeghy Judit és Sümeghy József jó viszonyt ápoltak, 1806. május 12.-én osztályos megállapodást kötöttek a söjtöri erdő egyenlő részekre osztásával kapcsolatban.[21]

Sümeghy József alispán és leszármazottjai[szerkesztés]

Sümeghy József (1757-1832), Zala vármegye jegyzője, Sümeghy Ferenc táblabíró és Póka Marianna gyermeke,[22] 1794. október 13.-án Sümeghy Ferenc öccsével együtt adományt kapott Ferenc magyar királytól a Zala vármegyei Lovászi és Szentmargita nevű birtokokra. Onnantól a család a két nemesi előnevet kezdte használni: "lovászi és szentmargitai" Sümeghy család lett.[23] Mivel öccse Ifjabb Sümeghy Ferenc nem nősült meg, Sümeghy József a család vagyona egyetlen fiúörököse volt. Élete során gyarapította a család birtokadományát és vagyonát.

Sümeghy József a legnagyobb családi birtokra, Söjtörre költözött ahol gyermekei születettek. Később, 1782-ben, Sümeghy József a Királyi Tábla jegyzőjeként, majd 1786-ban alszolgabíróként tevékenykedett. 1797-ben, Zala vármegye alispánja, és királyi tanácsos lett. Egy vitatott szerepet töltött be az akkori történelemben.[24] A későbbi zalai főispánnal, várkonyi Amadé Antal gróffal, igen közeli kapcsolatba került, és igen heves Habsburg párti támogató politikai tevékenységeket végeztek. Minden áron el akarták fogadtatni Zalában a király törvényeit a helyi nemesek körében, ami nagy viszályt okozott.[25]

Sümeghy József alispán első felesége lovászi Jagasics Júlia (1775-1804), a Jagasics családból való lovászi Jagasics András zalai alispán (1728-?) és rábabogyószlói Vajda Sára lánya volt, akit 1791 június 26.-án vett el Muraszemenyén.[22][26] Az első házásságából született: Sümeghy Mihály (1793-?) főszolgabíró a kapornaki járáson két ízben (1821-1823) és (1825-1828),[27] Sümeghy Judit Marianna (1792 1880), aki 1807. április 29.-én Söjtörön férjhez ment felsőeőri Bertha Ignác (1780-1847) úrhoz, és egyben ők dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Kálmán (1843 - 1915) miniszterelnök anyai nagyszűlei voltak; Sümeghy Borbála (1797-1834) Dvornikovics Mihály (1792-1838) felesége, aki Dvornikovics Kristóf (†1801) és ákosházi Sárkány Borbála (†1821) fia volt; és Sümeghy József (1799-1843), táblabíró, aki feleségül vette guári és felsőszelestei Guáry Jusztinát (1801-1854), Guáry Miklós (1766-1839) királyi udvarnok és soproni főjegyző lányát.[28] Ebből a házasságból származott Sümeghy Anna (†1871), bezerédi Bezerédj Gyula (1823-1869) felesége.[29]

Az özvegy Sümeghy József alispán 1816 augusztus 6.-én újra nősült meg Zalaegerszegen: második felesége a nála 34 évvel fiatalabb Málits Róza (1791-1857) volt, akitől származott a egy fiú- és egy leány gyermeke. A leány, lovászi és szentmargitai Sümeghy Mária (1823-1903), aki Kerkapoly Mór (1821-1888), 1848-as honvéd, országgyűlési képviselő felesége volt, és lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819-1869), aki főszolgabíróként tevékenykedett a kapornaki járáson (1844-1849)[30] és később országgyűlési képviselőként. Sümeghy Ferenc 1848 április 30.-án Söjtörön feleségül vette séllyei Séllyey Magdolna Rozália Mária Krisztina (1822-1901) kisasszonyt, Séllyey Elek (1788-1850) zalai másodalispán és Csertán Roza (1795-1885) lányát. Séllyey Elek, kehidai Deák Ferenc közeli barátja volt, és irónikusan lánya apósát, Sümeghy József alispánt, erősen bírálta évekkel korábban.

Sümeghy Ferenc volt a család utolsó férfi tagja; neje Séllyey Magdolna három lánnyal áldotta meg őt: Sümeghy Mária (1850-1885), aki pártában maradt és fiatalon húnyt el,[31] Sümeghy Rozália (1858-1924) boldogfai Farkas József (1857-1951) zalai politikus házastársa, és Sümeghy Magdolna Emilia (1822-1929) Csertán Károly (1845-1919) Zala vármegye alispánjának a neje. Ekkortájt, a Sümeghyek már több generáció óta laktak Söjtörön, hiszen József alispán első feleségétől származott gyermekei már ott születtek. Sümeghy Magdolna és Rozália elhunytával kihalt a család.[32]

Családi címer[szerkesztés]

A családi címer amely használatban volt egészen a család kihalásáig, az Sümeghy Mihály 1717-ben szerzett nemesi címere volt.

Címerleírás: Egy kék színű, álló katonai pajzsot, amelynek alját szélesen kiterjedő zöld mező foglalja el, amelynek területén jobb felől ezüst egyszarvú, bal felől pedig természetes módon lefestett, széttárt hátsó lábú, elülső [lábait] pedig mintegy ragadásra kinyújtó, tátott szájú és vörös nyelvét költő oroszlán látható, amint kölcsönös nézéssel egymásra tekintenek; a pajzson végül egy rácsos avagy nyílt katonai sisak fekszik királyi koronával ékesen, s abból egy vörös ruhaujjal borított és öklében egy megkoronázott kardot avagy szablyát s egyszersmind egy kiterjsztett sasszárnyat tartó emberi kar emelkedik ki. A sisak csúcsáról avagy ormáról pedig az innenső oldalon vörös és ezüst, a túlsón pedig arany és kék cafrangok avagy foszladékok a pajzs széleire.[1]

A család legjelentősebb tagjai[szerkesztés]

  • nemes Sümeghy Mihály, Zala vármegye főjegyzője 1716 és 1727 között.
  • lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832), Zala vármegye alispánja, királyi tanácsos, a zalai aulikusok egyik vezetője.
  • lovászi és szentmargitai Sümeghy Mihály (1793-1845 után), táblabíró, konzervativ politikus a reformkori Zalában, jogász, birtokos.
  • lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819-1869), főszolgabíró az 1848-as szabadságharc alatt, a Deák-párt országgyűlési képviselője.

Jegyzetek és források[szerkesztés]

  1. ^ a b A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 341. oldal
  2. Könyvészeti adatok. Söjtör. Száz magyar falu könyvesháza. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007
  3. Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. Zala vármegye tisztikara 1138-1849. 255.o.
  4. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Kissziget-Kürtös)Középbagod (Ma: Bagod része) 13.272. 8
  5. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Jakabfa-Kerkaiklód)Kányavár 11.222. 62
  6. KANYAR JÓZSEF: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 8. Kaposvár 1977.Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30. 74.o.
  7. Sorozaton kívüli kiadványok Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012)Vas vármegye. 248.o.
  8. ZML XIII. Sümeghy család iratai. 2.doboz. 47.pallium.
  9. Zala megye helytörténeti lexikona - Kéziratos regesztagyűjtemény Kissziget-Kürtös - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 13.Középbagod (Ma: Bagod része) 13.272. 8
  10. Szluha Márton (2012). Vas vármegye nemes családjai. II kötet. Heraldika kiadó. (459.o.)
  11. Szluha Márton (2012). Vas vármegye nemes családjai. II kötet. Heraldika kiadó. (363.o.)
  12. Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. I kötet. Heraldika kiadó. (407.o.)
  13. MNL. 1767-es Urbárium összeírás. Söjtör
  14. MNL. 1767-es Urbárium összeírás. Alsóapáti
  15. MNL. 1767-es Urbárium összeírás. Molnári
  16. genealogy.eu Nádasdy család
  17. Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)Dominkovits Péter: Somogy vármegyei szolgabírák tanúkihallgatási jegyzőkönyvei, 1677-1678 (Forrásközlés)
  18. ZML. XIII. Farkas család iratai (Boldogfai). 1. doboz. 1 pallium.
  19. Fónagy Zoltán. A nemesi Birtokviszonyok az Úrbérrendezés Korában, Adattár II. MTA. 2013. (1369.o.)
  20. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. (255.o.)
  21. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 4. doboz. 221.p
  22. ^ a b Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. Heraldika kiadó. (I. Kötet). (646.o.)
  23. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 58. kötet - 267 - 270. oldal
  24. Molnár András (2003). A fiatal Deák Ferenc. Osiris kiadó.(175.o.)
  25. Molnár András. Zala megye politikai viszonyai a reformkor hajnalán — Séllyey Elek főszolgabíró feljegyzései
  26. Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. I kötet. Heraldika kiadó. (646.o.)
  27. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény, 50.(266.o.)
  28. Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. I kötet. Heraldika kiadó.(488.o.)
  29. Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. I kötet. Heraldika kiadó.(189.o.)
  30. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény, 50. (267.o.)
  31. familysearch.org: Sümeghy Mária gyászjelentése
  32. Könyvészeti adatok. Söjtör. Száz magyar falu könyvesháza. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007