Andráshida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Apátfa szócikkből átirányítva)
Andráshida
Béry malom03.jpg
Közigazgatás
Település
Irányítószám 8904
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Elhelyezkedése
Andráshida (Magyarország)
Andráshida
Andráshida
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 51′ 59″, k. h. 16° 47′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 59″, k. h. 16° 47′ 40″
Andráshida weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andráshida témájú médiaállományokat.

Andráshida Zalaegerszeg városrésze, 1969 előtt önálló község volt. 1940-ben csatolták hozzá Apátfa, 1950-ben pedig Vorhota községet.

Fekvése[szerkesztés]

Andráshida Zalaegerszeg központjától északnyugatra terül el a Zala folyó északi, bal partján a vele összeépült Apátfával és együtt. Vorhota a folyónak a déli, bal partján található. Andráshida ezenkívül összeépült a korábban Kaszaháza egyik részét képező Gébárttal is. A 76-os főút forgalma korábban itt haladt át Zalán a Vorhota és Andráshida közti hídon. Ez a forgalom ma már elkerüli észak felől.[1]

Története[szerkesztés]

Boldogfai Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő, nemesvitai Viosz Lajos özvegye, nemesi származású andráshidai birtokos.

A falu neve arra utal, hogy itt már évszázadokkal ezelőtt is híd volt, aminek egy András nevű birtokos volt a tulajdonosa. Az oklevelek 1426-ban említik először.

A 17. század végén Sidy Mihály, az egervári vicekapitány, a sidi Sidy család sarja volt földbirtokos a településen. Az egyik leánya, Sidy Dorottya (1693-1775), boldogfai Farkas János (†1724), egerszegi főszolgabíró helyettesnek a felesége volt; a másik az Sidy Mária, farkaspatyi Farkas Gábor neje lett. III. Károly magyar király 1716. március 16.-án birtokot adományozott a boldogfai Farkas családnak, a három testvérnek, Farkas Istvánnak, Péternek és Jánosnak.[2]

Később, a hottói Nagy család is házasság révén került Andráshidára, ahol letelepedett az egyik ága, amikor a farkaspatyi Farkas család egyik leánytagjával házasodtak meg; hottói Nagy Antal, táblabíró, 1819-től 1825-ig Zala vármegye egerszegi járásának főszolgabírója, feleségül vette farkaspatyi Farkas Mária (1791-1855) kisasszonyt. Leszármazottjuk hottói Nagy Balázs (1907-1944), birtokos, tartalékos hadnagy volt.

A zalaegerszegi lakos boczföldi Visy István, aki 1742 és 1746 között zalai esküdt, az első felesége halála után elvette 1750. november 11.-én Andráshidán özvegy Csákányi Antalné nemes Nagy Erzsébet asszonyt, majd odaköltözött az özvegy birtokára. Évekkel később, a nemesnépi születésű, a Nemesnépi Marton család sarja, nemesnépi Marton György (1730-1795) zalalövői főszolgabíró, Egerszegen elvette Visy István első feleségétől származó lányát, boczföldi Visi Anna (1743-1817) kisasszonyt, és e házasság révén jutott az andráshidai birtokhoz. Marton György és Visy Anna fia, ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) táblabíró, zalalövői járás alszolgabírája ténylegesen települt át Andráshidára Nemesnépről. Édesanyja, özvegy Marton Györgyné Visy Anna asszony Andráshidán hunyt el. Ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) házasságot kötött a söjtöri nemesi birtokos Patay család sarjával, alsó- és felső-söjtöri Patay Rozáliával, akitől született nemesnépi Marton József (1797-1858) táblabíró, alszolgabíró, andráshidai birtokos. A szabadságharc alatt, Marton Józsefet az osztrák katonák kegyetlenül elverték, mivel amikor ezek kezdték a fosztogatásokat, az andráshidai birtokos úr megparancsolta cselédjeit, hogy a helyi kápolnának a harangját félreverjék, hogy a veszélyt jelezzék. A 19. század elején a nemesvitai Viosz család szintén birtokos lett Andráshidán: Viosz Imre és miskei és monostori Thassy Mária (1797-1873) úrnő gyermekei születtek a helyi kúriájukban. Az egyik gyermekük nemesvitai Viosz Pál (1818-1882), Andráshidán lakott és felesége, szarvaskendi és óvári Sibrik Irén (1832-1879) úrnő volt, kehidai Deák Ferencné Sibrik Erzsébetnek (17681803) unokahúga. Viosz Pál öccse, nemesvitai Viosz Lajos (1836-1869), pedig a helyi nemesnépi Marton család sarját, nemesnépi Marton Zsófiát (1842-1900) vette el.

Nemesnépi Marton József és verbói Szluha Rozália (1816-1883) lánya, nemesvitai Viosz Lajosné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő volt; művelt, elegáns és erős egyéniségű asszony, nemesnépi Marton Zsófia volt az utolsó tagja a nemesnépi Marton csaldádnak, aki lakott Andráshidán. Ezzel a nemesvitai Viosz család, később, a nemesnépi Marton kastélyt örökölte, majd a "Viosz" kastély nevet vette át. Marton Zsófia második férje, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908) lett, Viosz Lajosnak a legjobb barátja, aki házasságkötése után elköltözött Zalaboldogfáról Andráshidára: Boldogfai Farkas Ferenc, Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, a zalai gazdakör tagja, virilista volt; Marton Zsófia asszony 4 gyermekkel áldotta meg Farkas Ferencet. Nemesnépi Marton Zsófia úrnő végrendeletében a Marton kastély idősebb fiára, nemesvitai Viosz Ferencre hagyta.

Közlekedés[szerkesztés]

1914-ben felépült a Zielinski Szilárd tervei szerint készült Zala-híd. A 76-os út várost elkerülő szakaszán kívül itt található a Zalaegerszeg-Andráshida repülőtér. A repülőtér az 1950-es években polgári, majd szovjet katonai repülőtér volt. A Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal itteni régi vasútállomását[3] a vasútvonal villamosításával egybekötött nyomvonal-korrekció során új helyre telepítették 2009-ben.[4] A helyi autóbuszjáratok közül az 1-es, 1A, 1Y 1U járatok járnak Andráshidára.[5]

Nevezetes andráshidaiak[szerkesztés]

Látnivalók[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyarország megyei kézikönyvei, 13. kötet 218. oldal