Nyíresfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyíresfalva (Brezje)
Brezje, Međimurje - ulaz.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeMuraköz
KözségVíziszentgyörgy
Jogállás falu
Alapítás éve1670
Polgármester Dragica Vugrinec
Irányítószám 40311
Körzethívószám (+385) 040
Népesség
Teljes népesség765 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyíresfalva (Horvátország)
Nyíresfalva
Nyíresfalva
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 25′ 08″, k. h. 16° 23′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 08″, k. h. 16° 23′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyíresfalva témájú médiaállományokat.

Nyíresfalva (horvátul: Brezje) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Víziszentgyörgy község része.

Fekvése[szerkesztés]

Csáktornyától 6 km-re északnyugatra a Muraközi-dombság területén fekszik.

Története[szerkesztés]

A csáktornyai uradalom részeként területe 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. A falu Zrínyi Péter 1670-ben kelt oklevelében szerepel először. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. A 17. századtól több kisnemesi családnak is volt itt birtoka, ilyenek a Cinderi, a Horváth és a Trajber családok. III. Károly a Muraközzel együtt 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

1910-ben 177, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920 előtt Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott. 2001-ben 765 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Gluck-Hafner kastély[2] egy tágas, gazdag és változatos növényzetű park közepén található. A 19. század közepén épült egyemeletes házként, téglalap alakú alaprajzzal és kontytetővel. Az első emeleti teret egy hosszú folyosó osztja két szobasorra. Az elülső részben három, egymással összekapcsolt szoba található, míg a hátsó részben a kiszolgáló jellegű szobák találhatók. A kastély szerkezetével a 19. századi uradalmi központok tipikus példája.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]