Zalaháshágy

	Zalaháshágy
; Zalaháshágy címere	; Zalaháshágy zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Zalaegerszegi
Jogállás	község
Polgármester	Horváth Gyula (független)
Irányítószám	8997
Körzethívószám	92
	Népesség
Teljes népesség	339 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	30,01 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	12,13 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Zalaháshágy Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 53′ 13″, k. h. 16° 37′ 49″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 13″, k. h. 16° 37′ 49″
	Zalaháshágy Pozíció Zala vármegye térképén
	Zalaháshágy weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaháshágy témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Zalaháshágy község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A község a Zalai-dombságban található, Zalaegerszegtől 21 kilométerre északnyugatra. A településen a Zalacsébtől a 76-os főútig vezető 7412-es út húzódik keresztül.

Megközelíthető a 86-os főút felől is, a 7413-as úton, Rimánynál körülbelül 2 kilométeres délkeleti letéréssel.

Korábban vasúton is megközelíthető volt, a Körmend–Zalalövő-vasútvonalon (Zalaháshágy–Szőce vasútállomás), de itt 2009 végén megszűnt a forgalom.

A tájra jellemzőek az észak-déli irányú patakvölgyek, amelyek a földtörténeti újkorban szabdalták föl a zalai dombvidéket.

Története[szerkesztés]

Nevét 1296-ban említették először, majd 1328-ban „villa-Hasagh" alakban fordult elő. A falu egyes vélemények szerint a környéken levő sok hársfákról kapta elnevezését. A más vélemények szerint nevét a Hashagyi családról is nyerhette.

A település már az Árpád-korban központi hely volt, melyre bizonyság az ebben a korban épült temploma is, melyet az idők során többször átépítettek és renováltak. Árpád-kori temploma egy ideig a protestánsoké volt, de később visszavették tőlük. 1736-ban restaurálni kellett. A templom 400 személyes, kórusa fából van, harangja külön haranglábon áll.

A török időkben is lakott hely maradt, annak ellenére, hogy a török katonai mozgások útjába esett. A falu a Perneszy család birtoka volt. 1790-ben a Bessenyei család birtoka lett. A falu előbb a salomvári anyakönyvi kerülethez tartozott, majd 1924 után a vaspöri kerülethez került.

Vályi András az 1700-as évek végén írta a településről:

"Magyar falu Zala Vármegyében. Földes Ura Báró Senyéi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lövőhöz 1 mértföldnyire, határja homokos, és a vízmosások között sovány".

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

1990–1994: Bicsák Lajos (független)^[3]
1994–1998: Dr. Salamon Tibor (független)^[4]
1998–2002: Dr. Salamon Tibor (független)^[5]
2002–2006: Dr. Salamon Tibor (független)^[6]
2006–2010: Büki József (független)^[7]
2010–2014: Büki József (független)^[8]
2014–2019: Büki József (független)^[9]
2019-től: Horváth Gyula (független)^[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 99,1%. A lakosok 84,7%-a római katolikusnak, 2,26% reformátusnak, 2,8% evangélikusnak, 1,13% felekezeten kívülinek vallotta magát (7% nem nyilatkozott).^[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

Rajz a sárkányok küzdelméről, állatalakokkal körülvéve, a zalaháshágyi templomban látható nevezetes timpanonról

A falu nevezetessége a 12. századi templom, illetve abban egy honfoglalás utáni időkből származó, sárkányos-állatfigurás félköríves timpanon, mely egykor a déli kaput díszíthette. Ilyen sárkányküzdelmes kőfaragást nagyon keveset ismerünk Nyugat-Eurázsiában. Szemben álló sárkányok viadalát láthatjuk a Bécsben őrzött honfoglalás kori szablyán is. Két sárkányfigura áll az életfa alatt, egymással szemközt Sopron Szent Jakab kápolnájának nyugati kapuja fölött is.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt élt Stevanecz Antal író

Irodalom[szerkesztés]

Adorján Imre: Hold és sárkány. Adalékok Árpád.kori állatalakos faragványaink közel-keleti párhuzamaihoz. Művészet, XXVI. 8. sz. 24-29. old.
Aradi N. (főszerk.) (ész. n.): A művészet története Magyarországon, Gondolat Kiadó, Budapest
Bérczi Szaniszló, Bérczi Zsófia, Bérczi Katalin: Román kori templomkapuk: régi és új műveltség egymásrarétegződése a román kori templomok épületszobrászatában, kapukon és oszlopokon, TKTE, Piremon, 1997.
Dercsényi D. (1972): Román kori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest
Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal