Kissziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kissziget
Kissziget címere
Kissziget címere		 Kissziget zászlaja
Kissziget zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
Jogállásközség
PolgármesterBöröczné Hóbor Anikó (független)[1]
Irányítószám8957
Körzethívószám92
Népesség
Teljes népesség161 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség23,34 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület7,07 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 37′ 18″, k. h. 16° 39′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 18″, k. h. 16° 39′ 55″
Kissziget (Zala vármegye)
Kissziget
Kissziget
Pozíció Zala vármegye térképén
Kissziget weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kissziget témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a Zala vármegyei településről szól. Lásd még: Ifjúságfalva, amelynek egyik részét szintén Kisszigetnek hívják

Kissziget község Zala vármegyében, a Lenti járásban, a Zalai-dombság területén, a Göcsejben.

Fekvése[szerkesztés]

Zalaegerszeg és Lenti térsége között fekszik, de utóbbihoz lényegesen közelebb; területén a Nova-Csömödér közti 7547-es út halad át, határát érinti még a Páka felől (Ortaházától) idáig vezető 7548-as út is. A települést a Cserta és a Kisszigeti-patak fogja közre; a hajdani itteni mocsárvilág egy szigetszerű szárazulatán alakult ki.

Két tektonikailag kijelölt süllyedék metszi egymást ebben a térségben. Az egyik egy észak-déli irányú, jellegzetesen menedékes völgy, mely a Göcsej területét választja ketté: ebben folyik a Közép-Zala vizeit összegyűjtő Cserta. A másik egy északkelet-délnyugati irányú, széles talpú völgy, ami valamikor, a vízrendezés előtt mocsaras, lápos vidék volt. Lassú folyású vize, a Kisszigeti-patak völgyi vízválasztóval különül el a Tófej határában, egy másik meridionális völgyben húzódó Felső-Válickától.

Története[szerkesztés]

Első biztos említése csak 1426-ból ismert, Zyegyth formában. A név bizonyára a település térszíni formájára való utalás volt, nem okvetlenül jelentett vízzel körülvett szigetet, egyszerűen a mocsárból kiemelkedő, lakható terület lehetett itt. Egy későbbi oklevél 1568-ból a Karchon Zigete nevet használta.

A területet, valószínűleg a szigetet is a középkorban a Bánffy család szerezte meg, de a nagyhatalmú család mellett volt itt tulajdona a mogyorókereki Ellenbachoknak is. Az ő részei előbb Mátyás király ajándékaként Bakócz Tamáshoz, az esztergomi érsekhez kerültek, 1496 után pedig, II. Ulászló király beleegyezésével a gróf Erdődy család vette azokat kezelésbe. A családtól az Őziek kezére került birtokrészt a Bánffyak szerezték vissza, majd a Bánffyak magvaszakadtával a XVI. század közepén birtokaik, házasság és leányági örökösödés révén a Nádasdyak kezére kerültek.

Ekkor Sziget bár csak kis falu volt, de földesurai a vármegye e részén élő leggazdagabb családjai voltak. A birtokosok összesen tizenegy jobbágycsaládon osztoztak.

Nagyon érdekes az az adat, amely arra utal, hogy az egyik legkorábbi dunántúli Esterházy birtokrész itt volt. Pontosan nem tudni, hogy az első itteni telkekhez kitől jutott hozzá a birtokszerző családtag, de ismert az a feljegyzése, amit Soós István, a birtok felügyelője 1667. május 22-én juttatott el Eszterházy Pálhoz. Ebben azokról a hatalmaskodásokról küldött értesítést, amelyeket Nádasdy Ferenc tisztviselői az Eszterházy-jobbágyokon elkövettek: jobbágyokat raboltak, az elfogottak közül néhányat Nádasdy jobbágyává tették.

Az oszmán hódoltság idején a török által gyakran látogatott térségben a szigetiek lélekszáma is fogyatkozott, de a mocsarak, a nehezen járható zsombékok közt lakók mégis viszonylagos védelmet élveztek. Egy irat tudósít arról is, hogy a falu a bécsi hadjárat miatt – 1663-ban – puszta lett, csak 1690 után elkezdték újjáépíteni. Ekkor "Szebeczky" (azaz Zebecke) faluval együtt csak 3 ház állt, előtte még 12 volt). A terület török földesura Hagida Zed volt, neki a lakosok évi 8, a szultán részére tovább 5 forint adót fizettek, terménnyel szolgáltak és alkalmanként Kanizsára hosszú fuvart is kellett teljesíteniük.

Egy 1697-es adat szerint Kissziget régi, Szent Miklós nevére szentelt templomának még voltak némi romjai, de a török által elpusztított falakból már csak két kő látszott; az akkori lakosok katolikusok voltak. A település ezután Páka filiája lett, ekkor Fekete András licenciatus szolgáltatja a szentségeket.

Egy 1728-ból való leírás betekintést enged a kis falu akkori mindennapjaiba. Ebben utalást találunk arra, hogy a gyenge minőségű földeket hogyan művelték, gabonájukat hova értékesítették a lakosok. 1770-ben már kukoricát is termeltek, 4 pozsonyi mérőnyi területen.

A falu birtokosai 1848-ig az Erdődyek és az Eszterházyak maradtak.

A modern közigazgatás kialakításakor a falut a novai járásba, ezen belül a pákai körjegyzőséghez sorolták be. 1922-ben, amikor az ortaházai körjegyzőséget megszervezték, oda csatolták át Kisszigetet is. A faluban egy római katolikus templom és egy kocsma volt, iparosként három szatócs és két cipész működött.

1945 áprilisában gyorsan megszervezték a földosztást. 1948-ban államosították az iskolát, amelynek egyetlen osztályában 2 tanító 42 gyermeket tanított. Hamarosan megszervezték a termelőszövetkezetet, ebben 1950-ben 136 tag és 103 családtag dolgozott.

Ma már ismét kevesen élnek a faluban, az állandó lakosság körülbelül 200 fő.

Infrastruktúra[szerkesztés]

Egyutcás település. Kiépült az ivóvízhálózat, a szennyvíz-és a csatornarendszer, a gázvezeték-, telefon- és kábeltévé-hálózat.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Fehér András (független)[3]
  • 1994–1998: Fehér András (független)[4]
  • 1998–2002: Fehér András (független)[5]
  • 2002–2006: Fehér András (független)[6]
  • 2006–2010: Kovács Oszkár (független)[7]
  • 2010–2014: Böröcz Roland (független)[8]
  • 2014–2019: Fehér Gyuláné (független)[9]
  • 2019-től: Böröczné Hóbor Anikó (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
189
182
170
153
166
161
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 89,5%, cigány 8,5%, német 1,96%. A lakosok 67%-a római katolikusnak, 2,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (28,6% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • 19. századi harangláb áll a falu közepén, illetve egy kis imaházzal is büszkélkedhet.
  • Horgásztavát és haltenyészetét nemrég alakították ki, mára kellemes kikapcsolódást biztosít a tavacska partján létesített pihenő.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Kissziget települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Kissziget települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Kissziget települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  5. ↑ Kissziget települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  6. ↑ Kissziget települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  7. ↑ Kissziget települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  8. ↑ Kissziget települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  9. ↑ Kissziget települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  10. ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kissziget&oldid=26125593”