Ugrás a tartalomhoz

Stridóvár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stridóvár (Štrigova)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeMuraköz
KözségStridóvár
Jogállásközség
Alapítás éve1270
PolgármesterStanislav Rebernik
Irányítószám40312
Körzethívószám(+385) 040
Népesség
Teljes népesség2357 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság202 m
Terület44,79 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 30′ 00″, k. h. 16° 17′ 17″46.500000°N 16.288060°EKoordináták: é. sz. 46° 30′ 00″, k. h. 16° 17′ 17″46.500000°N 16.288060°E
Stridóvár weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Stridóvár témájú médiaállományokat.

Stridóvár (más néven Sztrigó, horvátul Štrigova, latinul Stridonium, németül Stridau) falu és községközpont Horvátországban Muraköz megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Csáktornyától 17 km-re északnyugatra a szlovén határ mellett fekszik. Közigazgatásilag Bánfihegy, Erzsébetlak, Gáborvölgy, Határörs, Kismagyaród, Prekopahegy, Robádihegy, Szentorbánhegy és Vashegy települések tartoznak hozzá.

Története

[szerkesztés]

Stridóvár területéről a római korból számos lelet került elő. Sokak által elfogadott feltételezés szerint a helyén állt a római korban Stridon városa, melyet Szent Jeromos szülőhelyének tartanak. Területén állott egykor Sztrigó (Trigau) vára, melyet valószínűleg a Hahót nemzetségbeli Arnold nádor építtetett és először 1270-ben említik, mint a fia birtokát. 1328-ban Károly Róbert szerezte vissza az osztrák hercegektől, majd a Lackfiaké és a Cilleieké volt.[2] 1290-ben itt látta vendégül a Hahót nemzetségbeli Arnold Velencei Andrást, a későbbi III. András királyt, majd elfogva kiszolgáltatta Albert osztrák hercegek. Hunyadi Mátyás 1477-ben Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. A vár egy török támadás következtében pusztult el, felszíni nyoma nem maradt.

A települést és egyházát 1334-ben az egyházi vizitáció említi először, egyházi és gazdasági központ volt. Mint Szent Jeromos feltételezett szülőhelye már a Cilleiek korában zarándokhely volt. Középkori templomát is ők építtették, melyet 1447-ben V. Miklós pápa búcsújáróhellyé nyilvánított. A kegyhelyet 1644-ben vették át a pálosok Zrínyi Pétertől, akinek vezetése mellett nagy virágzásnak indult, amiben forrásának gyógyító hatása is közrejátszott. A 17. században felépült a Szent Mária Magdolna plébániatemplom, 1738 és 1749 között pedig a mai Szent Jeromos templom.

Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halálra ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

Vályi András szerint "STRIDO. Stridonia. Horvát Mezőváros Szala Várm. földes Ura Gr. Álthán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Mura, és Dráva vizek között, Csáktornyához 1 3/4 órányira, ’s némellyek szerént Sz. Hieronimusnak születése helye; határja jó termésű, vagyonnyai külömbfélék, borai jelesek."[3] 1910-ben 433 lakosa volt, közülük 268 horvát, 152 magyar, 12 német és 1 szlovén anyanyelvű volt.[4] A trianoni békeszerződésig, majd 1941-1945 ismét Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 2001-ben a hozzá tartozó településekkel együtt 3221 lakosából 3029 horvát volt.

Népesség

[szerkesztés]

A község népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021
3.708 4.053 3.788 3.841 4.406 4.675 4.492 4.873 5.157 5.115 4.606 4.315 3.703 3.346 3.221 2.766 2.357

A település népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[8][9][10]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021
18363 397 392 351 426 433 444 426 421 415 465 396 589 558 447 443 436

Oktatás

[szerkesztés]

Štrigova Általános Iskola

Kultúra

[szerkesztés]

KUD Sveti Jeronim Kulturális és Művészeti Egyesület

  • FK Sloga Štrigova labdarúgóklub
  • ŠK Stridon sakk klub
  • KK Štrigova karateklub
  • Sveti Urban Városi Tenisz Klub
  • OK Štrigova röplabdaklub

Nevezetességei

[szerkesztés]
Štrigova belvárosa
Bánffy-kastély
Tkalec-kastély
  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt templomát,[11] mely a falu szélén emelkedő dombon áll még a Cilleiek építtették a 15. században. Ez valószínűleg még fából épült, de a török Bécs elleni hadjárata során lerombolta, majd 1738-ban tűzvész áldozata lett. A mai templom 1738 és 1749 között épült barokk stílusban, mellé a pálosok kolostort építettek. 1752-ben kórussal bővítették, harangtornyait 1761-ben építették. Falfestményeit a 18. század kiváló freskófestője Ivan Ranger festette. Restaurálása során a bejárati ajtó fölött és a homlokzati falfelületeken is középkori freskókat találtak.
  • A Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt plébániatemplom[12] a 17. században épült. A templom a település központjában található. A szakrális épületet ezen a helyen már 1334-ben a plébániajegyzékben említenek, de a mai épület a gótikus korból származik. Ez a szentélyt nézve a legnyilvánvalóbb. A templom szentélye gótikus keresztbordás boltozatú, belsejében pedig egy 15. századi falfestmény található. A 18. század közepén a templomot bővítették, így a templom kéthajós lett, a régi hajó pedig oldalhajóvá vált. A templom berendezése a 18. századból származik.
  • A Bánffy-kastély elődjét 1373-ban építette az alsólendvai Bánffy család. Mai formájában nagyrészt a 18. században épült barokk stílusban, amikor kényelmes palotává építették át. Fűződik hozzá egy monda is Mátyás király és a gyönyörű Bánffy grófkisasszony szerelméről, bár egy másik hasonló monda ennek a szerelmi történetnek a helyszínét Alsólendvában jelöli meg, amely a Bánffyak központja volt. A kastély egykoron híres volt gazdag berendezéséről és művészeti gyűjteményéről. Később a Festetics család tulajdonában volt, majd a csáktornyai Fernetović család vásárolta meg, később az Agromeđimurje mezőgazdasági vállalaté volt, ma a Žižek család tulajdona.
  • A Tkalec-kastély a 18. század közepén épült késő barokk stílusban. Eredetileg a stridóvári pálosok nyári pihenőházának épült. A 19. század közepén a Zichy család vásárolta meg, akik a szőlőtermesztéshez szükséges feldolgozó tevékenységre használták. Ma egy vállalkozó tulajdona, aki berendezéseit felújította. Óriási szőlőprésébe az 1858-as évszám van belevésve.
  • A Fodroczy-Dunay-kastély ma romokban áll. Biedermayer klasszicista stílusban épült, négyoszlopos bejárattal, utcai homlokzatán félköríves ajtókkal és ablakokkal.
  • A település központjában áll az 1913-ban épített régi iskola épülete, mely a maga korában a Monarchia egyik legmodernebb ilyen intézménye volt. Ma az Állami Levéltár tulajdona.
  • A település nyugati részén található a Szent Flórián-oszlop,[13] melyet 1822 óta említenek a források, bár az oszlopon talált évszám (1810) szerint minden bizonnyal régebbi. A szobor magas, négyszögletes talapzaton áll. A színesre festett szobor szilárd és határozott vonalakkal, nyugodt mozdulatokkal és kifejezésekkel rendelkezik, olyan ruhákban, amelyek nagy sima felületekkel vagy enyhén szögletes redőkkel tapadnak a testhez, miközben jobbjával vizet önt egy égő házra. A szobrot balusztrádos kőkorlát övezi.
  • A Szent Rókus-oszlop[14] a falu keleti bejáratánál, egy lakóház kerített udvarán belül található, elülső oldala nyugatra néz. Ez a jól kivitelezett szobrászati munka egy eddig ismeretlen, de a kiváló szobrászmester alkotása. Először 1822-ben említik a forrásokban, de minden bizonnyal régebbi ennél. Stílusában ötvözi barokkot és a klasszicizmust. Magát Szent Rókus alakját ikonográfiailag egy vándorbot és egy a lábánál fekvő kutya határozzák meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. 1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2026. január 19.)
  5. Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  6. Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011
  7. Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj
  8. Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  9. Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011
  10. Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj
  11. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-912.
  12. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1123.
  13. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3443.
  14. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3444.

További információk

[szerkesztés]